A Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom Magyarország első modern temploma. 1933-as átadásáig - a világi építészettel szemben - nem született egyházi épület modern szellemiségben. Óriási ugrás volt Árkay Aladár és Bertalan alkotása, nem véletlenül sokkolta a nagyközönséget - és vált ki azóta is vegyes érzelmeket, hiába telt el több mint hetven év, ami alatt - elvileg - edződött a közízlés, és közben lazult a templom modern arculata is.
A templom a bejárat felől; a bejárat díszítetlen fekvőhasábja
Hogy miért kell egy templomnak modernnek lennie? Egyrészt egyszerűen megköveteli ezt a kor, a korstílus, tehát az igény, hogy minden korban az adott kor stílusában, annak szellemiségében alkossanak; nyilatkoznak a korról épületei, és sokatmondó, ha az idő múlásának ellentmondva régi korok építészete köszön vissza; különös tekintettel az olyan reprezentatív épületekre, mint egy plébániatemplom. Rimanóczy Gyula szerint¹ ennél többről van szó, szerinte a korral változik az ember is, tehát az épület használója - így az elavult épület funkcionálisan sem tudja kielégíteni az új kor emberének igényeit. A modern ember szerinte "önmaga felé fordul", vallási megnyilatkozásai pedig "sokkal bensőségesebbekké, spirituálisabbakká" váltak. Ezért szerinte "idegenül érzi magát a feudális pompában ragyogó templom-intereur-ökben", ahol a rengeteg dísz között "csak keresve, mintegy teljesen lényegtelenné degradáltan, -találja meg a keresztet".
A szentély állóhasábja a szegmensíves záródású apszissal
Ezért lelkesedik Rimanóczy is a Jézus Szíve Plébániatemplomért, s írja róla, hogy az a "tökéletes művészi kiegyensúlyozottság." A hosszhajós csarnoktemplomot három hajóra tagolja egy-egy karcsú pillérsor, amelyek a bejáratból nézve egy diadalívben végződnek. A diadalív a szentély kapuja, mögötte a főoltár 1.5 méterrel meg van emelve, hogy jól látszódjon az ugyanez a célból 1%-os lejtésű főhajó minden pontjáról. A főoltár mögött óriási színes üvegablak, az üvegfestmény fő témája a bal kezével szívére mutató Jézus. A figyelmet azonnal megragadó, mindenhonnan jól látható főoltárral ellentétben a mellékoltárok teljesen rejtve maradnak. A mellékhajókból 4-4 U-alakú térbővület nyílik, ezek oldalfalait félköríves átjárók törik át, így egy privát folyosót létrehozva lehetővé teszik a keresztút végigjárását a főtemplomban zajló szertartás megzavarása nélkül. A mellékoltárok között üvegfestmények álltak, ezek a világháborúban a templom mellett robbant bomba okozta légnyomás következtében elpusztultak, és egyelőre a hatból csak kettőt pótoltak.
A templomtér az egykori fényfüzérekkel² - oldalt az áttört mellékoltárok képezte folyosó és kettő a vízszintesbe forduló ablakok közül, szemközt a szentély az üvegfestménnyel
A városmajori templom esetében a belsővel foglalkozni azért is érdemes, mert a belső funkcióinak elemeiből építkezik a külső: az épülettömeg hasábokból áll össze, a hasábokat pedig a belső tagolása határozza meg. A templom főhajója a nagy fekvő hasáb, ebből állnak ki az alacsonyabb állóhasábok, a mellékoltárok, amelyek mintegy támasztékként működnek, ezt az érzetet erősíti az állóhasábok földszinti kilépcsőzése is. A mellékoltárok hasábjai között üvegfalak állnak (belül a háborúban elpusztult üvegfestmények), amelyek ívesen fordulnak függőlegesből vízszintesbe, "továbbcsúszva" a tetőre. Ugyanilyen ablakot fog közre a főhomlokzaton két, a főtömegnél magasabb állóhasáb, amelyek előtt fekszik a bejáratnak helyt adó alacsony fekvőhasáb. Az épület legmagasabb eleme a szentélyt rejtő állóhasáb, amelyből kiáll a főtömeggel egymagas apszis. Az apszist öt függőleges ablaksáv tagolja (mögötte a szentély üvegfestménye).
Csupán ez az apszis és az ablakok függőlegesből vízszintesbe váltó íve enyhíti a tömbök szigorú egymásutánját. Az így, kisebb-nagyobb tömegekből összeálló épület szimmetrikus, lépcsős képet alkot, amelyen kapcsolat jön létre a belső és a külső között, valamint a külső homlokzatai között. Ezt az egységességet erősíti a homlokzatokon ismétlődő áttört ornamentika, amely visszaköszön a templom melletti harangtorony ugyancsak áttört kockákból álló sisakján.
A tömegek lépcsőzetes építkezése és az áttört ornamentika a harangtorony hasonló sisakjával; angyalok a bejárat fölött
Az épület átadása óta sokat szelídült: új szobrok, festmények és freskók díszítik a templomteret és a bejáratot is; az eredeti nyersbeton burkolatot, amely jól illeszkedett a struktúrájában a belsőt mutató épülettömeg ötletéhez, már sima travertin lapok takarják; a templomot a harangtoronnyal és a szomszédos kistemplommal (amely Árkay Aladár korábbi alkotása) félköríves nyílású árkádsor köti össze, amely teljesen idegen a szögletes hasábokból álló templomtól és a négyzet alapú toronytól; de Ritoók Pál szerint az előremutató modernség lazulását mutatja az is, hogy a háborúban elpusztult a főoltár mögötti eredeti üvegfestményen látotthoz képest a restaurált, új alkotáson Jézus vonásai kevésbé kemények, szigorúak.³
A mellékoltárok hasábjainak egymásutánisága és az íves záródású árkádsor
¹ Rimanóczy Gyula. Az új városmajori templomról. Tér és Forma. 1933/4-5.
² A templomtér mai képe a Plébánia honlapján
³ http://varosmajor.communio.hu/tmptrt.htm
Utolsó kommentek