(A poszt egy sorozat harmadik része - korábbiak: I.rész - Pest és II.rész - Buda)
Budapest kerületei 1945 körül
Először úgy szántam ide jönnek majd a három részes sorozat lezárásaként a hidak, és némi értékelő lezárás. De aztán amint elkezdtem utánajárni a dunai átkelők történetének és részleteinek, rájöttem nem akarom ezeket az izgalmasnak látszó dolgokat félig megírni, inkább meghagyom őket a blog későbbi működése soránra. Így viszont nagy bajban vagyok, mivel is töltsem meg ezt a bejegyzést. Az alább megjelenő sorok így minőségükben és újdonságukban talán nem lesznek túlzottan magas szinten, de remélem sokak számára érdekes olvasmányt fog jelenteni.
| Kerület¹ | Összes épület | Ebből rom | % | Súlyosan sérült | % | Kisebb sérülés | % | Nem sérült | % |
| I | 1 100 | 300 | 27% | 200 | 18% | 600 | 55% | - | 0% |
| II | 2 500 | 300 | 12% | 600 | 24% | 1 200 | 48% | 400 | 16% |
| III | 5 000 | 140 | 3% | 250 | 5% | 4 120 | 82% | 490 | 10% |
| IV² | 540 | 42 | 8% | 294 | 54% | 194 | 36% | 10 | 2% |
| V³ | 1 600 | 52 | 3% | 120 | 8% | 928 | 58% | 500 | 31% |
| VI | 1 600 | 60 | 4% | 273 | 17% | 967 | 60% | 300 | 19% |
| VII | 1 600 | 35 | 2% | 70 | 4% | 1 495 | 93% | - | 0% |
| VIII | 2 400 | 50 | 2% | 120 | 5% | 2 000 | 83% | 230 | 10% |
| IX | 3 000 | 80 | 3% | 800 | 27% | 2 070 | 69% | 50 | 2% |
| X | 2 580 | 4 | 1% | 160 | 6% | 2 300 | 88% | 116 | 4% |
| XI | 3 400 | 140 | 4% | 900 | 26% | 2 020 | 59% | 340 | 10% |
| XII | 4 800 | 200 | 4% | 800 | 17% | 1 000 | 21% | 2 800 | 58% |
| XIII | 3 000 | 300 | 10% | 1 000 | 33% | 1 700 | 57% | - | 0% |
| XIV | 5 000 | 300 | 6% | 800 | 16% | 1 400 | 28% | 2 500 | 50% |
| Össz | 38 120 | 2 003 | 5% | 6 837 | 17% | 21 994 | 58% | 7 736 | 20% |
¹Több kerület határa is módosult azóta, a fenti térkép megfelel a táblázatban szereplő kerületeknek.
²IV.kerület: Belváros (Vámház körút-Múzeum körút-Károly körút-Deák Ferenc utca-Duna)
³V.kerület: Lipótváros és Újlipótváros (Bajcsy-Zsilinszky út-Váci út-Dráva utca-Duna-Deák Ferenc utca)
A háború előtt már kezdett kibontakozni, az úgynevezett új építészet, a "bauhaus"; "premodern"; "modern" vonalon. Budapesten lakáshiány volt folyamatosan, a szegénység, a koldulás állandó jelenség volt, még ha ez nem is látszik a Horthy-korból ránk maradt képeslapokon. Az "új" képviselői pedig egyre inkább ostrozoni kezdték a századfordulón létrejött Budapestet, egészségtelen, sötét lakásainak tömege miatt. Az 1937. évi VI. törvény a városrendezésről és az építésügyről már érvényesítette a korszerű elveket, és a törvényi kötelezettség következtében létrejövő városi szabályozások is, ezáltal elejét vették a túlzott beépítéseknek.
1937.évi VI. törvénycikk - a városrendezésről és az építésügyről
II.fejezet - Telekfelosztás, telekhatárrend
13.§ (2) Az építésügyi hatóság csupán díszítésre szolgáló torony vagy más ilyen épületrész lebontását a városkép előnyösebb alakítása céljából kisajátítási eljárás nélkül is elrendelheti. (...)
(4) Sertéshízlaló telepet vagy ojtóanyagot üzletszerűen termelő vállalat sertésszállását Budapest székesfőváros területén a jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt kártalanítás nélkül meg kell szüntetni.
