Elég nagy forgalom halad el előtte, bizonyára mindenkinek feltűnt már. Egy részük valószínűleg értetlenkedett, egy részük valószínűleg mosolyogva egy puncira gondolt, egy részük pedig valószínűleg értetlenkedve egy puncira gondolt. De ez inkább nem a szoborról, hanem a mai általános szimbolikáról árulkodik. A Kálvin téri aluljáró mozgólépcső mögötti falán levő domborműről van szó: egy függőleges nyílás a Kecskeméti utcára vezető két lépcső között félúton, fölötte egy virágszerű minta, mellette egy macska.
Komolyan is lehet szemlélni ezt a lukat. A piros metró építésekor az Astoria megállóhelynél 1963-ban bukkantak a Hatvani kapura, és a mellette elterülő 6 méter vastag falú rondella maradványaira. 1974-ben ehhez hasonlóan találtak rá a kék metró Kálvin téri megállójának építése során a Kecskeméti kapura. Itt húzódott hát a városfal. A metró elkészült, ami a 15. században épített védrendszerből és a két kapuból még a metróépítés után is megmaradt, azt befalazták. A Kecskeméti kapura emlékeztet Illés Gyula 1983-as domborműve. Hogy mivel, azt én nem tudom. Talán a lyuk mélyére, a sokéves kincshez csábít, csalogat. Érted.
Egy biztos, így kell egy unalmas, randa falat aktívvá tenni. Persze a fal szép ettől még nem lett, de legalább unalmas sem: monotonitását sikeresen megtöri ez a szobor, a járókelő pedig arra gondol, amire akar - örüljön, hogy legalább egy kicsit nem a körút felújításán mérgelődik, miután megakadt ezen a szeme.
Utolsó kommentek