Kedves olvasó, beújítottuk a lehetőségek végtelen sorát kínáló Feedburner alkalmazást, hogy Neked millió alternatíva álljon rendelkezésedre, ha fel szeretnél iratkozni blogunk feedjére. Például akár emailben is megkaphatod a posztokat, frissen és ropogósan. Mást sem kell tenned, mint itt beírod az email címedet, az érkező kedves hangvételű levélben pedig visszaigazolod a kérést. Tégy így, és a haza fényre derül.

Az, hogy egy kocsma milyen, leggyorsabban a vécén deríthető ki. Hiába csili-vili, színes és trendi a helyiség, ha a vécé össze van firkálva, és a piszoárból már kifolyik a húgy. Ugyanígy talán egy városról sem reprezentatívnak titulált épületei nyilatkoznak leghitelesebben, hanem alapvetőbb, hétköznapibb dolgok. Előszeretettel ítélkezem városok felett a kukák alapján, és óriási következtetéseket vagyok képes levonni a mozgólépcsőkről. Így árulkodhattak a századfordulós Budapestről az 1896-ban beindult földalatti "metropol vasút" lejárócsarnokai.

Schickedanz díszes, színes, sokak szerint nem is szabad ég alá való építménye a Gizella téren

Bizony, házikók voltak a lépcsők fölött, nem is egy, nem is akármilyen. A történet 1895-ben kezdődik, amikor először is afelől döntöttek, hogy az építendő földalatti állomásairól a lépcsők a járdára helyezett építményeken, vagy a meglevő épületek első szintjén keresztül vezessenek-e a felszínre. A ma eléggé abszurdnak tűnő ötleten sokat görcsöltek akkor, aztán először abban állapodtak meg, hogy a Sugár út (mai Andrássy) belső, Oktogon és Gizella tér (Vörösmarty) közötti szakaszán az épületek földszintjébe, a külső szakaszon pedig külön felszíni csarnokokba vezetik a lépcsőket. Végül teljesen elvetették az épületek földszintjét érintő megoldást, mert számításaik szerint annak mind kivitelezése, mind üzemeltetése jóval többe került volna a másik lehetőségénél. Úgyhogy csarnokokat terveztettek, mégpedig pályázat útján. Kivételt képeztek az Opera állomás lépcsői, amiket helyhiány miatt már akkor sem terveztek építménnyel fedni.

Az egyik a tíz Brüggemann féle építményből a Sugár út-Váci körút sarkon (Andrássy-Bajcsy); és egy másik, ami itt a háttérben bújkál

Érkeztek is a pályaművek, a zsűri ítélkezett is, az eredményt ki is hirdették, az erről nyilatkozó oldal pedig hiányzik a Szabó Ervin könyvtár gyűjteményében található Építő Ipar c. folyóirat vonatkozó számából. (Akinek megvan az 1895-ös évfolyam, de legalább a 19-20. oldal, igazán megszánhatna minket, köszi.) Az biztos, hogy bár a zsűri meghozta döntését, a pályaművekkel úgy általában való elégedetlenségének is hangott adott. Ez vezethetett oda, hogy a szabályos és érvényes pályázatot megkerülve inkább Schickedanz Albertet, a csodálatos nevűt, és Brüggemann György építészt bízták meg a tervezéssel, akik ezt örömmel el is végezték. Schickedanz tervezte a Gizella és az Oktogon téri két-két gazdagon díszített, Zsolnayval borított házat, Brüggemann pedig a további öt állomásnyi épületet, illetve a Deák téri nagyobb várócsarnokot. Brüggemann épületeinek szépsége a lépcső süllyedésének vonalát követő struktúrában rejlik.

Brüggemann Deák téri várócsarnoka (az állomás csak az ötvenes években szorult a Deák és az Erzsébet tér közé)

1896-ra már álltak a lejárócsarnokok, és robogott a metropol vasút. Szenzáció volt, nagy. Így ment ez 15 évig, amikor is 1911-ben hirtelen már nem voltak szépek ezek a csarnokok, de legalábbis Schickedanzé egészen csúnya volt. Mert hogy "Valamikor talán dísznek tekintették ezt a fővárosban, azonban a fejlettebb ízlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a majolika kripták nem alkalmasak díszíteni a fővárosnak valamelyik előkelő terét." Úgyhogy lebontották a csarnokokat, 1911-ben a Gizella térit, 1912-ben az Oktogon térit, 1924-ben pedig az összes többit. Helyükre vascső korlátot helyeztek, amit a huzatot felfogandó már 1915-ben kiegészítettek ajtóval.

A Deák tér a csarnok nélkül

Pedig, ha belegondolunk magától értetődő egy gesztus ez: megjelölni, hogy hol a föld alatt futó vasút, ha pedig már büszkék vagyunk rá, jelöljünk széppel. A ma meglévő metróállomásokhoz többnyire unalmas, elhanyagolt aluljárókon keresztül juthattunk le, amelyek a felszínen egyáltalán nincsenek megjelölve; pedig már a kevés kivétel is üdítő, hogy legalább a Moszkva téri vasbeton legyezőt említsem. Helyreállították a földalatti állomásainak képét, de ez nem nagy teljesítmény így, a házak nélkül. Nemrég azonban érdekes lények jelentek meg a 4-es metró Kálvin téri felszíni tervein, de persze "vehemens ellenállásba" ütköztek szinte azonnal.

A már születésük előtt ellenállásba ütköző lények a Kálvin téren

Források:
Medveczky Ágnes: A budapesti földalatti vasút lejárócsarnokai. in. A Közlekedési Múzeum Évkönyve, III, 1974-1975. 1977. p237-248.
Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója. Budapest. 1896.

Vissza a főoldalra