III.fejezet - Építésügy
19.§ (4) Az építésre adott engedélyben az építést közérdekből meghatározott feltételekhez lehet kötni, sőt későbbi átalakítás kötelezettségét is meg lehet állapítani.
(7) Ha valamely épület állapota a városképet rontja, a hatóság az épület tatarozását rendelheti el. Ha valamely épület állapota az egészséget vagy a biztonságot veszélyezteti, a hatóság a szükséghez képest az épület tatarozását, átalakítását vagy lebontását rendelheti el.
A háborút döbbenetes károkkal túlélő város sokak számára egy új kezdetet jelentett. A Tér és Formában 1943-ban megjelenő Belső-Ferencváros rendezési tervének készítője az egész városrész lakóházait törölte volna a föld felszínéről, megteremtve az új életminőséget. A pusztulásban sokan az ilyen és ehhez hasonló tervezetek megvalósulásának lehetőségét látták. Egy új főváros felépítését, amely az akkor modernnek számító település minden jellemzőjét viseli. Hamar le kellett azonban hűlniük a lelkesedőknek, mert kiderült 1-1 tömb elbontása kivételével az súlyos lakás- és pénzhiány miatt nem "ma" fogják megépíteni az új Budapestet, hanem később. A később-ből persze semmi sem lett.
Belső-Ferencváros Kaffka Péter szerint - állva marad a Fővámház, a Kálvin és Bakáts téri templom és az Iparművészeti Múzeum; minden más bontható. A Kálvin tér rendezése figyelemre méltó.
A helyreállításoknál hamar látszott a megváltozott mentalitás, a sérült és súlyosan sérült épületek homlokzatairól elhagyták és leverték a megmaradt díszeket. Az értelmetlennek ítélt kupolákat, tornyokat, és tetőfelépítményeket szintúgy, alig maradt belőlük néhány mára. A lakásokat feldarabolták, az üzlethelyiségeket akár a földszinteken is lakótérré alakították át, irodaépületekből, hotelekből, bankszékházakból csináltak bérházakat. A város alapvető karakterét, "tömegét" azonban megőrizte. A hidak eredeti formájukban, vagy arra nagyon hasonlóan kerületek helyreállításra. A városkép részleteiben rengeteget, látképében azonban szinte alig változott.
"Igen rossz az indulás, és a legtragikusabb paradoxonnal kezdődött: mi, akik főleg lapos fedésű házakat terveztünk, 24.000 sérült tetőre kell, hogy felrakjuk a fedélszéket és a cserepet. Mi, akik az avult városrészek lebontását és helyükbe fokozatosan kertes magasházak építésével új városrészeket akarunk varázsolni a régi keretek közé, vagy azok teljes feloldásával, - most minden ócska háznak, amelyben használható lakás van, meghosszabbítjuk az életét. Mert ezidőszerint egyetlen lakásról sem mondhatunk le."
Fischer József
Tér és Forma - 1945. IX.
Mi lett volna ha nincs második világháború? Lehet, hogy előbb utóbb tényleg lebontották volna a belsőudvaros házakat, vagyis gyakorlatilag az egész történeti városmagot? Éppenséggel lehet, ezt már sosem tudjuk meg. Ami ma látható, az egyfajta visszarendeződés. A háború után megváltozott városképnek a visszalakítása. Elég csak a Szabadság híd egyszerű korlátjainak az eredeti nyomán újragyártottra való lecserélésére, a Budai Vígadó (I.ker. Corvin tér) eredeti tervek szerinti homlokzathelyreállítására, vagy hogy továbbmenjünk a vár tövében újra felépített Ybl-féle villára gondolni. Hogy a háború utáni döntések csupán pénzhiányból fakadtak volna? Ezt élesen cáfolja minden forrás. Ami pedig ma már hiba - üzlethelyiségből lakóhelyiség - az akkor valós szükséglet volt. A mi feladatunk ma ezeket korrigálni korunk legjobb tudomása szerint.
Ezzel a közhelyesen undorító, de nagy igazsággal le is zárnám a főváros 1944. december 24. és 1945. február 13. között lezajlott ostromáról emlékező bejegyzés sorozatot. A háború persze ezen túl is jelen lesz a blogon, hiszen helytörténetírás közben nehéz nem belefutni!
BDzsH
Utolsó kommentek