Budapest Városképpen

(A cikksorozat első részében a tervpályázat lapjait mutattuk be, második részében pedig megpróbáltunk elemezni az épületet szerény, laikusi képességeinkkel. )

Innen tíz másodperc a buszmegálló gyalog

A címadás bulvárosra sikeredett ismét, de hidd el kedves olvasó, ezesetben teljesen indokolt. Történt velem ugyanis, hogy bejutottam a Párizsi-udvar épületének közönségtől elzárt részeibe. A hangulat valami hihetlen. Csak pár méternyire a Ferenciek tere forgataga, de itt elképesztő, ijesztő csend honol. Összegtagelt falak, helyéből kitépett, vezetékén lógó lift-hívógombok, hiányos világítás. Aztán az egyik lépcsőforduló után hirtelen felgyullad és a szemedbe világít egy fotocellára kötött reflektor. Felette fehér biztonsági kamera, kicserélt, gondosan tisztántartott biztonsági ajtó, aranyozott névtáblával, doktori címmel. Ügyvéd úr! De haladni kell tovább, magányos üres folyosók, egy-egy lakás előtt valószínűtlen szegénységre utaló szemét és bútorkupacok, ember egy szál se. Lelakatolt, pókhálóval benőtt ajtó, ami fölött valaki sárgára mázolt csöveket vezetett ki. Az ajtón csak ennyi áll: IBUSZ. A folyósó lerácsozva, mögötte kitört üvegű ajtót lenget a szél. Egykor liftházként szolgáló akna, ma fűtéscsövek búvóhelye, meleg áramlik szét a környékén, és iroda-szag. A ferdén csatlakozó kétkarú lépcsőház [három lépcsőház is van az épületben] a második emeletnél elfalazva. Rá a következő kedves szavakat írták vörössel: "Nézz fel, ha a lépcsőmön lefelé sietsz." Róth Miksa üvegablakai mindenfele.

Róth kitörve - üvegkupola felülvilágítva

Kissé megtépázva már, ki-be dőlve, de még helyükön. Távozásomkor úgy gondoltam kihagyom a dermesztő hangulatú lépcsőházat, hívtam a liftet. Úgy közeledik feléd, akár valami vonyító őshüllő. Erősödő, iszonyatos hang, amint a fém, fémhez ér. Néha egy-egy másodperc szünet, majd újra kezdi - hangosabban. A lift azonban minden várakozásom ellenére, üresen érkezett, nem urgott elő belőle semmiféle lény. Lent gyorsan ki a rácsosajtón, vissza a biztonságot jelentő Ferenciek tere forgatagába. Még percekig az élmény hatása alatt voltam. Azt hiszem ez a szellemkastély ijesztőbb, mint amit a Városligetben annak csúfolnak.

Ürességtől kongó hatalmas lépcsőházak

Az egész házban a legdöbbenetesebb az üresség, és elhagyatottság. Bár a belső  terek többsége jó állapotban van, és máig csodálatos, mégiscsak ijesztő. Alig élnek itt emberek, irodák és üres lakások vannak főként. Egyedüli élet a fehér zsolnay-val burkolt kisebbik belső udvarban van. Állítólag azért választották egykor a fehér színt, hogy a takarékpénztár-fiókjának az udvar mélyén levő kupolájára a lehető legtöbb fény essen. Apropó kupola. A passzázs feletti üvegkupola elemeit 2 évbe telt legyártani és helyére rakni az építkezéskor. Döbbenetes mit meg nem tettek ezek a régiek. A másik belső udvar nem túl szép, egyszerű vakolt felületek, aljában az Párizsi-udvar kevéssé esztétikus tetőszerkezete, oldalában a Katona József Színház épületének omladozó tűzfala. Maradjon az illúzió, inkább nem közlünk róla képet.

A fehér zsolnay-val burkolt belső udvar - szürkül már erősen

Ezzel a csodás képpel zárnám a három részes cikksorozatot. Kösz a figyelmet!

BDzsH

vissza a főoldalra

A Városháza Fórum tervek miatt azt hiszem ott dobtuk félre a Schmahl utolsó házának történetét, hogy lezajlott a tervpályázat. Ma, kedves olvasó a megvalósult épületről olvashat, és megnyugtatjuk, lesz még egy cikk az épület belső tereiről és hangulatáról is.

