(A cikksorozat első részében a tervpályázat lapjait mutattuk be, második részében pedig megpróbáltunk elemezni az épületet szerény, laikusi képességeinkkel. )
Innen tíz másodperc a buszmegálló gyalog
A címadás bulvárosra sikeredett ismét, de hidd el kedves olvasó, ezesetben teljesen indokolt. Történt velem ugyanis, hogy bejutottam a Párizsi-udvar épületének közönségtől elzárt részeibe. A hangulat valami hihetlen. Csak pár méternyire a Ferenciek tere forgataga, de itt elképesztő, ijesztő csend honol. Összegtagelt falak, helyéből kitépett, vezetékén lógó lift-hívógombok, hiányos világítás. Aztán az egyik lépcsőforduló után hirtelen felgyullad és a szemedbe világít egy fotocellára kötött reflektor. Felette fehér biztonsági kamera, kicserélt, gondosan tisztántartott biztonsági ajtó, aranyozott névtáblával, doktori címmel. Ügyvéd úr! De haladni kell tovább, magányos üres folyosók, egy-egy lakás előtt valószínűtlen szegénységre utaló szemét és bútorkupacok, ember egy szál se. Lelakatolt, pókhálóval benőtt ajtó, ami fölött valaki sárgára mázolt csöveket vezetett ki. Az ajtón csak ennyi áll: IBUSZ. A folyósó lerácsozva, mögötte kitört üvegű ajtót lenget a szél. Egykor liftházként szolgáló akna, ma fűtéscsövek búvóhelye, meleg áramlik szét a környékén, és iroda-szag. A ferdén csatlakozó kétkarú lépcsőház [három lépcsőház is van az épületben] a második emeletnél elfalazva. Rá a következő kedves szavakat írták vörössel: "Nézz fel, ha a lépcsőmön lefelé sietsz." Róth Miksa üvegablakai mindenfele.
Róth kitörve - üvegkupola felülvilágítva
Kissé megtépázva már, ki-be dőlve, de még helyükön. Távozásomkor úgy gondoltam kihagyom a dermesztő hangulatú lépcsőházat, hívtam a liftet. Úgy közeledik feléd, akár valami vonyító őshüllő. Erősödő, iszonyatos hang, amint a fém, fémhez ér. Néha egy-egy másodperc szünet, majd újra kezdi - hangosabban. A lift azonban minden várakozásom ellenére, üresen érkezett, nem urgott elő belőle semmiféle lény. Lent gyorsan ki a rácsosajtón, vissza a biztonságot jelentő Ferenciek tere forgatagába. Még percekig az élmény hatása alatt voltam. Azt hiszem ez a szellemkastély ijesztőbb, mint amit a Városligetben annak csúfolnak.
Ürességtől kongó hatalmas lépcsőházak
Az egész házban a legdöbbenetesebb az üresség, és elhagyatottság. Bár a belső terek többsége jó állapotban van, és máig csodálatos, mégiscsak ijesztő. Alig élnek itt emberek, irodák és üres lakások vannak főként. Egyedüli élet a fehér zsolnay-val burkolt kisebbik belső udvarban van. Állítólag azért választották egykor a fehér színt, hogy a takarékpénztár-fiókjának az udvar mélyén levő kupolájára a lehető legtöbb fény essen. Apropó kupola. A passzázs feletti üvegkupola elemeit 2 évbe telt legyártani és helyére rakni az építkezéskor. Döbbenetes mit meg nem tettek ezek a régiek. A másik belső udvar nem túl szép, egyszerű vakolt felületek, aljában az Párizsi-udvar kevéssé esztétikus tetőszerkezete, oldalában a Katona József Színház épületének omladozó tűzfala. Maradjon az illúzió, inkább nem közlünk róla képet.
A fehér zsolnay-val burkolt belső udvar - szürkül már erősen
Ezzel a csodás képpel zárnám a három részes cikksorozatot. Kösz a figyelmet!
BDzsH
Utolsó kommentek