Szeretem a Kálvin teret, és nem tudnak meggyőzni az új épületeket támadók. Nem hibátlan a tér, de apró bicsaklása szerintem nem az állítólag túl nagy, a teret elnyomó, sokak szerint gagyi üvegpalotáknál jelentkezik (főleg tudván, hogy elődjeik sem voltak kisebbek; lényegében az anyag változott, nem a méret). Sőt, ez a két irodaépület szerintem nagyon is frappáns. Több minden van, ami szerethetővé teszi ezt a teret, igyekszem ezeket fotókon keresztül most bemutatni. Úgy lesz, hogy ott a fotó, klikkold és nini, megjelenik nagyban; alatta pedig jól odaírom röviden, hogy mit akarok mutatni az adott képen. Senkit se hozzon zavarba, hogy néhány fotón nap van és hó, néhányon pedig nincs nap és nincs hó - akármennyire is logikátlan ez.

Van egyrészt a térnek egy nagyon jó ritmikája. A - relatíve - egyenes belvárosi oldallal szemben a józsefvárosi-ferencvárosi oldal egy szép ívet ír le a Kálvin Centertől a református templomig, ami egyszer bicsaklik csak meg, de nem az új irodáknál, hanem a templom és a Ráday utca közötti épületeknél, amelyek egy-, illetve kétszintes magasságukkal sokkal alacsonyabbak az ív, de a tér másik oldalának épületeinél is. A két irodaház tehát illeszkedik a tér formájába, továbbá a Baross utca két oldalán állva ellenpontozzák a Korona Szálló kapuszerű két (nem túl szerencsés) épületét, és összekötik a Baross utcát a Kecskeméti utcával. A Szabó Ervin könyvtár sajnos takarásban van, de a Baross utcán eggyel beljebb álló épület által; pedig izgalmas lenne kikukucskálni jobbra a Wenckheim-palotára és balra a Nemzeti Múzeumra, hátunk mögött a templommal.

További pozitív adottság, hogy egyértelmű, mettől-meddig tart a tér. Szépen látszik a Vámház körúti torkolat, ahogy hirtelen összeszűkül a tér, és ugyanilyen határozott a másik oldali vég is a Kálvin Center élével és a befigyelő Nemzeti Múzeummal. Villamosról érezni jól a teret, ahogy a szűk Vámház körútról megérkezünk a Kálvin térre, ahol kitágul minden, majd elkanyarodva haladunk tovább a múzeum épülete előtt.

Könnyű találni egymásnak felelő, egymással játszó alakzatokat is a téren, amelyek nem tudom, mennyire szándékos kapcsolatok az épületek között, de létező kapcsolatok.  Több épületről figyelnek hasonló formák, mint például ezek az ablakok, amelyek még jobban összehúzzák így a teret, de érdekes, ahogy összhangba kerül az új épületek vertikális váza a Nemzeti Múzeum oszlopaival (lsd. fenn). Jó poén észrevenni.

És találni formákat, amelyek mintha direkt bosszantanák egymást. Ez a két szomszédos épület így egymás mellett nagy kedvencem, ahogy véletlenül sem értenek egyet egymással, és minden irányba keresztbetesznek a másiknak (és maguknak is): ahol az egyik gömbölyded, ott a másik szögletes; ahol az egyik kilép a síkből, ott a másik negatív irányba lép ki, stb.

A tér asztalfőinél a református templom és a Kálvin Center ül. Nem épp testvérműfajok, aligha várhatunk el tőlük az ív két végén való elhelyezkedésen túl különösebb kapcsolatot. A gondolattal viszont érdekes eljátszani, hogy a templom portikusza vajon beférne-e az irodaház bejárata fölötti lyukba?

A baj az, hogy fel van túrva az egész, de ez is azt bizonyítja, hogy működik a dolog: az építkezések, a belógó daruk és miegymások ellenére is látszik minden. Aztán milyen jó lesz, ha összevissza lehet majd gyalogolni...