Kígyó tér - Bal oldalt a Brudern-ház

Az 1892-ben alapított Belvárosi Takarékpénztár Rt. 1906-ban már a főváros akkori áron legdrágábban gazdát cserélt telkével büszkélkekedett. Két klasszicista épület, a Brudern-bazár (sok helyen tévesen máig ilyen néven szerepel a Párizsi-udvar) és a Pyrker-ház helyére - egyiket Pollack, másikat Hild tervezte - kívánták felhúzni a pénzintézet palotáját. 1907-ben le is bontották őket, majd kiírták a tervpályázatot - amit előző cikkünkben részletesen bemutattunk. Az Alpár Ignácot is magában foglaló zsűri véleménye végül semmit sem számított, a bank igazgatótanácsának ugyanis Schmahl Henrik terve nyerte meg a tetszését, így neki adták a megbízást. A hamburgi születésű  építész korábban Ybl mellett az Opera építésvezetője volt, de ő tervezte a Nagykörút, az Andrássy út és a Rákóczi út több házát is - ezek közül legismertebb épülete a mór stílusban  megépült Uránia Mozi. 1912-ben még zajlott az építkezés, amikor az építészt egy drezdai bélműtét után magával ragadta a halál. Végül az építésvezető Lipták Pál vezetésével készült el az épület, amelyet egyes források az I. vh. előtti időszak utolsó nagy budapesti építkezésnek neveznek.

Röviddel elkészülte után - tornyocska balra középen

A Ferenciek tere többi épületétől eltérően a homlokzat nem kőből lett kimunkálva, hanem zsolnay-val van borítva. Máig a város egyetlen ilyen épülete, pusztán ezért is különleges. Az építészeti hangsúlyt 40 méteres magasságba nyúló tornyaival a Petőfi Sándor utca és Ferenciek tere lecsapott sarkára helyezi, mivel az épületnek mind a Ferences templom előtti térségből, mind a Kossuth Lajos utcából érkezvén fontos ez a nézete - nem mellesleg a takarékpénztár fiókja is itt kapott bejáratot. Schmahl jól érezte meg azt is, hogy a térre néző homlokzatot alárendelheti a sarok kimunkálásának és a passzázs bejáratának. A szemben levő Királyi bérház tervezőivel ellentétben nem adott nagy hangsúlyokat a hosszú homlokzatnak. Ezt akár hibának is felfoghatnánk, de az egykori Apponyi tér csak a betorkolló Duna- és Kigyó utcák okán létrehozott reprezentatív teresedés, ami nem tágul ki túlzottan. Éppen ezért a legtöbbször magunk is rövidülve láthatjuk a hosszú és kissé egyhangú homlokzatot. A középrizalit a sarokkal és a jobb széllel szemben azért lett még hangsúlytalanabb idővel, mert a háború utáni helyreállításkor lebontották a tetőszerkezet apró toronyszerű gesztusát. (Hozzá kell tennem erős kétségeim vannak afelől, hogy a járdaszintről valóban látszott ez a tornyocska.)

Hangsúlyos sarokrész

Az architektúra szervezési elve a "nehéz-könnyű-nehéz" vertikális beosztáson alapul. Míg alul és a párkányzat közelében a vörös szín a meghatározó, a közbülső három szerényebb díszítettségű emelet esetében a fehér dominál. A nehézkes lábazatra így egy könnyed rész jön, majd megfelülre a csipkeszerű hatodik emelet és a tornyok. Mint egy sütemény. Alul a tészta, középen a hab, felül a cukormáz. Lehet kostólni!

Egy nagyobb szelet torta, aljában a hetes megáll...

