Budapest Városképpen

Mi nagyon izgatottak vagyunk, holnap átrágjuk a díjazott terveket!

Erick van Egeraat

Nagyon klassz kollektív fagyoskodásra invitálunk mi is mindenkit november másodika, vasárnapra a Batthyány térre. "Hajdanán köves volt, gyalogosok és lovak jártak rajta" - írja a demagóg szöveg - de nem baj, így kell ezt, hogy, ha nem is konkrétan az alsórakpart lovasforgalma miatt, de sírva menjen a tudatos magyar. Persze, tök jó volt részegen végigdülöngélni a lezárt szakaszon, de azért itt többről van szó.

Szép lenne egy ekkora falatot kilopni az autók alól és átadni a gyalogosoknak, de olyan nagyot nem dobna Budapest életén - lásd Pesti Korzó, ami van, de akár nem is lehetne. Ha úgy vesszük, a Duna és környéke jelenlegi formájában teljesen illeszkedik Budapest képébe, tekintve, hogy ilyen nem létezik, vagy ha mégis, kaotikus. A jelenség oka az általános hozzáállás a városhoz, ami ahelyett, hogy a várost, mint egy egész, élő szövetet kezelné, azt A és B pont közötti kényszerű utazófelületnek tekinti, kb., mint egy metróalagútat. Hogy otthonomból adott célomhoz eljussak, bele kell mennem a városba, ami nekem egy közbülső tér, amibe engem beleeröltetnek, amiből én minél előbb ki akarok jutni. Emiatt lehet az, hogy Budapest ma egy feldarabolt, egymástól elkülönített részekből álló hulla. Ilyen a Duna is, kicsiben.

Folyó, vannak rajta szigetek, van két partja, ezek a partok pedig az őket összekötő hidak által még tovább vannak osztva kisebb részekre. Ma még csak ezek a kisebb részek között sincs semmi kapcsolat, nemhogy az egész minirendszer és a város többi része között. Meg lehetne oldani Budán az akadálymentes¹ gyalogos közlekedést a Hajógyári szigettől a Műszaki Egyetem előtti partig², és ha Pestnek nincsenek is olyan jó lehetőségei, a jelenleginél - ha máshogy nem, legalább igényességgel - azért közelebb lehetne hozni a Dunát. De ezeknek az útvonalaknak nem is céljuk ma, hogy rajtuk jól érezze magát az ember. Ma sem a partok kiépítésének, sem a hidaknak nem funkciójuk, hogy rajtuk korzózzunk, Budapest egészét magunkba szívjuk. Egyetlen funkciójuk a Pestről Budára, vagy északról délre való minél gyorsabban át- és visszajutás, lehetőleg autóval.

Nincs hely a gyalogosnak

Nem hidakról, korzókról, rakpartokról van szó tehát, hanem útvonalakról. Ezért például a Hajógyári sziget gyalogos megközelíthetősége teljesen abnormális, de tulajdonképpen szükségtelen is, mert a szigeten nincs semmi - csak a Sziget Fesztivál, ami viszont a fű annuális kiírtásán kívül sok kapcsolatot környezetével nem létesít. A Szent István parknál induló, az autósforgalomnak fejet hajtó sovány sétány Parlamenten túli folytatása egy, a Dunát teljesen figyelmen kívül hagyó "ottfelejtett" járda, de végül ez is falba ütközik: a Lánchíd pesti hídfője elvágja egymástól a Roosevelt és az Eötvös teret, mint egy választófal áll a rakparton, egyik oldaláról a másikra gyalogosan eljutni sokkal komplikáltabb, mint kéne. De a Lánchídnál legalább lehetséges továbbjutni, nem úgy mint az Erzsébet hídnál, ahol nincs hova: az egyébként a hajótársaságok bódéit leszámítva gyakorlatilag üres Pesti Korzónak egyszer csak vége lesz, a híd alatt parkoló, villamos sín, úttest, szevasz. Pedig a város mintha még folytatódna egy darabon.

