Megy a hirig a Dísz tér 17. (Honvéd Főparancsnokság maradéka) tervpályázattal kapcsolatban, nehéz értékelhető információt találni még az építészfórumon is a nagy anyázás közepette, de mi ebbe inkább nem megyünk bele; úgy érezzük, abból a szempontból, hogy végül is mit fogunk a Dísz téren látni, nekünk, városlakóknak tulajdonképpen irreleváns a nyálverés, ami most van. Hidegen hagynak az építészek ilyen-olyan szívfájdalmai és személyes sérelmei, a botladozás mögött álló politikai csatározást pedig igazán nem érezzük feladatunknak kitárgyalni. A pályázat eddigi - nagyon nyomasztó és ciki - történetét Somlyódy Nóra foglalja össze a MaNcs 2008/47. számában, aki pedig a szakma (juj!) iszapbirkózására kíváncsi, szörföljön az építészfórumon. Mi itt a az alapvető miérttel fogunk foglalkozni a magunk laikus, de csendes módján, hogy egyáltalán miért kell hozzányúlni a Honvéd Főparancsnokság épületének csonkjához, ránézünk a terv változataira is, végül pedig szavaztatunk egy jót, a biztonság kedvéért.
A Honvéd Főparancsnokság Dísz térre néző főhomlokzata anno
1897-re készült el a már 1882 óta álló Honvédelmi Minisztérium épületét kiegészítő tömb, a Honvéd Főparancsnokság Kallina Mór tervei szerint. Az épület harmonizált a minisztériumi épülettel, annak vertikális elosztását megtartotta. A Dísz tér felé négyszintes, kilenctengelyes homlokzattal nézett, háromtengelyes középrizalitját korinthoszi oszlopok és timpanon díszítette, az egész épületet pedig egy téglalap alapú kupola koronázta a Háború és a Béke allegorikus szobraival.
Az egész együttes a második világháborúban megsérült, és az azt követően a terület kapcsán kialakult tanácstalanság miatt szép lassan elfogyott a Főparancsnokság alsó két szintjét és az épületek pincéit leszámítva A négy szintből kettő maradt, a középrizalitot már csak síkból való kiugrása jelzi, kupola, szobrok, timpanon, oszlopok, díszek, szevasztok. Ez van ma ott: egy csonk. Ezzel a kupaccal szeretnének valamit kezdeni, és ez nem akar sikerülni már sok éve.
A látvány ma /kép forrása/
Ez az épületmaradvány így önmagában nem mond többet, mint amennyit egy a világháború előtt itt állott épületre emlékeztető tábla mondana, csak az nem foglalna el ennyi helyet, és nem keltene ilyen szívfájdító látványt. Meg kell érteni, hogy jelenlegi formájában a konkrét épületcsonkon nincs semmi védendő, nem hordoz szellemi, történelmi értéket, inkább olyan, mint egy kátyu. El kell fogadni, hogy csak átalakítással lehet az épületet történelmi szimbólummá emelni. Lehet ez a teljes lebontás és a fent emlegetett táblás-megoldás, lehet ez az épület jelenlegi formájának megtartása és beépítése új kontextusba, és lehet az egykori épület teljes visszaállítása. Utóbbi talán nem is lehetséges, de biztos, hogy sokkal komplikáltabb lenne, mint amennyit megér: a 21. században nem építünk 19. századi épületeket, vagy ha igen, az hagyján, hogy hazugság, de felesleges - a mai igényeket egy több mint száz éve tervezett épület aligha elégíti ki. Az épületmaradék teljes lebontása megint csak lehetetlen, tekintve hogy az védelmet élvez, plusz egy nagy lehetőséget veszítenénk el ezzel a megoldással.