A második világháborút az épület viszonylag szerencsésen úszta meg, nem esett benne nagy kár. Az 1948-as bankállamosítási törvény érintette a Belvárosi Takarékpénztár Rt-t, így került teljes ingatlanvagyona is állami tulajdonba. Az UVATERV 1959-ben helyreállította és átalakította az épület egyes részeit, a romos Vígadóból ide költöző IBUSz számára, ami belakta az üresen maradt pénzintézeti helyiségeket. A lakásokhelyzet miatt felükre, harmadukra darabolták az egykori nagypolgári otthonokat. Az '59-es helyreállítás során szüntették meg azt a helyzetet is, hogy a passzázs üveg borította teteje nem kapott természetes fényt. Addig többszáz villanyégő világította meg felülről éjjel-nappal.

Passzázs - természetadta fényekkel

Ma az épület továbbra is állami/fővárosi tulajdonban van. A passzázs haldoklik, pedig igen reprezentatív külseje miatt, komoly értéket képviselhetnének üzletehelyiségei. Bár külsőleg nem látszik, erősen felújításra szorulna a műemlék. A Budapest Szíve projekt Ferenciek terére vonatkozó részében láttam költségbecslést: 800.000.000 forintba kerülne.

Sorozatunk befejező részében az épület belsejében tett "utazásom" képes élménybeszámolóját olvashatjátok majd! Érdemes lesz visszalátogatni!

BDzsH

vissza a főoldalra

¹ A címben szereplő mennyiség csupán becslés, a bulváros címadáshoz azonban elengedhetetlen volt. Ha valakinek konkrét információja van, megoszthatja velünk!

Persze nem biztos, mert Budapesten sosem lehet tudni (a Kiskörúton is egyszer nincs-egyszer van), de most épp megint lefelejtenék a kerékpárutat a Margit hídról, legalábbis annak déli feléről. A felújítási terveket egy hónappal 2007. decemberi nyilvánossá tételük után turbózták fel bringaúttal, ami ráadásul a híd mindkét oldalára került volna: kétirányú bringaút az északi, és egyirányú út Budáról Pest felé a déli járda mellett, a járdával bár egy szinten, de attól színes burkolattal és gömbsüveggel elválasztva. Ebből most kihúzták a déli utat, és még csak nem is ez a legviccesebb, hanem az indoklás.

A tervek a híd teljes felújításáról szóltak, ami a híd biztonságossá tételét, 19. századi képének visszaállítását, és felszíni fejlesztését jelenti. Hamar kiderült, hogy az eredeti kép visszaállítása a lámpák és a korlát lecseréléséből áll, a szobrok lepucolására már akkor sem láttak elegendő tőkét. A hidat, amennyire szerkezete engedi, kiegyenesítik és kiszélesítik, a margitszigeti lejárónál ma használatos aluljárót pedig megszüntetik: a villamossal, illetve a déli járdán gyalogosan érkező járókelőket lámpás átkelőhelyen keresztül vezetnék a szigetre, vagy vissza. Ez az aluljáró tökéletesen mutatja az autók felsőbbrendűségét ma Budapesten: az autósforgalom akadálytalan haladása érdekében dugjuk el a gyalogost a felszín alá, tehát a gyalogos hajtson fejet, kerülje ki az autóst, lépcsőzzön és bújjon a föld alá egy aluljáróba - a mozgássérültek meg le vannak szarva.

A biciklis közlekedés népszerűsítéséért gyakorlatilag többet nem lehet tenni, mint amit criticalmass mozgalom eddig letett az asztalra. A semmiből előtornáztak egy akár nyolcvanezer fős felvonulást, megsokszorozták a városi biciklisták számát, a kerékpárt, mint közlekedési eszközt, normális alternatívaként egyre nagyobb tömegekkel fogadtatják el. De ez mind semmit sem ér, ha a városvezetés nem foglalkozik a biciklistákkal, csak mint az autósforgalmat zavaró újabb tényezővel, és nem ad nekik teret. A criticalmass  és  a mindennapok nagy számú biciklisforgalma bebizonyította, szükséges a biciklistákkal mint közlekedési tényezővel foglalkozni, őket egy járdából leválasztott "bicikliútra" félrerakni nem elegendő, de cserébe  veszélyes, vagy legalábbis nem fair a gyalogosokkal szemben. A Magyar Kerékpárosklub régóta húzza az úttesten kialakított biciklisáv nótáját, elhúzta a Margit híddal kapcsolatban is, sikerrel. A Margit híd tervei új szemléletet mutattak: gyalogos elsőbbség az autókkal szemben, és a gyalogosoktól elválasztott bicikliút.

