(A 2008. október 31-én napvilágot látott tervekkel foglalkozó írást a városképp blog vasárnap reggel fogja publikálni, ez az írás az épület történetével foglalkozik, korábbi tervpályázatokkal, melyből az első pontosan 100 éve volt)
1716-ban kezdődött el az akkori Pest legnagyobb építkezése: az egész Habsburg-birodalom hadirokkantjai számára épülő barokk palota építése. Ma 2008-at írunk, és elvileg három év múlva fejeznék be ugyanezt az épületet. Nem kis történelmi távlat, mondhatnánk tipikus, magyar történet – bár az ilyen szöveget a városképp nem szereti. Ezért azt javaslom, mielőtt elmerülnénk a tegnap publikált renderelt csodaképekben, nézzük meg először honnan jövünk, és talán többet megértünk a tervekből is.
Az 1747-re befejezett Városház utcai homlokzat
Az úgynevezett Invalidus-palota építése 1716-tól igen vontatottan haladt, a mai Városház utcai szárnyat is csak 1747-re sikerült befejezni. Az eredeti négyszög alaprajzú, négy belső udvaros, Martinelli féle terv azonban nem válhatott valóra, mivel a pesti magisztrátus nem engedte lebontani a telken keresztül húzódó városfalat. E helyett építettek be az elkészült két belső udvarba 1-1 további keresztszárnyat. 1783-ban II. József rendelete nyomán az invalidusok Nagyszombatra költöztek, a megüresedett palotából pedig gránátosok laktanyája lett. A mai Károly körút felőli telekrészt végül 1824-ben építették be szintén laktanya céljára, a közbülső területen pedig pavilonok épültek.
A.E.Martinelli eredeti terve az épületről - megakadályozta: városfal
A kiegyezés után, ahogy Budapest fejlődésnek indult a régi városháza épülete elégtelennek bizonyult a növekvő város hivatalának kiszolgálására, ezért felépítették a Lipót utcai (mai Váci utca) új városházát Steindl Imre tervei nyomán 1870 és 75 között. De még így is kevés volt a hely. Ráadásul a régi városháza az Erzsébet híd építése kapcsán véghezvitt várospusztítás városfejlesztés részeként bontásra lett ítélve. A helyzet megoldására a magisztrátus Pest egyik legnagyobb területű épületét szemelte ki, az egykori Invalidus-palotát. 1894-ben létre is jött a megegyezés az 5.600.000 forintért a város tulajdonába került az épületegyüttes. Az elhanyagolt épületet fel kellett újítani, hogy a hivatal használatba vehesse. Azonban egyesek már akkor egy új épület megépítésén gondolkodtak a barokk palota helyén, amit az 1898-ban kiírt (jegyezzük meg, az első) tervpályázat győztese is magáéve tett. Megvalósításra azonban nem került sor.
Laktanyából Központi Városháza - 1900 körül
Tervezgetések a XX. században
A tízes évek elején tervek született egy új városháza megépítésére a Deák téri evangélikus templom és a Szent István Bazilika közötti elhelyezéssel, de ezeket az I. világháború elsodorta. A kérdés újra a második világháború előestéjén merült fel, az elavult épület felújítása, és a víz-, gáz- és elektromos művek székházainak ideköltöztetése miatt. A tervpályázatot 1939. július 12-én hirdették meg, a tervek beadási határideje 1940. január 12-e volt. A pályázat névaláírásos volt, nehogy véletlenül díjat kapjon olyasvalaki, akinek származása okán nem kívánnának adni. Két I. díj született, az egyiket a protekció, a másikat talán a színvonal juttatta a csúcsra. Vitéz Martsekényi Imre (a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője ekkor) valamint Kertész K. Róbert és Weichinger Károly tervei kapták a 18.000 pengős jutalmat. Weichingerék terve a kordivat tökéletes lenyomata, árkádos kialakításával puhítja a modern ellenlábásait, a Vilmos király út sugarába állított tornyával visszautal a régi városházák kötelező formai kellékeire. Nem mellesleg teljesen lebontásra ítéli az evangélikus templom tömbjét. A két háború közti legnagyobb pesti beruházás szerencsére azonban nem valósul meg.
Kertész és Weichinger I. díjas terve - megakadályozta: II. világháború
1945. januárjában új lakók érkeztek az épületegyüttesbe. A pesti oldal német és nyilas parancsnoksága. A szovjet tüzérség és légierő ezért gyakran vette célpontba azt. A háborús sérülések leginkább a Károly körúti, egykori két emeletes laktanyaépületet érintették, amit 1948-ban ideiglenes üzletsorként állítottak helyre, valamint a középső, kétemeletes keresztszárnyat, amire az ötvenes évek során modern stílusban ráépítettek. A pavilonépületek közül egyedül a mai Merlin Színház, és a Belvárosi Tűzoltóság épülete lett helyreállítva, a többit elbontották. A műemlék épület utolsó nagy felújítására a '60-as években került sor, a budai vár erődrendszerét felépítő helyreállító Gerő László vezetésével.
Kertész és Weichinger modellje - evangélikus templom: lebontva
Az 1948-ban ideiglenesen helyreállított kiskörúti földszintes épületrészt végül 2005-ben bontották le, létrehozva a Városháza Parkot. Azt azonban már a lebontáskor leszögezték, hogy a park be fog épülni. 2006. tavaszán le is zajlott egy ötletpályázat a Budapest Szívét megújítani kívánó tervekkel közös keretbe foglalva a park beépítését. Ebből végül annyi lett, hogy a választásokra volt egy színvonalas programja a városvezetésnek a Belváros felélesztésére, a Károly körútra tervezett szárny megvalósításába azonban nem fogtak bele, ehelyett kiírtak rá egy új tervpályázatot. Ennek láthatjuk tegnap óta a terveit!
Erick van Egeraat I. díjas terve 2008-ból - megakadályozta: [reméljük semmi]
BDzsH
folytatása holnap következik
A cikk elkészítésében nagy segítségemre volt: Link Köszönet a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének a képért. A többit loptam!
Utolsó kommentek