Ez itt az







Ééééés Artur!

vau.



Keress

Olvass el!

 Olvasd emailben!

 Feedburner

A kommentelésről

varoskepp(at)gmail(dot)com

Utolsó kommentek

2010.05.12. 20:56 Zsámboki Miklós

Pecha Kucha Night

Városképp/hetiBeton krú a Pecha Kucha Nighton! Gyere el és hallgasd meg az előadásunkat május 14-én, pénteken, a Trafóban, hogy megtudj mindent, de mindent a Budapest blogokról!

Menő lesz, kontent fog lógni még a fülünkből is.

1 komment · 1 trackback


2010.03.19. 12:18 Zsámboki Miklós

Kortárs megoldást a Szépművészeti Múzeum bővítésére!

 

A Szépművészeti Múzeum bővítésének Karácsony Tamás által készített terveit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervzsűrije a közelmúltban jóváhagyta. Bár a tervek a pályázat eredményhirdetése óta ismertek, egy neves értelmiségiekből álló csoport megkésve bár, de megpróbálja megakadályozni azok kivitelezését. Érveik szerint a kortárs építészetnek nincs joga változtatni épített örökségünkön, a XXI. század szakemberei 'jóvátehetetlen kárt' tesznek elődeink alkotásaiban, a tervek 'veszélyes precedenst' teremtenek történeti épületeink kezelését illetően.

 

Aláírásommal támogatom Karácsony Tamás Szépművészeti Múzeum bővítését célzó tervét, abban a formájában, ahogyan azt a szakmailag illetékes engedélyező hatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervzsűrije jóváhagyta és támogatta, és ahogyan a megrendelő, a Szépművészeti Múzeum elfogadta.

 

 - fogalmaz az aláírásgyűjtés, amelynek aláírására buzdítunk mindenkit
ITT ÉS MOST
!

A bővítés építészeti jelei ellen konzervatív városvédők indítottak támadást, amelynek a múzeum igazgatója, úgy érezte, "jobb megoldás, ha enged".

Ezzel:

  •  egy két éve ismert, a KÖH által is jóváhagyott tervet nevetségessé, egy kétéves folyamatot pedig nem létezővé tesznek
  •  megfosztják a bővítést a felszíni megjelenéstől, megakadályozzák egy ilyen épület esetén feltétlen szükséges látványos bejárat, kapu létrejöttét - ehelyett valószínűleg egy a múzeumhoz nem méltó megoldással "oldalról, rejtettebb helyről" lesz majd lehetséges a megközelítés
  •  teljesen félreértelmezik Budapest színes építészeti örökségét, amelynek lényege a különböző korok stílusainak egymás melletti létezése - ahogy ezt maga a Szépművészeti Múzeum is képviseli, amely egy reneszánsz és egy antik tömbből áll
  •  tagadják a kortársi építészet létezését, ezzel tovább hátráltatják, hogy a hazai közönség azt megismerhesse, megérthesse.

 Erre tessék aláírni

 

Vissza a főoldalra

123 komment


2010.02.24. 13:20 Zsámboki Miklós

Diadalívek Budapesten

A diadalív egy tök menő dolog, ezt el kell ismerni. Diadalív Rómában van, az az igazi, még igazi rómaiak vonulgattak alatta! Meg diadalív Párizsban van, a körforgalom közepén, amelyben pedig mindig elkeverednek az angol turisták bérelt kocsijukkal - legalábbis a filmekben. Meg diadalív Vácott van, amelyről mindig elmondják, hogy Magyarország egyetlen diadalíve. Pedig nem is. Budapesten több diadalív is volt, egy viszont még mindig áll. Kb. Idézőjelben. Kis jóindulattal. De áll.


Móricz Zsigmond körtér; kép forrása

1686-ban Lotharingiai Károly kergette el a törököket Budáról, fontos pontja volt ez a török elleni harcnak, hamar híre ment egész Európában: diadalittas híradások jelentek meg az újságokban, Lotharingiai Károlyról pedig ódákat, szonetteket írtak, amelyekben a herceget mint a keresztény egyház védelmezőjét, bajnokát dicsőítik. Udvari festője, Charles Herbel 10 részes festménysorozatot szentelt az eseménynek, ennek a sorozatnak része a Lotharingiai Károly herceg diadalmenete Buda várába című darab. A festmények alapján Károly fia, Lotharingiai Lipót kárpitsorozatot rendelt, végül egy 5 és egy 19 darabból álló is készült; mindkettőnek része a diadalmenetet bemutató festmény jelenete, tehát gyakorlatilag egy festményről és két kárpitról van szó.

