Kapcsolódó cikk: A Margit híd regényes története - I.rész (1876-1945) ; - III.rész (2010)
A háború utáni helyreállításkor elsőként a megsérült közműveket - gáz, villany, telefon - vezették át egy ideiglenes kábelhídon, ami a sérült pillérek tetején nyugodott. A Szabadság híd után, másodikként a Margit híd helyreállításához láttak hozzá. A közepükön kettétört ívek nagyrészt újrahasznosíthatatlanok voltak, így kiemelték őket a folyóból, szétvágták és máshol hasznosították. Anyaghiány miatt egy vasbetonszerkezetes híd építése mellett döntöttek elsőre, a pillérek felhasználásával. Ám ezek vizsgálatakor kiderült; annyira megsérültek, a híd kétszeri robbanása miatt, hogy komoly javításokra van szükség, ami időbe telik. A pesti oldal pillérei - a november 4-i robbanás miatt - voltak a legrosszabb állapotban, de az aszimmetrikus erőhatás miatt a középpillér is sérült. Végül az időközben némileg mérséklődött anyaghiány és a pillérek miatt az acélszerkezet mellett döntöttek. Az anyagspórolás érdekében elhagyták a szerkezet erőjátéka szempontjából kevéssé szükséges elemeket, így jelentősen egyszerűbb képet mutat ma az átkelő.
A nagykörút északi hídja 1948-ban
A híd szélessége ekkor nőtt másodszor is: 22.80 méterről 25.40 méterre. Az harmincas évek beli bővítéssel szemben a pillérek meghosszabbítására nem, csak az északi járda konzoljainak meghosszabbítására került sor, így azon az oldalon eltűntek a pillérek útpálya szintjéig felnyúló mellvédjei. A régi korlátot csak a kevéssé sérült szárnyhídon állították helyre, az öntöttvas oszlopok, és természetesen a kőből kifaragott Szent Koronák is eltűntek a hídról. (A középpiléren egykor volt koronát 2003-ban találták meg alacsony vízállásnál a folyómederben. Kiemelték, állítólag a Közlekedési Múzeum tatai úti telepén van.) Lebontották a kevéssé sérült, de funkciójukat vesztett vámházakat is, hogy több helyet teremtsenek a hídfőkben a forgalom számára. A hidat félszélességben 1947-ben, teljesen 1948. augusztus 1-én adták át a forgalomnak. Nyilvánvaló, hogy a háború utáni újjáépítéskor az esztétikai (műemléki) szempontok kevéssé játszottak szerepet - érthető módon - így a híd nyers szerkezetének valójában került helyreállításra.
"Az ívek erőteljesebbek, mint a régiek. Végső szakaszukon elmaradt a zavaros keresztrácsozás. A pályatartókat az ívre helyezett oszlopok tartják csupán. Az új szerkezeten nincs semmi felesleges díszítés. Őszinte egyszerűségükkel hatnak, mint teherhordói a nagy együttesnek."
Ullrich Zoltán, Tér és forma - 1947
A dunaágak feletti 1947-48-as szerkezeten elmaradt a keresztrácsozás
Az utolsó nagyobb, 1978-as felújítás óta eltelt 30 év nem kímélte a hidat. A növekvő forgalom, és az idő igencsak kikezdte némely részét. A legérzékenyebb pont az 1947-48. során készült vasbeton pályalemez. Ezen nyugszanak a villamosvágányok, a járdák és az úttest. Több helyen alá kellett támasztani, szélei málani kezdtek. A fém szerelvényeket kikezdte a rozsda, a korlátok meg-, némely oszlopok kidőltek. Mindegyiket meg kellett erősíteni. A hídszerkezet, ami az útpályát tartja állítólag jó állapotban van, ezért összedőlés nem, maximum az útpálya beszakadása fenyegeti a hidat - megnyugtató.
BDzsH
Utolsó kommentek