Most megint egy hasonló cikket olvashattok, mint a beépítésekről írt posztom. Ismét csakis laikusként.

A városkép egy izgalmas téma. Nem hiába - ha kis többlettel megáldva is - ez a blog neve. Mi is a városkép tulajdonképpen? Hol kezdődik, és hol ér véget? A légkondícionálóm, vagy az erkélyre kirakott biciklim hozzátartozik? A fa tokos ablakot szívem joga kicserélni műanyagra, vagy netán jogos, ha ebbe is beleszól valaki? Vegyük szép sorba azokat a rétegeket, melyekből összeáll ez a rendkívül sokrétű, mégis másodpercekek alatt tapasztalható összhatás. A boncolgatást, a rétegek elhatárolását azok állandósága/változása adja.

1. A természetes környezet

A Pilis is Budapest városképének része

Érdekes módon a városképet leginkább nem is az épített környezet, hanem az anyatermészet határozza meg. A hegyek, a folyók, vagy épp hiányuk alapvetően eldöntik milyen is lesz egy egy település. Képzeljük el Budapestet a Duna, vagy a Várhegy nélkül. Más város lenne. Persze a természetet "legyőzi" egy idő után az emberi tevékenység, és néha még hegyeket is elhordunk vagy folyókat terelünk el, de azért általában nem ez a jellemző.

2. A közterek egymásutánisága

Szent István tér - a bazilika megépülte után vágták a városszövetbe. Valószínűleg nem változik még évszázadokon keresztül alakja.

A domborzat, és az előbbi pontban említett tényezők határozzák meg leginkább a második legstabilabb dolgot, az utcák, terek, parkok és minden mindenki által bejárható terület - vagyis a közterületek - egymásutániságát. A városban persze ezek is változnak. Jönnek nagy emberek vagy nagy korszakok, és új utakat nyitnak a szűk városban. Alapvetően ezért a város nem csak az új épületekben, de az azok keretéül szolgáló közterekben alakul a legtöbbet. Ez az új keret, aztán sokkal tovább tart, mint az őt szegélyező építmények.

3. Az épületek 

Érdekes módon a városkép legáltalánosabban vett alkotói a harmadik helyre szorulnak vissza. Az épületekben fogható meg leginkább persze az urbanánus lét, és a legközérthetőbb nyelven ők beszélnek a városról ahol állnak. Ezért ha városképről beszélünk, sokszor rájuk koncentrálunk túlzottan is. Nade bontsuk tovább szét ezt a kategóriát!

3.1 Egyházi épületek, templomok

Nem csak sokáig marad meg, de vissza is épül - 60 év után is!

Nagyon ritkán bontanak le templomot. Diktatúrákban szokás, máshol nemigen. A Belvárosi Plébániatemplom is túlélte annak idején az Erzsébet híd építését, pedig nagyon útban volt. Ezek a tornyos épületek szinte állandó kereteit adják a városoknak. A telkek ahol állnak ősidők óta az egyházhoz tartoznak, a templomokat pedig időről időre ugyan a kor divatja szerint átfazonírozták, a pincében mégis legtöbb esetben ott vannak a középkori alapok.

3.2 Műemlékek, a nemzeti örökség részei

Mit ér a védettség?

A XIX. század vége fele már intézményesített formában került sor a történelmi értékek megőrzésére. Bár az elvek változtak, a romos, vagy lerobbant régi várfalak, bástyák megőrzése, sőt újjáépítése sok helyen előfordult, és fordul elő máig. A középkori városfalak a legtöbb városon máig ható nyomot hagytak. Leginkább persze az utcaszerkezetben. A történeti városházák, és városmagok, ahol igen magas a műemlékek száma általában sokkal kevéssé hajlamosak változásra, mint a külsőbb városrészek.

3.3 A többi épület

Háztenger a városhatárig

A város ameddig tart épületekből áll. Ezek lehetnek lerobbant gangos bérházak, panelházak, családi házak. Változásuk már jóval gyorsabb lehet, mint az előbbi pontban leírtak, életkoruk lerövidül, és akár 1-1 ember élete alatt lecserélődhetnek. Persze van átjárás a védelemben részesítés alapján az előző kategóriába is.

4. A közterek állapota - forgalmi elemek, fák, utcabútorok, reklámok

Utcakép ez is.

Bizony a városképet meghatározza az is, miként néz ki az adott utca konkrétan. Egy-egy felújított, átalakított térség nagyon sokat változtat. Már korábban hivatkoztam a közterekre, de ott alapvetően alakjukra, a térképen mutatott formájukra gondoltam. Most itt a padok, fák, biciklitárolók, parkolóhelyek, zebrák helyére, létére/nem létére gondolok. Azokra amik az utcához vannak rögzítve, és maximum tüntetések alkalmával mozdulnak el helyükről. Lámpavasak, padok és minden egyéb, ami állandó jelleggel, de tudhatóan nem évtizekedig ott van.

5. A közterek használói és hatásaik

"Városképi dekoltázs"

Bizony, bizony nem csak a "koszos csöves" a városkép része, de mi magunk is. Autónk, biciklink, ruházatunk, arcunk épp úgy része a mások által alkotott benyomásnak, mint egy koszlott ház. Ha turistaként ellátogatunk egy-egy külföldi városba, bizonyosan mi magunk is megállapítjuk: mennyivel jobban/rosszabul öltöznek itt az emberek, mint otthon. Aztán itt van a viselkedés, a szemetelés, a kutyapiszok és minden egyéb. Ez változik a leggyakrabban. Képzeljük csak el az Andrássy útat a meleg büszkeség napján, és egy nappal utána. Micsoda különbség. A városkép ezen rétege óráról órára változik.

Ezzel el is jutottunk a legritkábban változó alkotóemeltől az egyfolytában módosulóig. Mindez együtt adja azt a valamit, amit városképnek hívunk. A városkép azonban nem megismerhető teljes egészében. És épp ez a nagyszerű benne, ezért ad kimeríthetetlen forrást, és vele együtt munkát blogunknak. Ezért vettük fel nevét.

szöveg: BDzsH
képek: solaitid & BDzsH

vissza a bejegyzésekhez