A kárpitsorozatok idővel a Habsburg császári gyűjteménybe kerültek (amelyből később a Kunsthistorisches Museum lett), valószínűleg innen választott ki néhány példányt a Budavári Palotát átépítő Hauszmann Alajos; ezeket elvileg kölcsönbe kaptuk, végül maradtak a Palotában - a diadalmenetet bemutató kárpit a báloknak, díszebédeknek helyt adó buffet-galériában függött. A világháború után a kárpitok egy része eltűnt,¹ de a diadalmenetet bemutató darab történetesen előkerült.


A Lotharingiai Károly diadalmenetét ábrázoló festmény részlete, NÉZD MEG AZ EGÉSZET; kép forrása

Az eredeti festményen is (amelynek korabeli másolata a 20. század elején előkerült) és a kárpitokon is Lotharingiai Károlyt látjuk², amint egy allegorikus jelenetben, hatalmas díszkocsival közelít egy diadalívhez, előtte a kapun épp áthalad a császári főcsapat, a kapu bal oldalán magyar katonák, Károly mögött elfogott törökök. A háttérben Buda, előtte alakzatba felsorakozva az egyesült seregek, ágyúszó köszönti a hadvezért. A diadalíven XI. Ince pápa és I. Lipót német-római császár szobra, illetve a diadalív tetején antik görög isteneké. Milyen kár, hogy ez csak egy fiktív diadalmenet, csupán Charles Herbel udvari festő szüleménye. Diadalív és diadalmenet egyáltalán nem volt, eleinte a Nagyboldogasszony templomban akartak Te Deumot tartani, de a fojtogató füstfelhő és a korom miatt végül a Gellért hegy lábánál álló vezéri sátorban ünnepeltek a nép örömujjongása és boldog aknarobbantgatás közepette.


Egy valószínűleg végül fel nem állított budai diadalív terve II. József tiszteletére 1789-ből

A 18. században viszont már tényleg sorra emelték a diadalíveket, ha klasszikus értelemben vett diadalról nem volt is szó. A legrégebbi, amelyről tudomásunk van, azt József főherceg, a későbbi II. József születése alkalmából emelték Budán 1741-ben, a látványosságot tűzijáték egészítette ki. A következőre Mária Terézia 1751-es látogatása adta az apropót, diadalív állt mind Pesten, mind Budán - sajnos egyikről sem maradt fenn ábrázolás, részletes leírásuk azonban ismert.³ Ekkor 250 éve nem járt uralkodó sem Budán, sem Pesten, ezért igazán odatették magukat a szervezők. A pesti diadalív a régi Városháza előtti téren állt több száz lámpa fényében, mellette kétoldalt egy-egy piramis. A diadalív tetején óriási festmény volt, kapuján pedig kronosztichon - a festmény első nap Mária Teréziát ábrázolta, és a kronosztichon neki szólt, második nap a királynő férje, Lotharingiai Ferenc császár tekintett le a diadalívről, és őt dicsőítette a rövid üzenet, a harmadik napon szélvihar volt és a díszkivilágítást nem tudták felkapcsolni, ezért a 10 éves József főherceg portréja és a neki szóló sor a negyedik napon volt látható a kapun. A kronosztichon lényege annyi, hogy az üzenet egyes betűinek kiemelésével az adott évszámot adja ki, ebben az esetben 1751-et. Az első nap ezt látta a pesti polgár:

MARIAE THERESIAE VNGARIAE REGINA ISTA IN VRBE FELICITER DEGENTI ERERE SENATVS POPVLVSQVE PESTHIENSIS

azaz

Mária Teréziának, Magyarország szerencsésen a városban tartózkodó királynőjének állította a pesti szenátus és nép

A Városháza téren egy forrás szerint a diadalívből, egy másik szerint a Városháza ablakaiból ingyen fehér- és vörösbor folyt, a diadalív erkélyén egymást váltogatva éjfélig muzsikált két zenekar. A királyi pár meglátogatta Buda városát is, ekkor ajándékozta meg nagy adománnyal Mária Terézia a tetszetős Krisztinavárosi plébániatemplomot. A budai városháza előtt is állt diadalkapu, itt is folyt az ingyenbor. Egyébként mind Pesten, mind Budán a polgárőrség köszöntötte az előkelő vendégeket egyenruhában, nagy zenebonával. És persze hajnalig táncolt, mulatott mindenki, ahogy ez akkor szokás volt.


