Jó lehetőség egy épület felrázása céljából homlokzati szobrok elhelyezése még belátható magasságon belül. Igazándiból a járókelő észre sem veszi az épületeket; eklektikus, szecessziós, premodern vagy modern egykutya: fal, tengelyek, sarkok, ablakok, inka vízköpők stb., ezeket már nem vesszük észre. A villamos és vele tekintetünk is suhan tova, a kupolákig, timpanonokig pedig senki sem lát. Kell valami, amin megakad a bamba szem is, valami plusz, ami feldobja a képet, ami kiragadja az épületet a mással elfoglalt szem számára tulajdonképpen sík négyzethálós struktúrából, legyen szó a Nagykörút bérházairól vagy egy közepesen fantáziadús kortárs irodaházról. Ilyen megoldás az első vagy a második szint magasságában egy szobor.
Nem mennék bele, hogy honnan szobor a szobor, de két csoportra azért könnyű lebontani a halmazt. Lehet teljesen önálló alkotás, ami csak eszmei kapcsolatban áll a neki helyet adó épülettel, és lehet az épületszerkezetbe igazodó, azt megmozgató alakzat. Előbbi kategóriába tartozók tudatosulnak inkább járókelőben, ezeket csodálja meg a turista, hiszen ezek funkciójukat tekintve végeredményben információforrások: felhívják a figyelmet, emlékeztetnek valamire, aminek ott, azon a ponton van jelentősége. A Magyar Államvasutak által a Széchenyi rakparton állított fekete Széchenyi-szobor a vakító fehér épület első emeletén kis kalitkából figyeli a Dunán haladó vonatokat hajókat; a Szent Istán körút - Falk Miksa sarkon a BÁV üzlet emblémája kilép a 2d-ből, és mint a Falk Miksa utca, azaz a galériák és antikvitások utcájának nyitómotívuma is bájolog a Venus szobor; a Krúdy Gyula utcában az óriási dzsessz-kínálattal rendelkező CD-Bár mellett szaxofonos alak nő ki a szürke falból, kezében arany hangszer - ez egyébként hasonló alkotás, mint a BIO ABC előtti állványzat mintája, amennyiben a bolt állította üzletük beindulásakor (azóta átköltöztek az utca túloldalára, de a szobor szerencsére marad). Ezek a szobrok rendre kora XX. századi és azelőtti épületeken találhatóak, és a homlokzattól teljesen elkülönülnek, hiszen azok alapból díszítettek. Éppen ezért kell önállóan fellépniük, hogy észrevegyük őket és ne ugorjunk át rajtuk mint az összes, már unalmasan ismétlődő elemen.
Izgalmasabb terepet adnak a letisztult, nem díszítő elemekkel, hanem a tömegformálással játszó homlokzatok, ahol nem hozzáadott testek adják az épület képét, hanem maga az épület teste. Idegen lenne a Szervita téri Belvárosi Távbeszélő Központ homlokzatára egy realista szobor, és értelmetlen is; viszont lehetőség nyílt a homlokzat dinamikájába való belenyúlásra a szobrok geometrizálódásával: megcsavarja kicsit a homlokzat vertikális monotonitását a rácsrendszerbe olyannyira illeszkedő szobormű, hogy tulajdonképpen részévé válik, természetes fókuszpontot képezve a négyzethálón. Hasonló megoldás mellett döntött Vilt Tibor, aki ahelyett, hogy egy egész alakos, szép szemű Apáczai-szobrot helyezett volna el az Apáczai Csere János utcai lakóház oldalán, inkább egy három függőleges és egy vízszintes rúd alkotta koordinátarendszerbe fűzőtt fel különböző méretű könyv formájú fémlapokat, egyrészt emlékeztetve az utca névadójára, a "Magyar Enciklopédia megalkotójára", és egyben játszva a Régiposta utcai homlokzat sűrű, erkélyes beépítésével. Így működik a francia streetartos El Tono is. Megtörni a sort.
(A képekért húzd az egeret a kép aljába, vagy simán klikkelgess!)
Utolsó kommentek