Ez megint ilyen képnézegetős, gondolkozós lesz, hogy mi a jó nekünk. Van ez a projekt a Bem téren, hogy a nagy, régi, romos házból még nagyobb, új házat akarnak csinálni. Életteli, vidám, átjárható, egyszerre racionális és emocionális; imádom az ilyen leírásokat (a látványtervek egén átsuhanó repülőkkel egyetemben), de ez most mindegy is. A lényeg az, hogy itt van ez az épület egy elég frekventált helyen a Bem téren, a Duna parton, a Margit híd mellett a Bambival a Janáky-házzal szemben: nagy, és sajna romos, kihasználatlan. Az egyértelmű, hogy valamit vele csinálni kell. A KÖH azt mondta, építhettek ide új házat, de csak akkor, ha részleteiben megőrzitek a régi házat. Ami tök jó, mert már alapból nem könnyű falat a régi mellé passzintani az újat: lehet gondolkozni, vitatkozni. Igen, könnyebb lenne lebontani és teljesen új épületet felhúzni, de ez a koncepció viszont talán több értéket rejt magában - de biztos, hogy izgalmasabb. Szóval akkor miért ír mindenki csúnyákat erről a tervről?
A Bem téri K.u.K. laktanya helyén épülő vegyesfunkciójú épület a T2.a Építésziroda tervei szerint
Mert ez így nem jó. Ez nem a régi homlokzat megtartása. Erős hangsúlybeli különbségek vannak: ez inkább a régi homlokzat lefénymásolása és celluxszal való rögzítése. Ez olyan, hogy a KÖH azt mondta, tartsuk meg ezt és ezt a részt a házból - jó, akkor azokat felmatricázzuk az előre kitalált tervre. Nem az a baj, hogy eltűnik a Feketesas utcából a Feketesas stencil, nem az a baj, hogy az új az új, nem az a baj, hogy ezzel néhányak szerint kigúnyolná a régit, nem az a baj, hogy egy puszta homlokzati képet vesz át; hanem az, hogy ezt a legkisebb fantázia, egy csepp gondolkodás nélkül teszi. Pedig nagyon kevés kell, hogy mégis valami jó süljön ki egy ilyen szituációból: itt van például a kommunizmus csendesebb módszere, amikor felújítás/átépítés helyett inkább bedobozolták az épületeket. Így került fel a takaró anyag a Katona József-Hollán Ernő utca sarkon álló házra is, de nini!, a bádog alól kifigyelnek az eredeti homlokzat domborművei (és konvektor szellőzői hasonlóképp). Ez már bátor, értékelhető.
A Katona-Hollán bátor, értékelhető sarka kifigyelő szobrokkal és szellőzőkkel
Az előzőnél mókásabb példa, amikor a Nyugati tér mögött, a Jókai utcában ki tudja, miért, bedobtak még egy falat az épület első szintje elé. Nem új épület, hiszen nem nyúltak a régi, már-már templomos homlokzathoz, de ki lett egészítve egy új résszel. Az új fal ferde teteje pont az első szint ablaksorát vágja ketté, de gondosan kivágták az ablakok formáját a falból, sőt, a vágás alatt zsaluval is felturbózták. Ahogy a fal és az ablakok, úgy az ajtónyílások is ferdék, a régi homlokzat díszességére pedig egy az új fal teljesen sima felületén lógó stukkó felel. Bátor, vicces.
A StarKebab bátor, vicces fala a Jókai utcában
A Bem térihez kísértetiesen hasonló átalakításon ment keresztül az egyik Margit körúti ház is. Felújították, átalakították, de az eredeti homlokzat egy része a saroknál visszakerült. Nem különösebben flancos, semmi esetre sem izzadságszagú a koncepció, de mindenképp izgalmasabb. Lekerült a régi homlokzat, és az épület nagyobb hányadán az eredetihez képest ijesztően letisztult, egyszerű kép áll. Mégis, az eredeti részlet a sarkon való visszahelyezése és az ablakkereteket átszelő dőlésszöge érdekes ritmust, dinamikát ad az épületnek a Nagykörút kanyarában, így tulajdonképp elérve, hogy mégis a régi homlokzat maradéka uralja az egész épületet. Bátor, ötletes.
Bátor, ötletes felújítás a Nagykörúton
Ezek a hétköznapi, kisebb hangvételű épületek után nekem furcsa, miért nem mertek egy fontos, a dunai panoráma részét képező ház esetén is legalább egy kicsit brainstormingolni, és valami értelmesebb megoldással előállni? Mert ez így hagyján, hogy, mint az építészfórumon is többen írják, díszlet szintre degradálja a régi homlokzatot, de ráadásul egy újabb elveszített lehetőség valami érdekes alkotására. Pedig a fenti, egyszerű példák után rossz belegondolni, kis bátorsággal mire lett volna itt lehetőség.
Utolsó kommentek