A Mária Krisztina - Albert Szász-Tescheni herceg látogatása alkalmából emelt budai diadalív külső és belső nézete, NÉZD MEG NAGYBAN

Hasonlóan jó buli lehetett Mária Krisztina főhercegnő és férje, Albert Szász-Tescheni herceg Budán tett 1766-os látogatása, amely alkalomra készült diadalív vázlata fennmaradt! Ezen is volt festmény, temérdek allegorikus ábrázolás, volt kronosztichon ("A budai szenátus és nép az ujjongó város örvendetes tetszésnyilvánítása közepette az elragadtatott lélek szakadatlan odaadása végett"), és persze volt tűzijáték, 2636 forintért - összehasonlításképp, az egész estét végigzenélő muzsikusok összesen 80 forintot kaptak. Eleinte a jezsuiták rendezte hivatalos ünnepély volt az egyetlen, de idővel a budai zsidóság is ráérzett a murira, és például Sándor Lipót Pest megyei főispán, vagy Ferenc főherceg (későbbi I. Ferenc) látogatásakor már ők is állítottak diadalívet, Óbudán.


Lotharingiai Károly fiktív diadalmenetének rekonstruált diadalíve a BTM-ben, vesd össze a festménnyel!

Tóth Áron a témával foglalkozó írásában 8 olyan esetet számlál össze, amikor egy, vagy több diadalívet állítottak Budapesten. Bár volt, amelyiket állandó kőépítményként emelték, ezek közül egy sem maradt meg. De akkor hol van a budapesti diadalív?! Hogy lenne budapesti diadalív, az így csak félig-meddig állja meg a helyét - de azt sem lehet mondani, hogy ne lenne. A Budapesti Történeti Múzeum 1996-ban nyitotta meg új állandó kiállítását Budapest az Újkorban címmel. A tárlat Buda 1686-os visszafoglalásától Finta Józsefig mutatja be a fővárost sok fotóval, és rekonstruált ezzel-azzal: van például rekonstruált folyami malom, rekonstruálták a Lánchíd egyik oroszlánját, és az 1919. május elsejei dekorációt is. Az egész kiállítást pedig, amely a török kiűzésével kezdődik, mi más nyitná meg, mint Lotharingiai Károly Charles Herbel által megálmodott diadalívének a festmény és a kárpitok alapján rekonstruált mása, kék oszlopostul, XI. Incéstül, I. Lipótostul - ironikus, hogy ez az a diadalív, ami sosem volt, és most mégis épp ez az egyetlen, ami van.

 

¹ Izgalmas történet, 1944-ben a kárpitokat az egyéb művészeti és történeti értékekkel együtt vonatra tették, és elindították Nyugatra - a kárpitok a koronázási ékszerekkel és a Miniszterelnökség ezüst készletével utaztak együtt. 1948-ban az oroszok visszaadták a hozzájuk került Miniszterelnöki ezüstöket, 1978-ban pedig az amerikaiak adták vissza a koronázási ékszereket, amik a világháborúban náluk kötöttek ki. A kárpitokról semmi hír nem volt, míg egy napon megjelent egy könyv Oroszországban az egyik elveszett kárpittal a borítóján. A könyv egy az orosz hadtörténetet bemutató munka, szerzője nem talált megfelelő képet a kötet borítójára, így a fotós, az író dolgozószobájában toporogva megelégelte a várakozást, és lefényképezte a falon függő kárpitot: az 1709-1725 között Lotharingiai Lipót rendelésére készült Csatározás Buda előtt c. gobelint. Tehát a kárpitok valahol Oroszországban lehetnek.

² A Tanulmányok Budapest Múltjából című periodika 2009-es számában hallatlanul érdekes értekezés jelent meg Bardi Terézia tollából, amely a diadalmenetet bemutató festményt és a két kárpitot hasonlítja össze.

³ A diadalívek részletes leírása, díszítő elemeinek azonosítása és értelmezése a Művészettörténeti Értesítő c. folyóirat 2003-as évfolyamának 3-4. számában olvasható; Tóth Áron művészettörténeti szemszögből vizsgálja a magyarországi diadalíveket és azok evolúcióját. Magukat az ünnepélyeket pedig Zoltán József meséli el korabeli források alapján A barokk Pest-Buda című könyvében.