Budán a Margit hídig a HÉV és a nagyforgalmú utak miatt még csak sétányra emlékeztető próbálkozás sincs nagyon, sőt, a sávok végtelen és a zebrák alacsony száma miatt az északra közlekedő buszok megközelítése már-már életveszélyes. Hiába megy egy viszonylag tisztességes kis sétány a Margit hídtól dél felé, akár a Duna közepén is húzódhatna. A Nagy Imre térrel semmi kapcsolatot nem ápol (olyannyira, hogy sokakat kínos helyzetbe hozna a kérdés, tulajdonképpen hol is van az a Nagy Imre tér?), a Batthyány térre pedig senki sem gondol mint dunaparti térre, hanem az egy a semmiben lebegő átszállóhely a metró, és valamelyik villamos vagy busz között; hogy ott a Duna, és a tér oldalán halad a parti sétány, az mindegy, az ember csak siet tova. A Budai Vár szép és látszik mindenhonnan, de keletről az Alagút melletti lepusztult lépcsőkön kívül nem vezet hozzá egyértelmű fő út, tulajdonképpen csak mellékutcák visznek fel. Továbbra sincs egy nagy tér sem, ahol lenni lehet, ahol szét lehet nézni, mert minden terület, ami bírhatna a funckióval, ma vagy parkolóként üzemel - lsd. Műszaki Egyetem előtti partrész -, vagy mondhatni nem üzemel - ilyen a Bem József, vagy a Szilágyi Dezső tér; a pesti Vigadó teret pedig hiába rakja tele gagyi turista-szobrokkal Rogán Antal polgármester, az ettől sem lesz alkalmas e szerep betöltésére.

Jó hecc lenne, ha a gyalogosoké lenne a budai alsórakpart, de hova vezetne? Sehova. Nem kötné össze a Duna menti különálló egységeket, nem oldana meg semmit. Lenne még egy sétány a városban, aminek nincs kapcsolata semmivel sem. Ráadásul, hova tegyük a rakpart forgalmát? Az egyébként is túlterhelt Fő utcába? Amíg nincs helyettesítő tömegközlekedési (mint a Batthyány térig közlekedő villamosok vonalának meghosszabbítása a Margit hídon keresztül a Vörösvári útig) és autós (M0 Nyugati-szektor) infrastruktúra, addig nem gondoljuk, hogy szerencsés lenne egy ilyen forgalmú útvonalat hasraütésszerűen lezárni.

Mindezektől függetlenül fontosnak és támogatandónak érezzük az ilyen akciókat, így ezt is, mert az alapvető igénnyel, amit felmutat (észrevenni végre a Dunát), egyetértünk; hát még magával a felmutatással, amire eddig nem nagyon volt példa Budapesten.

solaitid & BDzsH

¹Értem ez alatt az olyan nüanszokat is, hogy ne várjuk el a kerekesszékbe kényszerültektől, hogy ha ki akarnak jutni a Margit szigetre, vagy szálljanak át buszra, vagy guruljanak hídnak felfele a hídfőktől, mert ha a villamost választják, akkor sok szerencsét az aluljáróhoz.

²Meggyesi Tamás a Zoboki-féle kiáltványra válaszul részletezi Város a Dunán című cikkében a Dunát magáévá tevő város vízióját

 

UPDATE: +19 °C-ot mondanak vasárnapra, tehát a fagyoskodás nem igaz, lám, a városképp is demagóg, hiába. Tessék menni, jó lesz nagyon.

 

vissza a főoldalra

(Az alábbi cikkhez mellékelt képek a Magyar Építőművészet digitalizált változatából származnak.)

A Ferenciek terén - ahol füves buszmegálló is volt már - található Budapest egyik legegyedibb épülete. Ez nem más, mint az egykori Belvárosi Takarékpénztár Palotája. A tervező egy bizonyos Schmahl Henrik - Hamburgi születésű, később "elmagyarosodott" építész, Ybl irodájának munkatársa - aki nem titkoltan személyes kedvencem a korszak építészei közül, nem utolsósorban ezen épülete miatt. Most azonban, a cikksorozat első részében, nem vele, hanem a meg nem valósult tervekkel fogunk foglalkozni. Mindig is izgalmasnak találtam a múlt azon pillanataival foglalkozni, ahol több alternatíva is állt a döntéshozók előtt. Amit ma láthatunk az a győztes terv. De milyen volt a többi?

Ez itt nem rangsor, csak ábécé sorrend! Az alatta található sorok pedig szigorúan egy laikus megjegyzései!

