Ez itt az







Ééééés Artur!

vau.



Keress

Olvass el!

 Olvasd emailben!

 Feedburner

A kommentelésről

varoskepp(at)gmail(dot)com

Utolsó kommentek

2008.11.25. 08:12 BDzsH

A Margit híd regényes története - I.rész (1876-1945)

 

"Mult vasárnap nyitották meg ünnepélyeséggel a közhasználatnak már február végén átadott Margithidat, mely hatalmas s egyuttal ékes kapocs gyanánt fűzi egymáshoz hosszu évszázadok tartamára a főváros két partját."

E szavakkal kezdi beszámolóját a Vasárnap Újság 1876. május 7-i száma a város új hídjának megnyitójáról. A Lánchíd megépülte után 20 évvel a fővárosnak máris új közúti hídra volt szüksége. A főváros egyesítése is lógott már a levegőben, és az egyetlen összeköttetés is kezdett túlterheltté válni. Komoly jogi akadály volt azonban a Lánchíd Társaság érvényben levő szerződése, mely szerint 90 éven át (!) nem lehet a átkelőtől a folyón felfelé és lefelé 1-1 mérföld távolságban új hidat verni. Ez a szerződés 1937-ben járt volna le, így maradt a kivásárlás. 1871-ben írták ki a tervpályázatot, melyre több mint harminc pályamű érkezett. A nyertes pedig a francia Ernest Gouin lett. Az építkezés 4 éven át tartott, 1876. április 30-án adták át a forgalomnak a kész műtárgyat.

Az ötezer tonnás vasszerkezet darabjainak gyártása Franciaországban történt, majd a helyszínre szállítást követően a francia kivitelezők emelték a helyükre őket. A pillérek díszeit, a hajóorron ülő alakokat a párizsi A. Thabard szobrász készítette. Állítólag az építkezés során több mint 360.000 szegecset használtak fel. A hídfőkben földtöltés készült, a lehajtók teljes burkolására csak később került sor. A vámszedőházak felépültére 1886-ig várni kellett.

Akárcsak egy párizsi híd

A Margit-sziget egyre növekvő népszerűsége tette indokoltá az eredetileg is kiépíteni tervezett szigeti csatlakozás, az ún. szárnyhíd megépítését. Az 1899-ben kezdett munkálatok során az eredeti hídszerkezet képével nagyjából megegyező kialakításban került sor a bővítésre. A tervezők és kivitelezők ekkor már egyaránt magyarok voltak. Az átadásra 1900. augusztus 19-én került sor. A sziget ettől a naptól fogva közelíthető meg "száraz lábbal". A 70 méter hosszú szerkezet építési költségeit nem kis összeggel támogatta József Főherceg, akinek kezelésében a sziget állt ekkor. A szárnyhíd kiépítéséhez kapcsolódva került sor a Margit-sziget déli végének rendezésre, mely során 1/6-ával nőtt területe.

A '30-as évekre a híd állapota hasonlóan leromlott volt, mint mostanság. A bővítésről szóló döntést a világválság miatt halasztni kellett, sőt a főváros több ízben tiltakozott is a minisztériumi döntés ellen. 1935 és 37 között mégis sor került a híd első szélesítésére. Ennek során dél felé bővítették a pilléreket, a szobrokat szétszerelték - majd új helyükön újra összerakták - az addigi 6 támív mellé újabb kettőt építettek be. A járdák 10 centivel, az útpálya több mint 5 méterrel lett szélesebb.

 

Az 1935-37-es átépítés közben (A Szegedi Egyetem digitalizált fényképei az építkezésről - 28db)

7 évvel később, 1944. november 4-én, szombaton a híd Pest felé eső három íve déli 12 óra körül teljes forgalom alatt felrobbant és a Dunába rogyott. A Pesti Hírlap harmadnapra rá is csak a következő szösszenet hozta le:

A Nemzetvezető részvéte a Margit-hidi szerencsétlenség miatt

 

Szőllösi Jenő helyettesminiszterelnök vasárnap a Nemzetvezető megbízásából felkereste Mohay Gyulát, Budapest székesfőváros főpolgármesterét (...) és kifejezte a Nemzetvezető részvétét a Margit-hidon történt, áldozatokat követelt robbanási szerencsétlenség miatt.
A főpolgármester (...) felkérte a helyettesminiszterelnököt, hogy a kifejezésre juttatott részvétért tolmácsolja köszönetüket a Nemzetvezetőnek.

*

A Margit-hidon munkálatok közben úgy látszik a gázvezeték hibája folytán szombaton robbanási szerencsétlenség történt, amelynek a folytán a forgalom a hídon megszakadt. Sajnálatosképpen a szerencsétlenségnek emberélet is esett áldozatul. A hivatalos vizsgálat folyamatban van. (...)

Pesti Hírlap, 1944. november 6. - hétfő

Komolyan vehető vizsgálat aligha folyt le, a háború után viszont annál jobban igyekeztek tudatosítani az emberek fejében az igazságot, hogy a váratlan robbanást a híd aláaknázását végző német hadsereg utászai okozták. A pontos okot máig nem tudni, és valószínűleg soha nem is fog rá fény derülni. 40 német katona és becslések szerint legalább 100-150 (egyes források szerint 600) civil vesztette életét november első szombatján. A híd megmaradt részeit a visszavonuló német haderő '45. január 18-án röpítette a levegőbe. Az ívek középen kettétörve zuhantak a folyóba. A szárnyhíd robbantása azonban nem sikerült, csupán az útpálya sérült meg súlyosabban, így 70 méteres nyílásával a háború után az egyik legnagyobb épen maradt hídszerkezet lett.

A Margit híd első - vagy inkább az első Margit híd - időszakának ezzel vége. Zárásként a robbanáshoz szorosan kapcsolódó 22 perces dokumentumfilmet érdemes megnézni:

 

A befejező rész még a héten olvasható lesz!

BDzsH

vissza a főoldalra

1 komment

Címkék: budapest szobor hid nagykörút xiii.ker margit hid ii.ker


A bejegyzés trackback címe:

https://varoskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr15784649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pelsoo 2009.12.25. 15:03:09

Kicsit össze kell szednem magam, a film megnézését követően. Számomra sokkoló erejű volt. Talán csak azért, mert az én nagymamám is Budapesten vészelte át a II. Világháborút. Ö is eleszítette egy pici gyerekét. Talán azért mert megdöbbentő hasonlóság van Közte és a mesélő Hölgy között, mind külsőre mind a hangjában. Már 10 éve nincs közöttünk, de elevenen él bennem mikor a háborúról és a borzalmakról mesélt, könnyes, elcsukló hangon.
Érdekes, hogy az én Nagyapámat is 44 őszén vitték el és 46 elején került elő a fogságból és az Apám pont 9 hónapra született a hazatérés után.
Gyerekkoromban a 80-as években mennyit faggattam a Nagyanyám, hogy meséljen. Mostanra megértettem, miért volt nehéz rávenni. Ami nekem mese volt és történetek, azt Ő átélte és megszenvedte. Ami most megtörtént, történelem az akkor bizonytalan kimenetelű létbizonytalanság volt.

Hányszor járok a városban és látom a háború nyomait. Nekem is folyton hasonló gondolataim vannak, mint amik a filmben megfogalmazódnak.

A mai felszínes világban, jó tudni, hogy vannak mások is akik hasonlan gondolkodnak mint én és hasonló történelmi gyökerekkel rendelkeznek.

Gratulálok a film készítőjének!

Üdvözlettel: Dávid