Ez itt az







Ééééés Artur!

vau.



Keress

Olvass el!

 Olvasd emailben!

 Feedburner

A kommentelésről

varoskepp(at)gmail(dot)com

Utolsó kommentek

2009.05.28. 08:36 Zsámboki Miklós

Majdnemmodernek 1911-ből

Azért dönthetett a Kőnig-Wagner páros a Parisiana mulató 1909-es homlokzatának teljes restaurálása mellett - ami a poszt előzménye -, mert ez Lajta Béla életművében egy fontos fordulat emléke. Előtte burjánzó homlokzati díszek, utána "a legszükségesebbre utalás".¹ A Parisiana mulató a fordulat maga: egyszerre van meg rajta a szecesszió díszítettsége és egyszerre mutatja a letisztult funkcionalizmus jegyeit is. A fordulat után Lajta egy olyan modern gondolkodásmódba kóstolt bele, ami teljes stílustisztaságában csak a Bauhausszal jött végül el, ezért ezeket a műveket néha szecessziósnak, néha premodernnek szokás címkézni; míg előbbi  nem, utóbbi végül is rendben van, mert valóban a 20. századi modern mozgalmakat megelőzve születtek ezek az alkotások. Fontos a tény, hogy Lajta Béla gondolkodott: a fennmaradt tervváltozatoknak köszönhetően látszik, hogyan jutott el a végleges változathoz, kereste, tudatosan alakította egészen egyedi stílusát. Ebből a szempontból 1911 egy izgalmas év.


Lajta Béla gondolkozik

A Szervita téri Rózsavölgyi-házon már egyértelműen megjelenik az, ami a Parisiana mulatón még csak derengett. Bár a felső emeletek közötti díszes szemöldök- és könyöklőpárkányok motívumsorai a magyar népművészetből lettek kölcsönözve, rendeltetésük nem összeférhetetlen a homlokzatot egyébként uraló erős komponáltsággal, a funkcióból eredő tömegkezeléssel és tagolással. Az első emeleten üzletek kaptak helyet, itt a homlokzat szinte összefüggő üvegfal, amit oszlopok tagolnak. Az üzletek felett lakások vannak, így az ablakokat Lajta négy tengelybe osztotta, és a szinteket a fent említett díszes párkányokkal választotta el. 

Szétválik tehát anyagában és kialakításában a ház üzleteket és lakásokat rejtő része, de a felső emeletek párkányai folytatják az első három emelet üvegfala alkotta vízszintes tagolást, míg a lakások ablakainak függőleges tengelyei az oszlopokon és ablakkereteken folytatódnak lefelé. Érdekes hálója jön így létre horizontálisnak és vertikálisnak, pedig az eredeti terveken egyértelműen a függőleges tengelyek domináltak gazdag díszítéseken keresztül.


A Parisiana mulató és a Rózsavölgyi-ház /utóbbiról kép forrása/

Lajta talán legletisztultabb épülete a Népszínház utca 19., a Harsányi-ház. Itt a ház színét és a kaput körülfutó mintákat leszámítva már teljesen elhagyja Lajta a homlokzati díszeket, és a ház esztétikai értéke már csakis tömegéből és ritmikájából fakad. A ház egy korábbi tervén még végigfut a lekerekített sarkon az első emelettől felfelé egy fa motívum, de végül ez is lekerült, bár az épület tömegében kétségtelenül maradt valami organikus: a lekerekített, nyitott erkélyes sarok és a magasabb, a sarkot körülölelő, ugyancsak gömbölyű rizalitok érdekes képet adnak. Talán a fa motívumot inkább magában az egyébként is égbe törő ház tömegében igyekezett Lajta megjeleníteni - a korábbi terven még zárt erkély szerepelt. Lajta itt is a ritmikában rejlő lehetőségekkel játszik, a függőleges és a vízszintes tagolás, illetve a domború és a szögletes közti feszültséggel.


A Harsányi-ház anno és most /képek forrásai: 1; 2;/

Az épületek megítélése tipikus. A Szervita téri Rózsavölgyi-házat a korabeli lapok határozottan nem szerették, mert környezetének másmilyen stílusú, más léptékű házait nem veszi figyelembe, és tönkreteszi a Szervita tér egységes hangulatát. Az idő múlásával megváltozott a hozzáállás, és ma már a Szervita tér egyik legkedveltebb épületeként gondolunk rá, a tér hangulatának szerves részének érezzük; az aktuális "oda nem illő, a hangulatot tönkretevő" épület most az - egyébként soha meg nem valósulni látszó - Zaha Hadid tervezte ház. A Népszínház utcai bérházat eleinte rossznak, elhibázott tömegűnek látták, majd a kommunizmus a népi motívumokkal tarkított házakkal ellentétben itt vélte megtalálni a magyar építészetet, a ház stílusát pedig internacionalistának nevezte. Aztán az épület teljes leromlott, az erkély korlátjára pedig felkerült a megszokott szélfogó; az egyetlen ami jó benne, hogy kék, de mivel a ház kopott, még csak ez sem érvényesül. A házat leginkább elfelejtettük, és még ma sem fedeztük újra fel, ahogy magát Lajta Béla történetét sem nagyon.