Gyalogos/biciklista szemszögből nem csak a Pest-Buda közötti átjutást, de a Margitszigetre való eljutás miatt is fontos a híd. Ezek ma problémásak, mert - hacsak a biciklista nem választja a rá veszélyesen rossz minőségű úttestet - ugyanarra a szűk járdára vannak szorítva biciklisták és gyalogosok mindkét oldalon. Ezt oldotta volna meg a járdától elválasztott bicikliút, ami azonban a déli oldalon nem jöhet létre, a főépítész indoklása szerint azért, mert

"A kerékpározás ezen a turisztikailag frekventált helyen veszélyes, hiszen a várban és az egyéb látnivalókban gyönyörködő turisták közt kell biciklizni." /Kerékagy/

Aha. Tehát: az aktuális helyzeten változtatni kell, mert ma a látnivalókban gyönyörködő turisták között bicikliznek. Ezen azért nem változtatnak, mert akkor a látnivalókban gyönyörködő turisták között bicikliznének. De biztos, ami biztos alapon rámpákkal segítik a járdára való kerképáros felhajtást a látnivalókban gyönyörködő turistákkal teli déli oldalon is.

A híd felújítását tervező Főmterv munkatársa, Németh Tamás máshogy tudja, szerinte az ok anyagi: a déli bicikliút kialakításához ki kellett volna szélesíteni a hidat, amely azonban milliárdos plusz költséggel járna, hiszen ez a pillérek szélesítését, és a szobrok áthelyezését is jelentené, mivel azok a híd szélesítése miatt nem látszanának ki. Viszont tudjuk, hogy a szobrokhoz és a pillérekhez a változatlanul kiszélesítésre ítélt északi oldalon sem nyúlnak, tehát ezek a híd 19. századi képét visszaadó átépítés után takarásba kerülnek.

De még ennél is sokkal érdekesebb, hogy Beleznay Éva főépítész ezek szerint nincs beszélő viszonyban a projekt generálvezetőjével: erről a sokkal kézzelfoghatóbb indokról neki fogalma sem volt, pedig "Beleznay Éva lapunknak megerősítette, hogy a terveket a fővárosi tervtanács javaslatára változtatták meg." /Kerékagy/

Vissza a főoldalra

A belvárosi Nemzeti Színház koncepciónak volt része, hogy ha az Erzsébet téren színház, akkor a Városháza és a Károly körút között park. Aztán végül mindkettő park lett, ráadásul nagyon. Az Erzsébet téren létesült Gödör önmagában az egyik legnépszerűbb kulturális intézmény, ha pedig hozzászámoljuk a fölötte létesített füves-pados-műtavas-deszkázós részt, tekinthetjük talán Budapest legforgalmasabb szórakozóhelyének. Bár a Városháza park ilyen formában nem intézményesült, mint parknak magas a kihasználtsága (a kis dombok jó időben tele vannak), nyaranként pedig mindig van itt valami: sörfesztivál, focivébé, vagy SZDSZ sátor, szép lányokkal.

I. díj, Erick van Egeraat Associated Architects, vezető tervező: Erick van Egeraat

Részei lettek tehát ezek a parkok a pesti életnek, megszerette őket a nép nagyon - de a koncepció maradt, csak épp megfordítva: ha az Erzsébet téren park, akkor a Városháza előtt lesz az építkezés. Erre írtak ki pályázatot 2008 áprilisban, megfogalmazva a tervek fő irányvonalait:

1. a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala műemlék épülete felújításának, bővítésének építészeti tervezése
2. a Városháza tömb beépítetlen részén a hivatali funkciókon kívül kulturális és közösségi funkciókat, szabadtéri rendezvényeket is befogadó, üzleti hasznosítású, karakteres építészeti megfogalmazású épületegyüttes
3. a tervezési terület határain belüli terület városépítészeti, közlekedésfejlesztési, és egyéb fejlesztési kapcsolatait kell kidolgozni, különös tekintettel a Deák Ferenc térrel, valamint a Madách térrel való aktív kapcsolat megteremtésére.

