Nagyon klassz kollektív fagyoskodásra invitálunk mi is mindenkit november másodika, vasárnapra a Batthyány térre. "Hajdanán köves volt, gyalogosok és lovak jártak rajta" - írja a demagóg szöveg - de nem baj, így kell ezt, hogy, ha nem is konkrétan az alsórakpart lovasforgalma miatt, de sírva menjen a tudatos magyar. Persze, tök jó volt részegen végigdülöngélni a lezárt szakaszon, de azért itt többről van szó.

Szép lenne egy ekkora falatot kilopni az autók alól és átadni a gyalogosoknak, de olyan nagyot nem dobna Budapest életén - lásd Pesti Korzó, ami van, de akár nem is lehetne. Ha úgy vesszük, a Duna és környéke jelenlegi formájában teljesen illeszkedik Budapest képébe, tekintve, hogy ilyen nem létezik, vagy ha mégis, kaotikus. A jelenség oka az általános hozzáállás a városhoz, ami ahelyett, hogy a várost, mint egy egész, élő szövetet kezelné, azt A és B pont közötti kényszerű utazófelületnek tekinti, kb., mint egy metróalagútat. Hogy otthonomból adott célomhoz eljussak, bele kell mennem a városba, ami nekem egy közbülső tér, amibe engem beleeröltetnek, amiből én minél előbb ki akarok jutni. Emiatt lehet az, hogy Budapest ma egy feldarabolt, egymástól elkülönített részekből álló hulla. Ilyen a Duna is, kicsiben.

Folyó, vannak rajta szigetek, van két partja, ezek a partok pedig az őket összekötő hidak által még tovább vannak osztva kisebb részekre. Ma még csak ezek a kisebb részek között sincs semmi kapcsolat, nemhogy az egész minirendszer és a város többi része között. Meg lehetne oldani Budán az akadálymentes¹ gyalogos közlekedést a Hajógyári szigettől a Műszaki Egyetem előtti partig², és ha Pestnek nincsenek is olyan jó lehetőségei, a jelenleginél - ha máshogy nem, legalább igényességgel - azért közelebb lehetne hozni a Dunát. De ezeknek az útvonalaknak nem is céljuk ma, hogy rajtuk jól érezze magát az ember. Ma sem a partok kiépítésének, sem a hidaknak nem funkciójuk, hogy rajtuk korzózzunk, Budapest egészét magunkba szívjuk. Egyetlen funkciójuk a Pestről Budára, vagy északról délre való minél gyorsabban át- és visszajutás, lehetőleg autóval.

Nincs hely a gyalogosnak

Nem hidakról, korzókról, rakpartokról van szó tehát, hanem útvonalakról. Ezért például a Hajógyári sziget gyalogos megközelíthetősége teljesen abnormális, de tulajdonképpen szükségtelen is, mert a szigeten nincs semmi - csak a Sziget Fesztivál, ami viszont a fű annuális kiírtásán kívül sok kapcsolatot környezetével nem létesít. A Szent István parknál induló, az autósforgalomnak fejet hajtó sovány sétány Parlamenten túli folytatása egy, a Dunát teljesen figyelmen kívül hagyó "ottfelejtett" járda, de végül ez is falba ütközik: a Lánchíd pesti hídfője elvágja egymástól a Roosevelt és az Eötvös teret, mint egy választófal áll a rakparton, egyik oldaláról a másikra gyalogosan eljutni sokkal komplikáltabb, mint kéne. De a Lánchídnál legalább lehetséges továbbjutni, nem úgy mint az Erzsébet hídnál, ahol nincs hova: az egyébként a hajótársaságok bódéit leszámítva gyakorlatilag üres Pesti Korzónak egyszer csak vége lesz, a híd alatt parkoló, villamos sín, úttest, szevasz. Pedig a város mintha még folytatódna egy darabon.

Budán a Margit hídig a HÉV és a nagyforgalmú utak miatt még csak sétányra emlékeztető próbálkozás sincs nagyon, sőt, a sávok végtelen és a zebrák alacsony száma miatt az északra közlekedő buszok megközelítése már-már életveszélyes. Hiába megy egy viszonylag tisztességes kis sétány a Margit hídtól dél felé, akár a Duna közepén is húzódhatna. A Nagy Imre térrel semmi kapcsolatot nem ápol (olyannyira, hogy sokakat kínos helyzetbe hozna a kérdés, tulajdonképpen hol is van az a Nagy Imre tér?), a Batthyány térre pedig senki sem gondol mint dunaparti térre, hanem az egy a semmiben lebegő átszállóhely a metró, és valamelyik villamos vagy busz között; hogy ott a Duna, és a tér oldalán halad a parti sétány, az mindegy, az ember csak siet tova. A Budai Vár szép és látszik mindenhonnan, de keletről az Alagút melletti lepusztult lépcsőkön kívül nem vezet hozzá egyértelmű fő út, tulajdonképpen csak mellékutcák visznek fel. Továbbra sincs egy nagy tér sem, ahol lenni lehet, ahol szét lehet nézni, mert minden terület, ami bírhatna a funckióval, ma vagy parkolóként üzemel - lsd. Műszaki Egyetem előtti partrész -, vagy mondhatni nem üzemel - ilyen a Bem József, vagy a Szilágyi Dezső tér; a pesti Vigadó teret pedig hiába rakja tele gagyi turista-szobrokkal Rogán Antal polgármester, az ettől sem lesz alkalmas e szerep betöltésére.

Jó hecc lenne, ha a gyalogosoké lenne a budai alsórakpart, de hova vezetne? Sehova. Nem kötné össze a Duna menti különálló egységeket, nem oldana meg semmit. Lenne még egy sétány a városban, aminek nincs kapcsolata semmivel sem. Ráadásul, hova tegyük a rakpart forgalmát? Az egyébként is túlterhelt Fő utcába? Amíg nincs helyettesítő tömegközlekedési (mint a Batthyány térig közlekedő villamosok vonalának meghosszabbítása a Margit hídon keresztül a Vörösvári útig) és autós (M0 Nyugati-szektor) infrastruktúra, addig nem gondoljuk, hogy szerencsés lenne egy ilyen forgalmú útvonalat hasraütésszerűen lezárni.

Mindezektől függetlenül fontosnak és támogatandónak érezzük az ilyen akciókat, így ezt is, mert az alapvető igénnyel, amit felmutat (észrevenni végre a Dunát), egyetértünk; hát még magával a felmutatással, amire eddig nem nagyon volt példa Budapesten.

solaitid & BDzsH

¹Értem ez alatt az olyan nüanszokat is, hogy ne várjuk el a kerekesszékbe kényszerültektől, hogy ha ki akarnak jutni a Margit szigetre, vagy szálljanak át buszra, vagy guruljanak hídnak felfele a hídfőktől, mert ha a villamost választják, akkor sok szerencsét az aluljáróhoz.

²Meggyesi Tamás a Zoboki-féle kiáltványra válaszul részletezi Város a Dunán című cikkében a Dunát magáévá tevő város vízióját

 

UPDATE: +19 °C-ot mondanak vasárnapra, tehát a fagyoskodás nem igaz, lám, a városképp is demagóg, hiába. Tessék menni, jó lesz nagyon.

 

vissza a főoldalra