Újévünk egyik fogadalma volt, hogy idén többet foglalkozunk a Duna jobb partjával. Nem szaroztunk, rögtön a közepébe vágtunk, a Budai Várba. A következő hónapokban több poszt lesz róla, mint eddig bármikor. (Nullát könnyű felülmúlni...)
Ahogy egykor a blogot is kezdtük, a jobbparttal is hasonlóan járunk el. Egykor és most fotókkal traktáljuk a kedves olvasót, akinek a kedvéért kemény mínuszokban szaladgált a két szerző egy fényképezőgéppel és egy laptoppal a kezében, nem kis feltűnést keltve az arra járók között. (Csajozáshoz azért nem ajánlanám a módszert, de 70 év feletti hölgyek esetén még bejöhet a '45 előtti képek mutogatása)
Na befejezve a hülyeséget, pár magyarázó szó a képekhez előzetesen. A Budai Várat legutoljára 1944-45 telén ostromolták meg, nevezetesen a szovjet Vörös Hadsereg. A károk irtózatos mértékűek voltak, az ország talán legértékesebb műemléki területén.
"A Várhegy területén mintegy 200 ház állott. Legnagyobb részük száz, sőt százötven évet meghaladó korú [írja 1951-ben] (...) teljesen megsemmisült 42 [kb.20-25%], homlokzatának nagyarányú megújítására szorul 62 [összesen tehát több mint a fele nagyarányú beavatkozást igényel], gyökeresen tatarozásra szorul 32 és aránylag kisebb károkat szenvedett 52 ház közül is csupán egyetlenegy volt, amely ablaküvegtől eltekintve sértetlen maradt."
"a Fortuna-utca egyik oldalán majdnem egyfolytában 8 elpusztult ház van, a másik oldalon egymás mellett 7,(...)
a Szentháromság-utca egyik oldalán hét házból öt teljesen megsemmisült,(...)
a Tóth Árpád-sétányon(...) a 40 házból teljesen elpusztult és összedőlt huszonkettő..."Gerő László: A Budai Vár helyreállítása, 1951
kiemelés és komment tőlem
A fenti idézeteken sajnos nincs mit ragozni. A Várnegyed a hadi események következtében viszont talán az egyik leghálásabb terepe az 'anno és most' fotók készítésének. Olyan sokminden változott itt meg, hogy néha bajba is kerültünk, biztos ugyanarról a helyszínről van e szó. Reméljük igen!
Nézzük végig először a Fortuna utcán a Bécsi kapu tér felől. A legszembetünőbb változás, az autók tömegét leszámítva, a Mátyás-templom tornyának ideiglenes állványa
Az utcán továbbsétálva és visszatekintve már gyökeresebb változások látszanak. Az utca vége a semmibe futás helyett a levéltár hatalmas épületébe ütközik, aminek méretéből azért kicsit lecsal a terepszint süllyedése. Az archív képen tűzfalát mutató, utcavonalba belógó épület a háborúban megsérült, majd elbontott evangélikus paplak.
A Fortuna utca 21. és 23. látható a képen. Annyit tennék hozzá, hogy az új épület abból a szempontból remek, hogy a földszintje nyitott, ezáltal lehet valamit kezdeni vele. Hogy a régi házból tartalmaz-e valamit, annak, bevalljuk nem jártunk utána, de nem kizárt.
Az utca e remek szeglete az iménti képen már kicsit látható volt. A régi kép hangulata varázslatos, az új kevésbé. Hogy ezt mennyiben a parkoló autók, mennyiben a 21-es ház merész puritánsága, vagy a spaletták hiánya okozza, azt mindenki döntse el maga.
Ez a Fortuna utca 16-os számú ház, amit a háború után lebontottak a 18-assal egyetemben. Persze maradványok lehetnek, de akkor az az épületek belsejében rejlik. A telekhatárok nem változtak, csak a kép, illetve a régi ház arányai csalókák. Az új ház ablakait kivéve teljesen korrekt, még a régi épület játékos szabálytalanságát is megidézi.
Látható, hogy míg az utcakép egésze alig változott - az arányok és térstruktúra megmaradt - addig a házak építészeti részletei, és maguk a házak is sokat változtak. A nagy tanulságot majd a sorozat végén vonjuk le! Folyt.köv. hamarosan!
Szolgálati közlemény: elnézést kérünk a megritkult posztolásért, hamarosan "visszasűrüsödünk", de jelenleg mindkét szerző nyakig vizsgaidőszakban van, ami nem könnyíti meg sem a posztírást, sem az egyetemistáktól nyüzsgő könyvtár használatát. Sorry!
BDzsH
Utolsó kommentek