Megszakítjuk futó sorozatunkat, mert...
Eláruljuk a nagy titkot, leleplezzük, lelőjük a poént, rajtakapjuk! Óóriási szenzáció! Daniel Libeskind, a világhírű, rendszerint csomó felesleges címkével illetett építész inkognitóban épített Budapesten! Az állítás megkérdőjelezhetetlen, a titkolódzás okaival azonban nem tudunk és nem is akarunk foglalkozni - örülünk, hogy ezzel végre Budapest is csatlakozott a világvárosok sorába.
A berlini Zsidó Múzeum; kép forrása
Daniel Libeskind korunk egyik legjelentősebb építésze. Épületei felismerhetők markáns stílusáról, amelyet a töredezettség, a szilánkosság jellemez, valamint a szokásos tömegek felbontása, a fizikai törvények látszólagos elhagyása - az építészetet filozófiai szintre igyekszik emelni, ennek érdekében épületeivel próbál továbblépni a fizikai törvények és a megszokottság korlátain. Eszköztára az építészetben olyan, mint a wonky¹ hangzás az elektronikus zenében (bár Libeskind komolyzenében utazik) - utóbbi alatt kb. a töredezett, szabálytalan ritmusokból és széteső effektekből építkező zenét értjük. Libeskind nagyon-nagyon a berlini Zsidó Múzeummal lett híres, amelynek átadása óriási szenzáció volt: a múzeumi épület az építész állandó jelzőjévé vált, a "világhírű", a "dekonstruktivista" és a "Berlinben élő amerikai lengyel zsidó" mellett. És most egy év alatt két épülete is megjelent Budapesten. Hogy miért nem hallott erről senki sem, mi miért tudunk mégis róla?
A torontói Royal Ontario Museum; kép forrása
Mint írtuk, Libeskind stílusa markáns. Nagyon markáns. Olyan nagyon markáns, hogy valóban félreismerhetetlen: épületeit nem lehet összekeverni más építész munkáival. Mondhatni, Libeskindnek van egy titkos receptje, amely alapján futószalagszerűen gyártja egyedi épületeit. Ezért illeszthető be például a berlini Zsidó Múzeum és a torontói Royal Ontario Museum bővítésének sorába a két budapesti épület. A torontói példa különösen jól passzol az újlipótvárosi Pannónia Általános Iskola bővítéséhez. Az épület új, kétszintes, tetőkertes tornatermi szárnyát az Archi-Kon kft. álcájába bújva tervezte Libeskind. Hiába a titkolózás, az analógia magáért beszél: a Royal Ontario Museumra ránövő kristályszerű Libeskind-szárny tagadhatatlan nagybácsija az újlipótvárosi épületnek - itt a Schulek Frigyes fia, Schulek János tervezte épület került kiegészítésre.
Az eredeti iskolaépület tulajdonképpen kis szecesszióval beoltott Halászbástya, az új tornaterem pedig - valószínűleg a budapesti viszonyoknak és közízlésnek köszönhetően - egy szelídebb Libeskind-ház. Nem játszik az épület tömegével a tervező, megtartja a környező épületek diktálta párkánymagasságokat és homlokzati síkokat, bár magastetőig azért nem fajul. Így tömegében nem, de tornateremhez illő energetikus homlokzati játékával, a nyílások sajátos elrendezésével megerőltetés nélkül illeszthető a Libeskind-életműbe.
A Pannónia Általános Iskola tornaterme, bal szélen az iskola
Másik, újabb épülete sem teljes, sőt. A budai Allée esetében nehéz eldönteni, hogy igazándiból csak egyetlen tömbnél lóg-e ki a lóláb, vagy valójában csak ahhoz az egy tömbhöz van-e köze a Finta iroda nevében tervezgető Libeskindnek?! Ez a tömb azonban gyakorlatilag felcserélhető a Pannónia utcai általános iskola kiegészítésével: a homlokzat kialakításához képest tömegében ugyanannyira bátortalan, mint pesti rokona (persze ha az épületkomplexumot mint egészet vesszük, más a helyzet). A homlokzatokon végigfutó össze-vissza cikcakkos vonalak mellett itt már a függőleges barázdáltság eszközét is bevetette Libeskind az épületre mintegy rátapasztott takaró esetében. A cikcakkokon túl maga a takaró is "felnyílik", itt mintha a burkolat alatti üveghomlokzat figyelne ki. A tömb éjszakai kivilágításával is az előbbi hatásokat igyekezett a tervező kihangsúlyozni, sikerrel emelve ki a tömbön felvonultatott Libeskind-ABC-t.
Az Allée említett tömbje; kép forrása
Viccet félretéve (igen, vicc volt): Daniel Libeskind valóban korunk egyik leginnovatívabb, legnagyobb hatású építésze, jelentőségét kár tagadni - hiába szaporodtak meg az utóbbi években az őt támadó kritikus hangok, mondván, tervei mind egy kaptafára mennek, mintha egy gyár köpködné ki őket (bár ezt többek között New York-i toronyház terve megcáfolni látszik). Cseppet sem meglepő tehát, ha a "Libeskind-ABC" bekerül a kor építészeti eszköztárába - ezt láthatjuk talán az imént viccelődve bemutatott két épületen. Kérdés azonban, hogy van-e értelme a cikázó vonalak átvételének, ha az izgalmas tömegkezelésről és az alapvető filozófiai háttérről megfeledkeznek a követők?, avagy, baj-e, ha magáévá teszi a mainstream építészet is az egykor radikális, újító eszköztár egyes elemeit? Egy biztos, ez mindig is így volt.
¹Wonky: quart.hu-n második bekezdés röviden magyarul, itt bővebben angolul - végül egy jellegzetes szám a youtube-on
Utolsó kommentek