Több millió ember sajnos kénytelen panelben élni. Én is. Annyira nem rossz. Sokkal inkább ez, mint a belvárosi tömbbök, bár tényleg nem egy Marina part. Mondjuk panelből (szocreál, stb.) is van millió-egy féle.

A keretbeépítés szuper dolog, nem csak azért, mert megmarad a térfal, hanem a tömbbelseji kertek nyugodt, intim zugokat varázsolnak az olyan agyonzsúfolt lakónegyedekbe is, mint Najzséland. Egy egész tömböt elfoglaló házban lakom, ezért a kert nincs felosztva, a fák 15-20 méteresek, és a vendégeim mindig meglepődnek, milyen kis oázisok vannak a büdös-sz@ros Újlipótban.

"Központ nélküli szétfolyó masszákról van szó a legtöbb panel-ltp. esetében." Ezzel nem értek egyet. a legtöbb panel pontos tervezéssel épült, volt a telepeknek központja, és minden megtalálható bennük (iskola, orvos, bolt, stb) gyakran főterük is van. Az, h lepukkantak, nem a tervezés hibája, hanem a miénk.

A panel lakótelepekre is terveztek városközponti funkciókat - csak rosszul. A teljesen nyitott tér pedig tényleg nem jó, még a társasháznak sem jut kert, nemhogy az egyes lakóknak. Ilyen szempontból egy érdekes tanulmány lehet a Wekerle-telep: tervezett beépítés mellett kiskertes, zárt, de zöld udvaros egységek. Ezt kellene lemásolni. Ja, és amiről nem szólt az elemzés: az épületek magassága. A Marina Part jól mutat felülről, de ha ott állsz a házak között, akkor látszik, hogy bizony a pénzéhes befektetők igencsak telezsúfolták a területet.

amiről nem szól a poszt az a cézár-ház (ami alapból röhej), vagy a kleopátra, amiken már látszik, hogy amit BDzsH úgy fogalmaz, hogy "Az épületeket gyakorlatialag 'felrakják egy dobogóra'", az valójában azt jelenti, hogy a városon belül teljesen elválasztott, kvázi fallal körbevett, erődítményszerű kisvárosokat emelnek.
"Már a szagától is kiráz a hideg," igen, bár inkább a látványától

Hello!

Marina és társai, valamint lakóparkok akárhol: itt a fő gond sztem a monofunkció, a lakásépítés a legjobb biznisz, a szabályozás pedig erélytelen (Intézményi területre is lehet lakást építeni, illetve a kötelező intézményi funkció baromi könnyen kijátszható - ld Kőérberek lakópark, ahol egy ABC nincs de Sportmax igen..., ha mégsem megy akkor pedig kibulizzák az új szabályozást: Corvin-Szigony lakótelep szabályozása az utóbbi 2 évben legalább 3-szor lett módosítva, mindháromszor több lakás, magasabb beépítés kevesebb parkoló, kevesebb közfunkció, és még egy-két műemlék a porba).
Hatalmas területeket nyomnak tele ezekkel az egyébként irtó gyenge házakkal, de semmi mással, így a lakosság még sz*ni is autóval jár majd.
Az a másik, hogy ezek köztől elzárt magánnegyedek létesülnek, de ez érthető tendencia: a város nem képes élhető közterületet fenntartani-létrehozni, így a polgárok igényei létrehozzák a külön bejáratú portaszolgálatos közterületeket. Valamilyen formán a plázák is erről szólnak.
Harmadik: noha a szabályozás általában eléggé fel van alkudva, még így se tartják be az előírásait, simán túlépítik. Bpjövő: Marina parton sztem a leggázabb nem is a magasság, hanem az épületek közelsége. Nádorliget ugyanez.

Tanulság: ne áltassuk magunkat ezek a "befektetések" szimpla ingatlanspekulációk, vagy a telekhez jutnak hozzá ár alatt és aztán az átminősítéssel 10xeződik az érték, vagy irreálisan túlépítik. Kicsi lakásokkal - mert ugye erre van lakástámogatás. Vagy mindkettő.
Az eredmény nem csak esztétikai kérdés!
A közhatalom gyenge, az önkormányzatok gyakran korruptak, a várostervezés törvényi keretei és rendszere revízióra szorul.


