Semmi pánik, jövőre frissülünk. Addig is járjatok végig az Úton a szelektív kukákhoz hundertbasserrel, csorgassátok a nyálatokat a frankfurti evangelikus templomon a MuMan, pörgessétek végig a yatzer 2008-as válogatását, de méginkább a Dezeen Magazine hónapokra leosztott bestofját, különös tekintettel a transzformátorállomásból lett CaixaForum art centre-re. Ha még mindig van idő a koccintásig, random böngésszetek magyarországi fejlesztéseket a SkysraperCity fórumain (kedvencünk a Nemzeti Emlékhely Székesfehérvár tervei), vagy ismerjetek meg streetart művészeket a Wooster The A's to our Q's sorozatában (pl. ott van a magyar Mosstika).
Apropó transzormátorállomás. Szeptember óta írjuk ezt a blogot, most BUÉK van, írni kell hát valami szépet, úgyhogy ezt: csak ez a pár hónap alatt már óriásit változott a várossal való kapcsolatunk, vagy simán az építészettel. Képesek vagyunk egészen más szemmel nézni a Dob utcai transzformátorállomásra mint az arról szóló cikk megírásakor, vagy akár a Szervita téri Belvárosi Távbeszélő Központra, ha nem épp a Kossuth téri metroállomás épületére. Minimális munkával kialakul az emberben egyfajta figyelem, érzékenység ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, ami tök jó. A fene tudja miért egyszerre lettünk lerádaymihályozva, és nemlerádaymihályozva; mi azért bontani is szeretünk meg műemlékvédeni is. Járjuk a várost és nézünk föl is-le is, lelkesen írjuk az IVS-eket (főleg BDzsH), aminek köszönhetően megismertünk egy csomó új utcanevet, és a város jövőbeli alakulásának fő vonásait, és rendszeresen morzsoljuk könnyeinket a soha-meg-nem-valósuló tervek fölött. Kiderült, hogy index címlapra kikerülni sok őrültet hoz, de Budapest és építészete iránt érdeklődőnek lenni közösségi érzés: vannak állandó vendégek, akikre lehet számítani, hogy megmondják a frankót, vannak bloggerek, akikkel akár a Tilos rádióig is el lehet jutni. Szóval írjál blogot Te is.
Ciao, találkozunk jövőre!
Utolsó kommentek