A következő sorok „papírra” vetésére nem titkoltak EZ A BLOGBEJEGYZÉS sarkallt:

Budapest és Prága.

Sokszor, nagyon sokszor kellett már végighallgatnom/végigolvasnom a vitát, vajon Budapest, vagy Prága a szebb. És nagyon csodálkoztam a legtöbbször, hogy emberek képesek komoly észérvként eladott személyes benyomásokat latba vetni egy olyan vitában, aminek sem értelme, se partja nincsen. Olyan ez, mintha arról kezdenék el vitázni Solaitid barátommal, hogy Natalie Portman, vagy Hámori Gabi a szebb nő. Egyrészt teljesen felesleges vita volna, mert valószínűleg sosem fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy ennek a mérlegelésnek tétje legyen, másrészt azért is értelmetlen, mert ez egy teljesen szubjektív kérdés. És ugyanígy van ez a városokkal… …és elnézést a női nemtől, hogy városokhoz hasonlítottuk.

A szomorú helyzet az, hogy egyáltalán nem tudom felfogni, miért kerül ez a vita időről időre elő itt-ott. Nem is értem az egészet. Miért kellene nekem választanom? (Elvégre nem nőkről van szó.) Miért kellene nekem megmondanom, melyik a szebb, jobb, ilyenebb-olyanabb. Egyszerűen nem értem továbbra sem a vita lényegét.

Itt van nekem Budapest. Blogot írok róla, gondolom nem kell magyaráznom, hogy szeretem és érdekel a sorsa. Benne élek, benne élem az életem. Ennél több szál nem köthet egy városhoz, és tudom akárhova is kerüljek életem során csak ebben a városban fog az eszembe jutni mindig arról a gusztustalan pirosra festett padról ott a Gellért hegyen a lány, akivel először jártam. Csak itt lesz különös jelentése a 8-asra számozott busznak, itt fogom tudni teljesen részegen is haza az utat a Kazinczy – Király utcák sarkáról és itt fog eszembe jutni mindig a Tabán lejtőjéről, hogy egy átivott este után milyen jól aludtunk ott a fűben Péter barátommal. Itt fogok mindig sejtelmesen mosolyogni azon, ha valaki Óbuda, Bogdáni úti buszvégállomásról beszél. Mert itt vagyok otthon és nem máshol! Itt élek, ezt a várost használom, az élményeim és életem ide kötnek. Ha Prágába születtem volna, bizonyára többet mondana a Károly híd, többet mondana a Tyn templom, de így számomra csak díszlet. Nem vagyok használója annak a városnak. Múzeum nekem, amit megnézek, és csodálom szépségét. Aztán felébredek. Nekem a valóság Budapest.

Ezért nem értem mivégre lehet őket hasonlítgatni szabadon. Az meg nem egy érv, hogy Prága szebb. Prága nem szebb, nem jobb, nem különlegesebb. Prága más! És Budapest is más! És Bécs is más, és Berlin is más, és Barcelona is más és Belgrád is más! Mind-mind egyedi és érdekes. Sőt mondok valamit, szerintem még Minszk, Vlagyivosztok, Tbiliszi is egyedi és érdekes! Mindegyiknek megvannak a maga értékei, és értéktelenségei. Egymáshoz hasonlítani őket pedig esztétikailag lehetetlen. Persze-persze: lakosság, GDP, kórházi ágyszám, stb… Ezek statisztikai adatok, ahogy az is az, hogy barokk vagy eklektikus e egy belváros. Az igazi városképet mindig valami más adja, ami nem leírható számokkal és betűkkel, ami nem elemezhető építészetileg és művészetileg, és ami áttör még a piszkon és húgyszagon is. A városkép teljesen személyes. Mindegyikünknek egyedi képe és élményei vannak Budapestről. Minden ittlakónak. És éppen ezért nem lehet egy-egy szavas jelzőkkel érvelni városok mellett. Azok annál sokkal bonyultabb lények. (És akkor itt talán a női hasonlat is a helyére került)
 

Én azt mondom: Kinek a pap, kinek a papné. Azért meg ne tépjük le senkinek a fejét, mert szebbnek találja a szőke hajat a barnánál. Ez van.