1. Bálint Zoltán és Jámbor Lajos

Érdekes terv, de számomra valahogy nem áll össze az épület. Furcsa az ellentmondás a homlokzatok és a sarokidom díszítettsége között. A pagoda-szerű manzárd tető pedig nagy melléfogás.

2. Himmler Miksa

Némileg újító szellemű terv, egyszerű, már-már unalmas architektúra. Érdekes, hogy a gazdagon díszített tetőszerkezet hangsúlyát máshova helyezi, mint a többiek, akik legtöbbször ezt megosztják.

3. Hubert József

A konzervatív terv egyik legnagyobb hibája szerintem a tetőidomok hiánya. Az épület homlokzati architektúrája megkövetelné ezeket.

4. Hübner Jenő és Mészner Sebestyén

A hatalmas, nehéz kőhomlokzatok, oszloprendek és kupolák konzervatív ízlésű tervezőkről árulkodnak. Kitűnő és méltó székház lenne egy olyan pénzintézet esetében, aki marketingjébe nem építi be a "modernitás" jelszót.

5. Jónás Dávid és Jónás Zsigmond

A "családi terv" rendkívül modern, és praktikus, mint a jelige is mutatja: célszerű. Mindezzel együtt lélegzetelállítóan elegáns formakezelése. A tetőidomok teljesen szoldiak, ez mégsem kelt hiányérzetet, mint más esetekben. A franciaudvar viszont szerintem a Ferenciek tere testében idegenül hatna.

6. Komor Marcel és Jakab Dezső

A híres építészpáros épülete igen színvonalas és kiegyensúlyozott alkotás, de nekem kicsit unalmasnak hat.

7. Korb Flóris és Giergl Kálmán

A tér többi épületét (Királyi Bérház, Klotild-paloták) tervező páros e terve már egy kevés újításról tanuskodik. A nyugodt tetőidomok és homlokzatképzés ellenére sem unalmas az épület. Érdekes megfigyelni a Ferenciek terei kapu furcsa, egyszerre szimetrikus és asszimetrikus elhelyezkedését.

8. Löbl Ferenc

A bécsi építész terve, mintha csak a Ferenciek terén szemben álló Királyi Bérház átdolgozott változata lenne, amit a pályázaton szintén résztvevő Korb és Giergl tervezett. Ha nem is koppintott, akkor fogalmazzunk úgy, igen nagy hatással volt rá a tér többi, akkor új épülete.

9. Miklós Ede és Wirth Nándor

Az art decos épület kétségtelenül érdekes eleme lett volna a városképnek, sarokkupolája roppant izgalmas, a homlokzaton végigfutó vertikális elemek  megmagasítják az épületet. Rendkívül újító terv!

10. Moskovits Ferenc

Szecessziós terv, az unalomig ismételt formákkal. Semmi izgalmasat nem találok benne.

11. Papp Gyula és Szabolcs Ferenc

Egyik személyes kedvencem, nem titkolom. Talán mert legjobban hasonlít a megvalósult terv koncepciójára. Egyszerű, módjával díszített homlokzatok, szép tetőidomok, jó arányok. Jó terv!

12. Pártos Gyula

Az egyszerű homlokzatot izgalmas formavilágú tetőszerkezet koronázza. A sarokkupola igencsak különleges, ugyanakkor nagyon emlékeztet a Blaha Lujza tér egyik sarokházáéra.

13. Pauer János

Pauer tervezte az egyik legrondább homlokzatot. Igaz, hogy rengeteg az üvegfelület, de az egész neobarokkos hatású homlokzat, a rengeteg ablak és a hangsúlytalan tetőidomok rémes összhatást eredményeznek. Viszont dícséretre méltóak a földszinti portálok méretei.

14. Pollák Manó és Gondos J.

Minden bizonnyal ez a legszebb kép az összes közül. Az épület hatalmas kőfelületei hasonlóvá teszik Hübnerék tervéhez, azonban formavilága attól némileg haladóbb, és mozgalmasabb, így összhatásában egy kellemesen brutális épület.

15. Rainer Károly

A visszafogott homlokzat legnagyobb hibája a két francia-udvar, ami a Ferenciek tere térfalától teljesen idegen megoldás lett volna. A terven az épület, ezen túl igen "fejnehéznek" hat.