Kapcsolódik továbbá a hivatalos kikötésekhez a Városháza park átadása óta az azt szerető lakosok vágya, miszerint, vakker el ne vegyétek a parkunkat! - amely helyi szintű igény szerintem a legfontosabbnak kell, hogy legyen az érkező tervek készültekor. Úgy készüljön ide "a város számára jelkép értékű" épület, hogy emiatt ne szűnjön meg a láthatóan használt, tehát fontos park. Úgy lásson el hivatalos és kulturális feladatokat, létesítsen kapcsolatot a Deák Ferenc, illetve Madách tér képével, hogy a vékonyka parkot nem elveszi, de azt az eddig fallal elzárt, parkolónak használt folytatással kiegészíti, és önmaga lelkének tekinti. Fontos még, hogy a projekt a Főpolgármesteri Hivatal épületét nemcsak, hogy újítsa fel  és bővítse, de a mai helyzettel ellentétben tegye a város részévé.

Erick van Egeraat, belső látványterv

Október 31-én kihirdették a pályázat eredményét, egy nyertes és hat díjazott pályaművel. A nyilvánossá tett makettek és látványtervek alapján nem létező tárgyi tudásunkra nem, csakis ízlésünkre hagyatkozva ítélkezünk, és megmondjuk.

Nagyon leegyszerűsítve, a győztes Erick van Egeraat csapatát és Zoboki Gábort leszámítva mindenki egy téglatest alakú építmény segítségével újra lezárt nagy térrel machinál, bennük nem alkotnak egységet a kiskörúti, a belső park, és a felújított Városháza terei (utóbbival gyakorlatilag nem is foglalkoztak);  így a lényegi különbségek tulajdonképpen magában az új épületben, és a belső térre való bejutás módjában rejlenek. Ezek közül a legizgalmasabb az ONL Hungary Kft. pályaműve, amely épülete végre nem egy x méter magas doboz: a nagy egybefüggő belső teret lezáró épület burkolata üveg, ezáltal nyitott, átlátszó, mint egy finom hálóruha: kivehetőek az alatta nem rejtőző épület kecses vonásai, az emeletek részletei, a nagy konferenciaterem... tehát bár fizikailag el van zárva, a város felé mégis nyitott marad a belső, beengedi, ha mást nem, a kíváncsi tekinteteket; az épületbe pedig a várost el sem hagyva léphetünk be, kapcsolatban maradva a külvilággal.

ONL Hungary Kft., vezető tervezők: Prof. Ir. Kas Oosterhuis, Vukoszávlyev Zorán

Zoboki Gábor terve üt el a többi pályázattól a legradikálisabban; ráadásul egy Budapestről és az ő projektjeiről szóló előadása meghallgatása után, nekem legalábbis, nagy meglepetés. Nem győzte hangsúlyozni a nyitottság fontosságát, az épületkülső, a belső, a város képe és a város élete kommunikációjának szükségességét, vagy a zárt kockák romboló mivoltát. Ehhez képest az ő terve az egyetlen, ami bár nem teljesen, de lényegében felszámolja a parkot, helyére szimmetrikusan elrendezve 4-4 épületet emelve. Tény viszont, hogy egyrészt a pályázatok közül ez a négy kocka-alak harmonizál a leginkább a Madách-házakkal - mind egyébként roppant izgalmas homlokzati játékukkal, mind egy kvázi-sugárutat ölelő elhelyezkedésükkel -, másrészt csak az ő terve hozza tulajdonképpen ki a Károly körútra, és nevezi ki a komplexum főszereplőjének a Főpolgármesteri Hivatal épületét, amelyet pedig a bécsi Museumsquartierhoz hasonlóan nyit meg. Mégis, hiába a nagyon érzékeny kialakítás és a Városháza kiemelésének ötlete (amiért nagyon fáj a szívem), az új épületek fenyegetően ülnek helyükön, és akármennyire dinamikusak, játékosak, inkább zártak maradnak.