Telepes beépítés alapvető problémája sztem: hiányzik a szűken vett magántér és a közterület közötti átmeneti "kisközösségi" zóna - vö: gangos házak, vagy keretes beépítés belső udvara. Egyfelől beépítési értelemben (nagy nyitott lehatárolatlan áramló terek az épületek között), másfelől tulajdonjogi értelemben (a lakótelepi parkok közparkok.) Ami ezt a zónát felváltja, az a tyúkolszerű bevilágítatlan belső folyosó és lépcsőház. Ez lenne a kisközösségi élet színtere, hát látjuk milyen az a panelben.


Lakótelepi központok létrehozása: Ez nagyon érdekes téma, ahogy wekerle is, de lassan indulok szilveszterezni erről majd máskor.


A belvárosban a keretesítés, a belső szárnyak kibontása szerintem is az üdvözítő megoldás, a gond, az hogy baromi költséges, és csak akkor megy, hogyha az önkormányzat a tulaj. Befektető erre egyszerűen nem vehető rá, bontani fog és nota bene még sűrűbb beépítést húz fel, a teraszok miatt még keskenyebb légtéraránnyal az utcákban - ld Erzsébetváros (igaz a Holló utcai szélesítés kivétel, ára egy sor műemléki védelemre érdemes épület).

Az első próbálkozás a belső szárnyak bontására Klauzál térnél volt, még a rendszerváltás előtt. Nagyon nem volt rentábilis, bár ebben az is közrejátszott, hogy szétlopták az egészet, úgymond az egész környék profitált a dologból. Azóta ilyen tényleges rehabilitációra példa szinte csak a középső Ferencvárosban volt. (Üllői-Haller-Mester-Körút)

Ferencváros baromi tanulságos, ott tényleg a köz szempontjait helyezték előtérbe ellentétben a bármelyik másik "rehabilitációval" vagy barnamezős neolakóteleppel.

Az egész alapvetően annak köszönhető, hogy nem adták el az egész önkormányzati lakásvagyont 90 körül (a lakosság olyan csóró volt, hogy nem tudta felvásárolni), így az önkormányzatnak mint tulajdonosnak volt mozgástere.

Egyébként eszméletlen szöszölés eredménye a ferencvárosi siker, ezért is haladt és halad ilyen lassan (20 éve megy és még nincs vége), na meg persze azért, mert más kerületekkel ellentétben (kb az összes többivel a belváros körül), itt nincsenek ingatlanpanamák, extraprofit, az önkormányzat tartja magát a közérdekhez, így eleinte igen nehéz volt befektetőt szerezni. Ma már a "Ferenc tér környéke" joker az ingatlanhirdetésekben, így változott a helyzet.

Az koncepció az, hogy a korábbi zártudvaros beépítést átalakítják keretessé, a belső szárnyakat lebontják, nagy közös zöldet hoznak létre mélygarázzsal. A védett vagy értékes épületek utcai traktusa vagy legalább az utcai homlokzata felújításra kerül - ezek önkormányzati tulajdonban vannak a munkálatokkor többnyire - az értékteleneket pedig bontják és új, immáron keretes beépítéssel helyettesítik.
Ezen kívül létrehoztak két tömbön átmenő passzázst, illetve sztem először Budapest rendszerváltás utáni történetében egy tömb bontásával egy nagy parkosított teret (Kerekerdő tér - Lázár Ervin ferencvárosi volt).

Ehhez elég komoly csűrcsavarás vezet, csak néhány példa:

- a közös belső udvar egy a házakéból leválasztott egyesített telek önkormányzati tulajdonban, valamilyen közparki övezetbe sorolva, de valamiféle kizároóagos használati joggal, és a bejáratoknál felülépítési joggal, hogy teljes legyen a keret (ugye a parknak csatlakoznia kell közterülethez).
- A kialakító az önkormányzat, viszont fenntartania a házaknak kéne, ez nem mindenhol problémamentes.
- A mélygarázsok többnyire üresek, utólag nem sokan vesznek, a többség az utcában parkol.

Tanulság: utólag keretesíteni, úgy, hogy az épített örökség is megmaradjon, rövid távon nem rentábilis, tehát önkormányzati tulajdon nélkül nem megy. Ha a feltételek adottak, akkor is nagyon nehézkes nyakatekert és lassú folyamat.

BUÉK!