Kis Péter első díjas terve /kép forrása/
A torzó megtartásával, de köré új tömb építésével egyrészt a Honvéd Főparancsnokság egy tábla helyett önmaga emlékműve lehetne, másrészt egy új teret nyer a város, ráadásul a Budai Várban, ami a lakók szemszögéből gyakorlatilag halott terep. Nem sok esély van új tér létrehozására a Várban (nem úgy terek "megszüntetésére", lsd. Ludwig Múzeum), az így létrehozott kulturális tér azonban visszacsalogathatná a budapestieket a Várba. Ebben a perspektívában gondolkozik Kis Péter és csapata, ezt tükrözi az általuk elkészített első terv, amellyel megnyerték a 2004-ben kiírt ötletpályázatot, és a további kettő is, amelyeket azóta mutattak be. Új épületet emelne az egykor a minisztérium épülete által elfoglalt Főparancsnokság mögötti üres területre, amelynek folytatása ránőne a torzóra, így kötve újra össze a két szomszédos tömböt. Erre álmodott egy merész, majd egy kompromisszumos, és most Zoboki Gáborral együtt dolgozva újból egy teljesebb variációt. Közös bennük a fent leírt koncepció, különböznek az új épület kiállásának bátorságában.
A Szent György téri vakuum az első terven /kép forrása/
Első, nyertes tervében Kis eltalálta a helyes arányt műemlékiség és progresszivitás között, a torzó és a fölötte lebegő új épület egymás által nyernek értelmet: a torzó torzó marad, de az új épület sem harsány kiáltással nyomja el a csonkot és környezetét, hanem könnyít a rom súlyán, és hajlékonyan követve a Vár ritmikáját vezet a Szent György térre. Nyitott mind a Főparancsnokság, mind az új test alkotta épületrész, közöttük az átjárás szabad, sőt, az új épület felől kifejezetten ajánlott, ha nem egyenesen kötelező a beszippantó erejű öblös kialakításnak köszönhetően.
Kis Péter második terve /kép forrása/
Azonban nem akart ez az épület megvalósulni, elkészített hát Kis Péter egy visszahúzódóbb, felhasználó-barátabb variációt: lebegő takaró helyett oszlopsorral lezárt kilátó-kerengőt rakott a régi épület tetejére, amely épület a Szent György téren ugyanúgy folytatódik, csak itt az oszlopok földrezuhanásával. A kapcsolat az oszlopok és a műemlék között fejfájdítóan triviális, a Dísz téri homlokzat eredeti középrizalitjára pakolt, de valójában a szomszédos, a volt minisztériumi épületről visszaköszönő négy szobor pedig beigazolja az asszociációt: érdekes ezt a tervet látni, mikor épp most tűnik el a Szervita téri parkolóház.
A harmadik terv, Zobokistul /kép forrása/
Ezek után szállt be Zoboki és irodája, akik a torzó kiegészítésével nyert tér segítségével új ablakokat nyitnának mind a városra, mind a Budai Várra. Ez a terv már nem finomít külső esztétikai szempontból (bár felel a hajtogatott felület a kiugró rizalitra), a burok sokkal súlyosabban nehezedik a romra. Inkább funkcionálisan igyekszik a legtöbbet kihozni a lehetőségből az első terv kapcsán emlegetett vakuummal vetekvő nyitottságával, oszlopcsarnokos belső tereivel és óriási nyílásaival. Nemcsak mint teret hozni vissza a Várat a létrejövő kulturális funkció - Zoboki szerinti - szalonos kialakításával, hanem mint látványt is.
A harmadik változat Szent György téri épülete /kép forrása/
Végül Nagy Gábor Tamás polgármester úgy döntött, hogy a hajdan volt épületből maradt csonk, a Honvéd Főparancsnokság épületének lábazata szent és sérthetetlen: rá az I. kerületi önkormányzat változtatási tilalmat rendelt el. Egyelőre marad a rom.
Szerinted?
For the record: A szavazást lezártam. A blog olvasottságának hirtelen megugrásával egyszerre vette át a vezetést és húzott el messze a visszaállítást támogató opció, ami addig erős hátrányban volt - ezt csak annak tudom betudni, hogy az index főoldalát kétszer is megjáró későbbi posztra érkező látogató-tömeg a cikket már nem olvasta el, de szavazni szeret. Amíg ez be nem következett, egyértelműen a változást támogató lehetőségek vezettek (Kis Péter első terve pusztán önmagában is).
Utolsó kommentek