A tervpályázatra 43 pályamű érkezett be. Sajnos ebből csak 15-ről tartalmaz képeket a Magyar Építőművészet. Amennyiben a további 28 terv közül látókörünkbe kerül néhány nem fogunk késlekedni kiegészíteni a posztot. A Magyar Építőművészet fent linkel számai tartalmazzák továbbá az 1908-as bíráló bizottság véleményeit a tervekről.

Jól érzékelhetőek az építeszet 1908-as dilemmái, útkeresése, a progresszió, a konzervativizmus, és  az átmenetek különbségei. Tanulságos megnézni egy 100 évvel ezelőtt lezajlott pályázat műveit.

A cikksorozat következő részében  a megvalósult házat  nézhetitek meg kívülről és belülről, - nem csak a passzázst! - érdemes lesz visszalátogatni!

BDzsH

vissza a főoldalra

A Veres Pálné utca állapotát ellenőrizvén botlottam bele egy igen kellemes meglepetésbe. Az utca 18-as számú háza egy kis, kétemeletes klasszicista épület. Homlokzata ehhez mérten igen egyszerű és mértéktartó, ha alacsonysága miatt nem tűnne ki, szinte észre se vennénk. Van azonban egy remek adottsága. Egy fantasztikusan jó hangulatú árkád.

Csak hogy képben legyünk az épületről.

Az árkádot jópár évvel ezelőtt lezárta a tulajdonosa, mivel az a hajléktalanok szálláshelyévé és nyilvános vizeldévé avanzsált. Nem tudom most mi okból lett kinyitva, mert sajnos erősen kétlem, hogy több vizelde, vagy kevesebb hajléktalan lenne az utcákon, de mindenesetre örömteli, hogy visszakapott a város egy ilyen:

Az árkád

...helyet! Reméljük hamarosan élet is [értsd: kávézó, boltok] költözik bele, és az talán garanciát jelent tisztánmaradására.

BDzsH

vissza a főoldalra

Tekintettel arra, hogy igen közel lakom a címsorban szereplő épülethez, volt alkalmam követni az elmúlt években sorsát. Egy darabig kapott egy védőállványzatot a járda még 2006-ban, aztán a zavaros politikai események, és az efféle építkezési kellékek harci eszközzé való avanzsálása után azt szépen lebontották. Ekkor jött az újabb megoldás: zöld hálóval bevonták a főpárkányt, aminek díszei - állítólag - szép ütemben elkezdtek potyogni.

Megújuló utcakép Józsefvárosban (jobboldalt a rádió)

Aztán 2008. nyarán jött a meglepetés. Mikor hazaérkeztem a szokásos két-hét-Balaton-ról, a rádió Bródy Sándor utcai épülete állványba borulva fogadott. A felújítást pedig egy-két hete befejezték. A legfontosabb változás, hogy kicserélték a fehér, műanyag, egy üvegtáblás ablakokat, a hagyományokat jobban követő, barna, ugyanakkor szintén műanyag ablakokra. Az összkép mindenképpen szebb.

 Sárga maradt - sebaj

Azért gondoltam külön szólni e felújításról, mert nagyon aggasztó ami ma Budapesten ablak-fronton zajlik. A közelmúltban rendeztek is erről egy konferenciát ha jól tudom. Hiába mondja ki ugyanis szinte az összes kerületi építési szabályzat, hogy az új ablakok osztásának meg kell egyezni a régivel, számtalan helyet látok, ahol nem így történt. A régi fa ablakok műanyagra való lecserélése pedig sajnos sokszor nagyon megtöri a házak történetiségét. Ráadásul a magyar pályázati rendszer olyan, hogy nem az egész ház köteles együtt pályázni nyílászárócserére, hanem egy-egy háztartás. El lehet képzelni, hányféle ablakunk lesz egy idő után egyazon épületen. Olyan ez mintha homlokzatfelújításra is egyenként pályáznának a háztartások a hozzájuk tartozó falfelülettel. Vicc... Csak röhögni nincs kedvem!

A rádió épülete minden esetre jobban fest mint korábban!

Magyar Rádió, VIII. kerület, Bródy Sándor utca 5-7

BDzsH

vissza a főoldalra