 

Vissza a főoldalra

12 komment

Címkék: budapest szobor buda terv v.ker i.ker


2010.02.15. 08:42 BDzsH

A Földművelési Minisztérium át nem építése

Az épület 1887-es átadást követően. Erdő a háttérben (KATT a nagyobbért)

Darányi Ignácban nem hagyhattak jó emléket első földművelési miniszterségének (1895-1903) évei, mert amikor újra a tárca élére került 1906-ban rögtön kiírtak két pályázatot a Bukovits Gyula tervezte, Kossuth téri épületre. Egyiket a belső terek, másikat pedig a homlokzatok újrafogalmazására. Persze valószínűleg nem a rossz emlékek, hanem a helyhiány és az 1885-87 között épült ház a kortársak szerint minden tekintetben gyors esztétikai avulása volt az ok. Így "lelkendezett" a korbeli sajtó:

„Miután a földművelési minisztériumnak ormótlan külsejű palotája immár sehogy sem illik bele az Országház-téri előkelő keretbe s miután megrongálódott homlokzatát úgy is nagy költséggel kell átalakítani, Darányi miniszter elhatározta, hogy teljesen átépítteti.”
Vasárnapi Újság, 1907/17.

„Fővárosunknak tagadhatatlanul egyik legkevésbé sikerült épülete a földmivelésügyi minisztérium palotája, mely nemcsak az építészeknek, de a nagyközönségnek is régen szúrja a szemét. Könnyebb azonban valamit újra megcsinálni, mint kijavítani, azért igen soká merész feladatnak tetszett ennek a művészeti botránykőnek az eltüntetése.”
Építési Ipar, 1907
Az épület az 1920-as években. Hátul ráépítés, a főhomlokzatról már hiányoznak az allegorikus szobrok, és néhány vakolt dísz. (KATT a nagyobbért)
 
Egy alig 20 éves épület ilyen gyors leértékelődése azonban kissé fura. Felmerül a kérdés, Bukovits vajon tényleg élete egyik legnagyobb művét rontotta volna el teljesen? Az útókor gyors és kemény ítélete valóban arra enged következtetni, hogy helyt adjak gyermekkorom egyik spontán építészeti véleményformálásának: „mit keres ez a Kossuth téren?” Idővel letudtam magamban az FVM épületével kapcsolatos kezdeti ellenérzéseimet, és megfejtettem (megfejtettnek véltem) annyival, hogy ez az egyetlen nem kőből faragott homlokzat a Kossuth téren. Amikor rátaláltam a Magyar Pályázatok által leközölt tervpályázati anyagra izgatottan vetettem be magam a 8 (összesen 20 pályamű érkezett a homlokzat és 25 az alaprajz átalakítására) alkotás közé.
 
A beadott pályaművek pilonmegoldásai (KATT a nagyobbért)
 
1907-ben mindkét első helyezést Tőry Emil söpörte be, összesen 5000 koronányi díjat. A homlokzatátformálás költséglimitje 400.000 koronában volt meghatározva (egy 2 utcára néző Márvány utcai luxusbérház felépítése került ugyanebben az évben 320.000-be). A kiírás kikötötte, hogy lehetőleg az utcafronti alaprajzok megváltoztatása nélkül (a belsőre kiírt pályázat elsősorban a közösségi terekre és udvarokra vonatkozott) tessék „átöltöztetni” a minisztériumot. Az azonban, hogy mindkét pályázaton Tőry terve nyert – az építész dicsősége mellett – azt az alapvetést támasztja alá, hogy külsőt és belsőt nem lehet elválasztani.
 
 Habicht Károly terve - megdícsért (KATT a nagyobbért)
 
Tőry Emil tervei végül mégis egy irattár mélyén kötöttek ki a pályázaton hátrébb soroltakéival egyetemben. A korabeli építészeti sajtó kifogásolta a terveket bíráló zsűri összeállítását, tudni illik a 9 tagból öt a minisztérium küldöttje volt, és csak a többit adták az építész egyesületek. A minisztérium képviselői ráadásul olyan szempontokat kezeltek evidenciaként, melyeknek az építészek szerint már a pályázati kiírásban is szerepelni illett volna. Node ne vesszünk el a korabeli közállapotokban és intrikákban, inkább nézzük a terveket.
 
Rainer Károly terve - megvételre ajánlott (KATT a nagyobbért)
 
Vitathatatlanul az összes pályázóra kisebb-nagyobb hatást gyakorolt Hauszmann Alajos szomszédos Curia épülete (a mai Néprajzi Múzeum). E szempontból legközelebb Habicht Károly, Rainer Károly és Schikedanz Albert tervei álltak a mai múzeumhoz. Bár a curiaépület remek arányait az FVM radikálisabb átalakítása nélkül nem lehetett egy az egyben átültetni. Ők hárman részben megpróbálták rászuszakolni Bukovits épületére Hauszmann architektúráját, főleg ami a tetőidomokat illeti.
 