Pedig értékes, házakon keresztül megismerhető történet ez, ahogy egy Lechner Ödön tanítvány a szecesszióból kiindulva kortársaival együtt elkezdte keresni a magyaros építészetet, népi motívumokat kutatott parasztházakon, hogy az ott talált mintákat majd saját házai homlokzatán használja fel,  és végül is egy modern, "magával a konstrukcióval díszítő"² stílusnál kötött ki. 1911-ben.


¹ Bárdos Artúr. Lajta Béla. in: Művészet, 1913, No. 8., 285-294.
² Uo.

Vissza a főoldalra

8 komment

Címkék: budapest v.ker anno es most viii.ker premodern


A bejegyzés trackback címe:

https://varoskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr371145183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pösti 2009.05.28. 10:12:27

A teljesség igénye nélkül még említést érdemelne a mai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum épülete a Radnóti gimi és a Vas utcai szakközép(?) is...:)

boszka 2009.05.28. 11:12:59

kicsit olyan ez sztori, mint Otto Wagner, aki három évtized alatt eljutott a historizáló stílustól a szecesszión át az egészen modern és letisztult építészetig. mindezt az 1910-es évek elejéig.
a vicces ebben, hogy míg Wagnernek minden épületét aranyba foglalták azóta (kivéve persze a Rumbach S. utcai zsinagógát...), a Lajta, aki valószínűleg semmivel sem kevésbé volt zseniális pacák, még nem annyira közismert. ha az ember odamegy a 8kerbe, és elkezdi fényképezni például ezt a házat (vagy a környéken lévő sok más, amúgy nagyon értékes, de lekoszlott házat), akkor az ott lakók kerek szemeket meresztenek, és nem értik, hogy ebben mi a jó…
srácok! lehet, hogy a blogotokat turnéztatni kéne élőben, városszerte.

Sadia · http://sadia-mintti.blog.hu/ 2009.05.28. 12:10:46

Nekem kissé, "hidegnek" tűnek ezek az épületek, bár lehet én vagyok túl konzervatív. A másik, hogy mindkét házon látszik az idő foga (www.mke.hu/lyka/12/e12p288k1.jpg). Kár, hogy ezekkel, sem foglalkozik senki. Elég ránézni a népszínház utcai épületre, olyan mintha bontás előtt lenne (bár ebben
a VIII. ker. aranyérmes, hogyan kell bánni a történelmi városrésszel > Corvin-Szigony pusztítproject).

Ma is okosabb lettem :)

Zubreczki Dávid · http://urbanista.blog.hu 2009.05.28. 21:46:12

titokban reménykedtem benne, hogy a Hadid épület kapcsán kap egy kis reklámot, mert azért óhatatlanul rákerült volna a fotókra pár szomszédos épület :)

BT85 2009.05.29. 01:54:42

A Népszínház utcai épületnek érdemes megnézi a belsejét is. Lépcsőháza acélszerkezetű fallal került kialakításra. Kapualjából a lépcsőházhoz a megszokottnál hosszabb, a telek szabálytalan alakjából kifolyólag kanyarral megtört folyosó vezet, melyet a hideg színű, fali csempeburkolat és a meleg színű, belső folyosóajtó feletti világítótest kontrasztja tesz izgalmassá - nagyon sajátos hangulata van. Ezzel szemben az udvari falakon a földszinten régi fehér falikutak, vagy mik vannak kirakva virágtartó gyanánt, ami rohadt igénytelenül néz ki.
Amúgy az épület helyi védettséget élvez, tehát egyszer már csak fel fogják újítani...

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2009.05.29. 14:19:31

Micsoda építészet volt itt a századfordulón!Már vártam ezt a posztot:-)
Lesz folytatás? Vakok intézete, idegsebészet-hmm, micsoda épületek...

Zsámboki Miklós · http://solaitid.tumblr.com 2009.05.29. 16:18:04

@aesculus: valamilyen formában mindenképpen lesz folytatás, naná :)

egyébként tényleg furcsán elfeledett korszak ez, pedig...

Hamster · http://hamster.blog.hu/ 2009.05.31. 05:59:34

@solaitid: Budapest története csupa elfeledett korszak - leszámítva a szecessziót és az eklektikát. Mindenesetre Berlinben vagy Zürichben az itteni rejtett kincseknél százszor jellegtelenebb épületeket úgy mutogatnak-pátyolgatnak, mintha azok lennének a világ építészetének csúcsai.