Szeretünk meg nem valósult tervekkel foglalkozni, városról lévén szó pedig nagyon izgalmas tud lenni a "milyen lett volna, ha"-féle ábrándozás. Egy különösen meghökkentő projektre bukkantunk, amiről nem lehet nem véleményt alkotni, egyrészt mert ha megvalósult volna, akkor a Kossuth tér és közvetlen környezete - ami talán a leginkább magától értetődő része Budapestnek - totál máshogy nézne ki, másrészt mert egy zsinagógát terveztek oda, ahol ma a Pesti Központi Kerületi Bíróság áll, miközben Budapest zsidóságával máig nem tudjuk, hányadán is állunk.
Pesti Központi Kerületi Bíróság helyett zsinagóga? /kép: kozti.hu/
Lipótváros hamar kereskedelmi központtá alakult: itt volt a hajóhíd, itt volt a Rak-piac, itt építettek raktárat és otthont a módos kereskedők, hogy üzletet nyissanak. 1891-ben tizenkétezer fő a negyed zsidó lakossága, ami a VI. és VII. kerületek hatvankétezres zsidó populációjához képest eltörpülő, de Lipótváros esetében ez tulajdonképpen kiteszi a helyi nagypolgárságot. Szükségét érezte hát ez az előkelő lakosság egy saját zsinagóga emelésének, kérvényezte is a hitközség 1893-ban a hatóságokat, hogy egy korábban megszerzett telken templomot építhessenek. "A hitközség, midőn istentiszteleti intézményei terén egy általánosan érzett hézagot óhajt pótolni, arra kell, hogy tekintettel legyen, hogy az általa megalkotandó templom a mellett, hogy egyrészt terjedelménél fogva a zsidó hívek minél nagyobb számát legyen képes tartósan befogadni, másrészt a fő és székvárosnak méltó díszére szolgáló monumentális épület legyen." ¹
Ingyen átengedte a Szalay, Szemere, Markó és Koháry (ma Nagy Ignác) utcák határolta területet a főváros, a következő feltételekkel: egy VI. vagy VII. kerületi iskola építése; a templom 8 éven belül való befejezése; a telken a be nem épített területen sétány kialakítása. 1898. február 20-án jelent meg a pályázati felhívás, mely építészetileg szabad kezet ad a tervezőknek, az igényelt belső terek felsorolásán és a székek paraméterein kívül három lényegi kikötést szab csupán: a monumentális hatású épületnek minden oldalról szabadon kell állnia², 3600 fő befogadására kell alkalmasnak lennie, elkészítésének összköltsége nem haladhatja meg az egymillió forintot. A beérkezett 23 pályamű közül a többek közt Hauszmann Alajosból és Steindl Imréből is álló zsűri végül Foerk Ernő és Schömer Ferenc "Alef" jeligéjű tervét hozta ki győztesnek, második helyezést ért el a Bálint és Jámbor cég, harmadik lett Lajta Béla.
A Foerk-Schömer páros győztes pályaműve
Egyik pályázó sem tudta azonban egymillió forint alá szorítani a tervezett költséget (a győztes pályaműnek csupán kupolája 6 millió forintba kóstált volna), ami egy "a fő és székvárosnak méltó díszére szolgáló" monumentális épület esetén annyira nem meglepő: az ekkor már javában épülő Parlament például alapból 9 millió forinttal rajtolt, összesen pedig 19 millió forintba került.³ Hiába próbálkoztak további pályázati kiírással, új zsűrivel, hiába készített kupola nélküli olcsóbb tervet Foerk Ernő, egymillió alá csak nem sikerült menni, így aztán 1907-ben, 17 év huza-vona után végül rájöttek, hogy "nagy szükséglet egy nagy templomra a Lipótvárosban fenn nem forog", a telket a Dohány utcai zsinagóga szomszédos telkeire cserélték, és inkább gyorsan elfelejtették az egészet.
Nem lehet azonban ennyivel továbblépni a dolgon, hiszen a tervre a főváros rábólintott, a hitközösség rábólintott, a zsűri rábólintott: a zsinagóga akár meg is épülhetett volna, ha épp pénz akadt volna rá. Egy kivételtől eltekintve az összes pályázó centrális elrendezésű, kupolás templomot álmodott a négyzet alapú telekre, így a győztes Foerk-Schömer páros is: talán nem véletlenül, ők a legnagyobbat. Ijesztő, 70 méter magas templom tervével pályáztak, amely magasságon csak a Parlament és a Bazilika 96 métere tesz túl. Az egyébként a Steindl Imre irodájának is dolgozó szerzőpáros munkája mind főhomlokzati kapujában, mind kupolájának dobján idézi a Parlament motívumait, ami klassz, de teljesen felesleges, mert a kupola olyan brutális, hogy az épület egyensúlya teljesen felborul, már-már nevetséges. Nem csak a kupola túl nagy, de minden más kicsi: béna kis tornyai például a mögöttük magasodó óriási izé előtt szánalmasan hatnak.
A Foerk-Schömer páros 40+30 méteres kettőskupolája /kép: hvg.hu/
A régi épületeket mindenki szereti, a templomokat végképp, de a zsinagógákat még ezekhez képest is plusz varázs övezi. Vajon úgy ragaszkodnánk ehhez az épülethez, mint a Belváros bármelyik öreg házához? Ez is ugyanúgy nagy, díszes lenne, és százéves. Vagy nem, púp lenne a város hátán? Lehet, hogy látták ezt már a századfordulón is, mikor elhagyták a tervet, ha nem is ez volt a döntő ok? Lehet, hogy nem smucigok voltak az egymillió forinthoz való abszurd ragaszkodással, csak egyszerűen nem is gondolták komolyan az egészet? - kipróbálták, milyen lenne ha építenének ők is egy Szt. István-bazilikát, mert már megtehették. Lehet. A jómódú Lipótváros presztizs-beruházása mindenesetre nem valósulhatott meg, ami talán annyira nem is nagy tragédia (akár kupola, akár nem). Egyrészt, megúsztuk, hogy egy gigantikus pöcs ágaskodjon túrórudi árválkodjon a Belvárosban, mondhatni indokolatlanul, másrészt pedig végeredményben a Lipótvárosi zsinagógának - ami egyébként Európa legnagyobb zsinagógája lett volna - köszönhetjük Európa legnagyobb zsinagógáját, a Dohány utcai zsinagógát.
¹ Ha valaki mindent, de tényleg mindent meg akar tudni a dologról, Gábor Eszter tanulmánya még akkor is túl sok információt fog tartalmazni. Remek olvasmány, kezdve az aktuális helyzet leírásától a projekt állomásainak részletezésén át a kortárs vélemények idézésééig. Gábor tanulmánya után furcsa, de hasznos A zsidó Budapest (Frojimovics Kinga, et. al.) című könyv a témával foglalkozó fejezete is.
² Sem a Rumbach, sem a Dohány utca zsinagóga nem kapott hangsúlyos városképi szerepet: előbbi egy szűk utca zárt sorába épült, és utóbbi is - mai állapotával ellentétben - bérházaktól volt közrefogva.
³ http://hvg.hu/itthon/20070327_zsinagoga_zsido_hitkozseg_kossuthter.aspx
Utolsó kommentek