Figyelem a cikkben megfogalmazott vélemény gyakran túlzó, és provokatív, ezért indulatokat gerjeszthet! Kérjük ezt a kommentelés használatával levezetni!

Na, ez volna a Vár polgárvárosáról szóló - kevéssé történeti, mint elméleti - cikksorozat lezáró, és nagy tanulságokat levonó része.

Azért van nagy bajban a szerző, mert maga sem tudja miként álljon a Várhoz hozzá. Szereti és rajongja - hisz január 2-án mínusz két fokban is ott fotóz (illetve segédkezik abban) - ugyanakkor látja azt is, hogy jelen állapotában mekkora csőd az egész térség.

A Pénzügyminisztérium századfordulón emelet Szentháromság téri épülete. [1901-1904, Fellner Sándor] A romlás kezdete volt a hatalmas tömegű épülettömb beszuszakolása a Várba. '45 utáni formája, ha lehet mégrosszabb.

Budapest egyik nagy hiányossága, hogy nincsen óvárosa. Nincsenek kis görbe utcácskák értelmetlen és kusza telekhatárokkal, kifelé dőlő homlokzatú ódon házikókkal. Ami hasonló volt azt a várospolitika, és az ingatlanfejlesztés szép sorban, és gondosan kigyomlálta (1900 - pesti belváros; 1920-30s - Viziváros; 1933 - Tabán; 1970s - Óbuda; 1990s - Újlak). Az 1900-as évektől, ez a veszély fenyegette a Budai Vár polgárvárosát is. Megépült a képen látható pénzügyminisztérium hatalmas tömbje a korábbi, Várba illő léptékű épületek helyén, megépült a külügyminisztérium négy emeletes tömbje, az országos levéltár hatalmas palotája (1913-1917), majd a '20-as és '30-as években a Dísz tér és Tárnok utca új, sokszintes bérházai. A romlás tehát itt is megkezdődött. (A fenti épületek némelyikének mentségére szolgáljon, hogy a várhegy terepviszonyai miatt koránt sem tűntek/tűnnek olyan magasnak, mint amekkorák valójában) A Vár szempontjából káros folyamatokra már a kortársak is figyelmeztettek, de cselekvésre a második világháború után került sor, amikor a romos épületmaradványok lebontására lehetőség kínálkozott.

A Vár remek hely lehetne, de nem az. Nem az, mert a háború óta képtelenek vagyunk vele mit kezdeni. Azelőtt kopott házaival érdekes hátteréül szolgált a dualista, majd Horthysta Magyarország politikai játszmáinak. A háború után viszont a minisztériumok átköltöztek Pestre a megürülő bankszékházakba. Azóta a Várnak nincsen a város életében betöltött szerepe. A helyreállításkor ráadásul feláldozták az utcára nyíló helyiségeket is a műemlékvédelem oltárán, így ma a legnagyobb probléma, hogy alig pár szolgáltatás tud itt megtelepedni, minden adott tehát egy élettelen műemléki skanzenhez. Persze a vári lakosok nyilván örülnek az ürességtől kongó utcáknak, a nyugodt vári estéknek. De a Vár idegenforgalmi potenciálját sem szabad ennyire parlagon heverni hagyni. Kompromisszumot kellene kötni!

A századforduló hajnalán átakított Mátyás-templom - hamarosan poszt lesz róla is - tornya tényleg ennyivel magasabb lett.

Ha egy igazán jó önkormányzati vezetés lenne, akiben meglenne az akarat is a változásra, meg lehetne kötni ezt a kompromisszumot. Remekül lehetne élni azzal a csodás adottsággal, hogy az épületek többsége nincs magántulajdonban. A földszinti lakók egy részétől megválva újra boltokat, szolgáltatásokat - életet lehetne csiholni ebbe az alvóvárosba, ahol csak azért van több ember utcán, mint Érd egyik külterületén, mert itt a házak nem 10-20, hanem 100-200 éve épületek. Ennyi! Ki kell mondani: Budapest legjobb adottságú városrésze egy ALVÓVÁROS!

Köszönjük a figyelmet!

Szöveg: BDzsH
Fotók: solaitid

vissza a főoldalra