Népszerűtlen korszak népszerűtlen lenyomatai, "környezetüket figyelembe nem vevő", "durva", "agresszív", "ocsmány" épületek kerülnek most bemutatásra; elhanyagolt, lenézett, meg nem értett házak. A szocreál nyomasztó időszaka után újra virágzásnak indult a magyar építészet, ez a modern vagy későmodern korszak, amellyel a fene sem foglalkozik. Pedig. Most megpróbáljuk néhány példán keresztül megmutatni, miért jó épületek ezek.
Hasonló vízszintes osztás; visszaugratott első emelet, drapp szín, nem látszó nyeregtető
1974-ben épült Pintér Béla tervei szerint a Kereskedelmi Kamara Kossuth téri székháza. Bár az épület - ellentétben például a szemközti MÁK-bérházzal - nem hunyászkodik meg, és modern homlokzatával határozottan elüt a Kossuth tér századfordulós képétől, nagyon finom megoldásokkal mégis illeszkedik környezetébe, és kiérdemli helyét. A vízszintes osztásban való illeszkedést segíti, hogy az árkádos földszint fölött az első emelet vissza lett ugratva, a szomszédos épülethez közel eső traktusokat pedig nyeregtető zárja. A térhez passzoló drappszínű homlokzatot sűrű lamellasorok borítják, de nagy kőoszlopok a környező épületek tengelyeinek ritmusában osztják részekre. Ez az erős függőleges tagozódásbeli hasonlóság a Kossuth téri szomszédos épülettel egyértelmű, az Akadémia utcai homlokzatnál pedig a telekhatár lépcsőzetes követésének köszönhetően nem lehet nem észrevenni; sőt, Budáról nézve még a Parlament nyugati homlokzatával is érvényesül. Oldalról nézve a lamellák és az oszlopok összefolynak, és a homlokzat sima felület látszatát kelti.
Hasonló függőleges osztás: Parlament, Kereskedelmi Kamara, Akadémia utca; NAGYBAN
Lehetne furcsállni a Kossuth téri oldalon, hogy ennyi apró odafigyelés után a párkánymagasságok miért nem követik a szomszédos épületét - de amellett, hogy ebben is van rendszer, fontos hangsúlyozni, hogy itt egy külön épületről van szó. Ami szomorú, hogy nem oldották meg az Akadémia utcai oldal szintkülönbségét, mégpedig az egy emelettel alacsonyabb szomszédos épület állítólagos tervezett ráépítésére hivatkozva - pedig ez, a házat látva, elég abszurd.
A Szervita téri templom és a Távbeszélő Központ hundertbasser magyarázatával; anno és most a templomról NAGYBAN
Három évvel későbbi a sokban hasonlító Szervita téri Távbeszélő Központ. Az 1977-ben épült Jeney-Bán épület a tér sarkára, egy templom és egy 1911-es Lajta-féle premodern ház közé épült, valamint folytatódik tovább a Petőfi Sándor utcán, L-alakban körülölelve a templomot. Bár a Kereskedelmi Kamara épületéről ismerős lamellák borítják az könnyűfém és üveg függönyfalú homlokzatot, az épület zavarbaejtő módon utánozza a két szomszédos házat. Ehhez képest a megvalósulást megelőző pályázaton többek között a következő kritérium sikeres teljesítését éltette a zsűri az épület tervén: "sem tömbjében, sem osztásrendjében ne legyen hasonló a temploméhoz".
A Távbeszélő Központ és a Rózsavölgyi-ház hasonló vízszintes sávozása /az igen jó kép forrása: Magyar Építőművészet, 26. évf 5. sz. (1977) p13-15/
A templom egykori toldaléképületének méreteit kölcsönző modern ház négyzetes tömegében és függőleges sávozásában a templomhoz illeszkedik, ahogy azt a forrás:budapest blogon hundertbasser részletesen bemutatja; a Központ függőleges bordázása emlékeztethet a Rózsavölgyi-ház első két emeletének ablakkereteire, a vízszintes sávozás világos és sötét részeinek, azaz a függönyfal üveg és könnyűfém lapjainak váltakozása pedig már határozottan a Rózsavölgyi-ház felső emeleteinek osztására üt. Nem ilyen jól sikerültek azonban a Petőfi és a Városháza utcai homlokzatok, amelyek bár oldalnézetben illeszkednek a pilasztergazdag budapesti utcaképbe, de a tervezők mintha már elfáradtak volna, mikor az árkádra, illetve a Petőfi Sándor utcai lezárásra került a sor. Érdemes viszont mégegyszer megemlékezni a szívünk csücske krómacél domborműről a Szervita téri homlokzaton, amely egyrészt kacsint a templom díszeire, másrészt gyönyörűen megbolondítja a Távbeszélő központ szigorú rácsszerkezetét.
Távbeszélő központ a pilasztergazdag pesti utcában, illetve a Petőfi Sándor utcai zárás; NAGYBAN
Kevésbé ismert példa a Haemotológiai Intézet 1986-os kiegészítése. Azért a nyolcvanas évek második felében ettől már valószínűleg senki sem esett hasra, de mind kronológiailag, mind megoldásában jól zárja a sorozatot. Bár az épület elkészülte 1986-ig váratott magára, a kórház kiegészítéséről már a '70-es években döntöttek, és a Wagner-Kévés páros 1977-től dolgozik a terveken. Nagyon kis területű saroktelekre kellett tervezni, ezért egyértelmű volt az épület a környezeténél magasabbra való tervezése.
A Haematológiai Intézet
Háromemeletes szomszédok között ezt a nagy különbséget változó magasságú, 5 egymástól elcsúsztatott traktusokkal igyekeztek megoldani: a középső, a legmagasabb torony 10 emeletével jelentősen magasabb a Karolina út többi épületénél, de a körülötte álló egyre alacsonyabb épületrészekkel sikeresen igazították a kiegészítést az utcaképhez. A középső tornyok után az egyik szélső traktus bár még magasabb a szomszédos épületnél, de körülbelül ugyanennyivel magasabb ennek az épületnek a következő szomszédja is, így ez egy ritmust folytat; a másik szélső traktus pedig már pontosan illeszkedik a szomszédos épülethez. A táblás rendszerű üveg függönyfalas épület a traktusok szintkülönbségének köszönhetően belefolyik környezetébe, továbbá ezek jól tükrözik az utcát a betöltött funkciót is - bár kissé illúzióromboló, hogy a legfölső emeleten gépház és szeméttároló van.
Utolsó kommentek