Zoboki-Demeter és Társaik Építész Iroda, vezető tervező: Zoboki Gábor

Zártak maradnak Zoboki épületei a mai Városháza parkhoz és a győztes Erick van Egeraat pályaműhöz képest, amely kettő között a kontinuitást nem lehet nem észrevenni. A győztes holland pályamű az egyetlen, ami úgy képes ellátni az összes a pályázati kiírásban felsorolt feladatot, hogy mellette sikerült a Városháza parkot mind méretében, mind minőségében nagyságrendekkel növelni (részletesen olvasható az építészfórumon), és a három teret (a régi épület, az új épület és a park) egy egységes térré összegyúrni. Ez a terv az, amit már nehéz pusztán épületnek, építészetnek nevezni: ez már az a várostervezés, amiről Zoboki beszélt.

Erick van Egeraat, látványterv madártávlatból

Összenő az új épület a Városháza épületével, a középszárny folytatásával egy négyes tagolású, négyzet alapú testet hozva így létre, amely, a pályaművek között egyedülálló mód, kísértetiesen hasonlít Martinelli 1724-es, végül meg nem valósult tervére. A parkos belső terek megközelítésében gyakorlatilag alig ütközik akadályba a gyalogos, tekintve, hogy a Kiskörúttal párhuzamosan futó új épület, a második díjas Nagy Csaba tervéhez hasonlóan, a Bárczy István utcához közeledvén megszűnik tömör lenni.  Az új épületrészben hotel, színház- és konferenciaterem, irodák, kávézók, éttermek lesznek, az egész komplexum pedig összeköttetést nyer a Belvárossal egy a Városház utcához vezető passzázson, a Deák téri metróállomással pedig egy a régi városfal mentén haladó alagúton keresztül (habár azt nem tudjuk biztosan, hogy ezek csak az Egeraat terv részei lennének). Városképileg pedig hosszúkás ablakaival és magas, fákat idéző oszlopsorával, ha nem is olyan finomsággal, mint Zoboki épületei, de utal a Madách-házakra, csatlakozik dinamikájával az épület a Kiskörút forgalmába, a Gerlóczy utcai rész sapkaszerű tetőszerkezete pedig az evangélikus templomtól kezdve akármelyik épülettel kapcsolatba hozhatja.

A képek forrásai az építészfórum.hu, Dezeen Magazine, Budapest portál

vissza a főoldalra

(A 2008. október 31-én napvilágot látott tervekkel foglalkozó írást a városképp blog vasárnap reggel fogja publikálni, ez az írás az épület történetével foglalkozik, korábbi tervpályázatokkal, melyből az első pontosan 100 éve volt)

1716-ban kezdődött el az akkori Pest legnagyobb építkezése: az egész Habsburg-birodalom hadirokkantjai számára épülő barokk palota építése. Ma 2008-at írunk, és elvileg három év múlva fejeznék be ugyanezt az épületet. Nem kis történelmi távlat, mondhatnánk tipikus, magyar történet – bár az ilyen szöveget a városképp nem szereti.  Ezért azt javaslom, mielőtt elmerülnénk a tegnap publikált renderelt csodaképekben, nézzük meg először honnan jövünk, és talán többet megértünk a tervekből is.

Az 1747-re befejezett Városház utcai homlokzat

Az úgynevezett Invalidus-palota építése 1716-tól igen vontatottan haladt, a mai Városház utcai szárnyat is csak 1747-re sikerült befejezni. Az eredeti négyszög alaprajzú, négy belső udvaros, Martinelli féle terv azonban nem válhatott valóra, mivel a pesti magisztrátus nem engedte lebontani a telken keresztül húzódó városfalat. E helyett építettek be az elkészült két belső udvarba 1-1 további keresztszárnyat. 1783-ban II. József rendelete nyomán az invalidusok Nagyszombatra költöztek, a megüresedett palotából pedig gránátosok laktanyája lett.  A mai Károly körút felőli telekrészt végül 1824-ben építették be szintén laktanya céljára, a közbülső területen pedig pavilonok épültek.