Schikedanz Albert terve - nem díjazott (KATT a nagyobbért
 
Legmegnyugtatóbb módon megoldani ezt a lehetetlen feladatot Rainernek sikerült, akinek pályaművét megvételre jelölte a zsűri. Schikedanz arányérzékét viszont valahogy nem lehet felfedezni a tervén, a két pilont szörnyen felmagasítja, valamint a földszinti árkád betömését sem sikerül elegáns módon megoldani, inkább valami erődszerű lukarchitektúrát produkál. Habicht tervének – aki a látványtervet eleve a curiával együtt adta be – legnagyobb érdekessége pedig, hogy homlokzatának középrizalitja meglehetősen emlékeztet Hauszmann egy pár évvel későbbi épületének azonos részére, méghozzá a műszaki egyetem főépületére.
 
Jónás Dávid és Jónás Zsigmond terve - nem díjazott (KATT a nagyobbért) 
 
Az újító tervek közé lehet sorolni a Jónás-fivéreknek, a zsűri által nem díjazott magyaros szecessziós homlokzattervét, mely talán a legkiegyensúlyozottabb megoldás. Az egyszerű sávozásos homlokzatot azonos magasságú pilonok tagolják, voltaképpen majdnem teljesen hitelesen átformálva az eredeti homlokzatot a korszak progresszív épületeinek karakterére.
 
 Korb Flóris és Giergl Kálmán terve - II. díj (KATT a nagyobbért)
 
Az akkor építés alatt álló Zeneakadémia tervezői, Korb Flóris és Giergl Kálmán is már az „új irány” felé kacsintgatnak. Érdemes kiemelni a pilonok 3-4. szintjén alkalmazott négyes sávozású ablakokat, valamint a főpárkány emelkedésének jól megválasztott vonalát. A terv inkább a szélső rizalitok kialakításánál bicsaklik meg, valamint a totálisan kilógó, és igencsak esetlen szélső tornyocskákon. Korbékat egyébként így is második helyre hozta a zsűri.
 
Sebestyén Artúr terve - III. díj (KATT a nagyobbért)
 
A harmadik, e csoportba sorolható terv Sebestyén Artúr (főműve a Gellért Szálloda) keze munkája. Érdekessége hogy egyedül ő próbálkozott a parlament árnyékában kupolás, vagy kupolaszerű megoldással az épület középtengelyében, mely egy elegáns központi csarnokot fedett volna le. Bátor lépésének erejét azonban lehúzza a homlokzati architektúra és nyíláskiosztás erős zavarossága.
 
Tőry Emil - I. díj (KATT a nagyobbért
 
Az előbbi csoporthoz tartozik Tőry terve is. Valóban talán a legjobb beadott variáció, de középrizalitjának kialakítása vitatható. Egyrészt a 2 toronysisak közé még beszúrt két kisebb túlzsúfolttá teszi a középrész tetőzetét, másrészt az oszlopsoros portikusz valahogy teljesen szervetlenül fityeg a homlokzat közepén. Mindezek ellenére a ház a terv módosításával valóban Budapest egyik legfigyelemreméltóbb kormányzati épületévé válhatott volna.
 
Az épület 2010. telén.
 
Az átalakítási tervekből végül mindössze egyetlen földszinti teremsor valósult meg, a külsőhöz nem nyúltak, inkább felújították olcsóbban az eredeti homlokzatot, amiről így is lekerült jópár épületdísz: az ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot és jogot allegorizáló alakok, az könyöklőpárkányokat díszitő puttófejek, egy kövázasor, illetve a középrizalit pilonjainak timpanonjában helyet kapó szoborcsoportok, a középcímerrel. Lényegében az ekkor kialakult homlokzati képpel áll máig a Kossuth tér 11-es számú telkén.
 
BDzsH
 

 

10 komment

Címkék: budapest terv v.ker


2010.02.12. 12:16 Zsámboki Miklós

hetiBeton születésnap

Rádióműsorunk a Tilos rádión, a hetiBeton egy éves lett! Ellentétben a Városképp blog szülinapjával, ezt megünnepeltük, ráadásul az ötvenedik adásban, szóval... hallgasd meg jól! Vigyázat: komolytalan.


A tűzzel játszunk

Beton születésnapot!

1 komment