A.E.Martinelli eredeti terve az épületről - megakadályozta: városfal

A kiegyezés után, ahogy Budapest fejlődésnek indult a régi városháza épülete elégtelennek bizonyult a növekvő város hivatalának kiszolgálására, ezért felépítették a Lipót utcai (mai Váci utca) új városházát Steindl Imre tervei nyomán 1870 és 75 között. De még így is kevés volt a hely. Ráadásul a régi városháza az Erzsébet híd építése kapcsán véghezvitt várospusztítás városfejlesztés részeként bontásra lett ítélve. A helyzet megoldására a magisztrátus Pest egyik legnagyobb területű épületét szemelte ki, az egykori Invalidus-palotát. 1894-ben létre is jött a megegyezés az 5.600.000 forintért a város tulajdonába került az épületegyüttes. Az elhanyagolt épületet fel kellett újítani, hogy a hivatal használatba vehesse. Azonban egyesek már akkor egy új épület megépítésén gondolkodtak a barokk palota helyén, amit az 1898-ban kiírt (jegyezzük meg, az első) tervpályázat győztese is magáéve tett. Megvalósításra azonban nem került sor.

Laktanyából Központi Városháza - 1900 körül

Tervezgetések a XX. században

A tízes évek elején tervek született egy új városháza megépítésére a Deák téri evangélikus templom és a Szent István Bazilika közötti elhelyezéssel, de ezeket az I. világháború elsodorta. A kérdés újra a második világháború előestéjén merült fel, az elavult épület felújítása, és a víz-, gáz- és elektromos művek székházainak ideköltöztetése miatt. A tervpályázatot 1939. július 12-én hirdették meg, a tervek beadási határideje 1940. január 12-e volt. A pályázat névaláírásos volt, nehogy véletlenül díjat kapjon olyasvalaki, akinek származása okán nem kívánnának adni. Két I. díj született, az egyiket a protekció, a másikat talán a színvonal juttatta a csúcsra. Vitéz Martsekényi Imre (a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője ekkor) valamint Kertész K. Róbert és Weichinger Károly tervei kapták a 18.000 pengős jutalmat. Weichingerék terve a kordivat tökéletes lenyomata, árkádos kialakításával puhítja a modern ellenlábásait, a Vilmos király út sugarába állított tornyával visszautal a régi városházák kötelező formai kellékeire. Nem mellesleg teljesen lebontásra ítéli az evangélikus templom tömbjét. A két háború közti legnagyobb pesti beruházás szerencsére azonban nem valósul meg.

Kertész és Weichinger I. díjas terve - megakadályozta: II. világháború

1945. januárjában új lakók érkeztek az épületegyüttesbe. A pesti oldal német és nyilas parancsnoksága. A szovjet tüzérség és légierő ezért gyakran vette célpontba azt.  A háborús sérülések leginkább a Károly körúti, egykori két emeletes laktanyaépületet érintették, amit 1948-ban ideiglenes üzletsorként állítottak helyre, valamint a középső, kétemeletes  keresztszárnyat, amire az ötvenes évek során modern stílusban ráépítettek. A pavilonépületek közül egyedül a mai Merlin Színház, és a Belvárosi Tűzoltóság épülete lett helyreállítva, a többit elbontották. A műemlék épület utolsó nagy felújítására a '60-as években került sor, a budai vár erődrendszerét felépítő helyreállító Gerő László vezetésével.

Kertész és Weichinger modellje - evangélikus templom: lebontva

Az 1948-ban ideiglenesen helyreállított kiskörúti földszintes épületrészt végül 2005-ben bontották le, létrehozva a Városháza Parkot. Azt azonban már a lebontáskor leszögezték, hogy a park be fog épülni. 2006. tavaszán le is zajlott egy ötletpályázat a Budapest Szívét megújítani kívánó tervekkel közös keretbe foglalva a park beépítését. Ebből végül annyi lett, hogy a választásokra volt egy színvonalas programja a városvezetésnek a Belváros felélesztésére, a Károly körútra tervezett szárny megvalósításába azonban nem fogtak bele, ehelyett kiírtak rá egy új tervpályázatot. Ennek láthatjuk tegnap óta a terveit!

Erick van Egeraat I. díjas terve 2008-ból - megakadályozta: [reméljük semmi]
 

BDzsH

folytatása holnap következik

vissza a főoldalra

A cikk elkészítésében nagy segítségemre volt: Link Köszönet a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének a képért. A többit loptam!