Olyat fogunk játszani, hogy részletesen vagy kevésbé részletesen, de bemutatunk építészeket, akik alapvető hatással voltak Budapestre. Az újságírásra szokás mondani, hogy maximum kettő ember írja az összes cikket, mindenki más csak ezeket veszi át - Budapesten is eldurran néha az ember agya, hogy itt mindent Alpár Ignác, vagy épp Finta József épített. Talán ha műveiket egymás mellé téve ismerjük meg őket, a várost is jobban megértjük - de ha nem is, biztos megtudunk egy-két érdekességet.
Azért kezdjük ezt Schickedanz Alberttel¹, mert csak mert. Mert csodálatos a neve. Mert egy kivételes építészről van szó, aki szakmájához pénz híján soha nem is tudta megszerezni a végzettséget, és mindig is festő szeretett volna lenni inkább - ez a sajátos szemszög látszik is épületein, tömegkezelésén, térformáló kompozícióin. Rá igazándiból még csak az elfelejtett művész toposzt sem lehet ráhúzni, mert korában sem kezelték szupersztárként. Pedig, mint már korábban írtuk, a Vajdahunyadvár lényegében az ő ötlete volt, de ő tervezte például a Műcsarnokot is. Meg a Milleniumi Emlékművet. Meg a Szépművészeti Múzeumot. És akkor ezt hívjuk így Hősök terének.
Nehezen jutott el odáig, hogy megvalósuljanak épületei. Bár aktív és elismert tanár, bútortervező, festő és ornamentikafestő volt, nevét sokáig csak állandó pályázati szerepléseken, dobogós, de meg nem valósult terveken keresztül tudta felszínen tartani. Ez viszont azt jelenti, hogy a folyamatos útkeresésnek, az állandó újrapróbálkozásnak (akár csak ha az egy pályázatra benyújtott terv több változatban való elkészítését vesszük) köszönhetően gondolkozásának változása (fejlődése?) szépen végigkövethető. Első ilyen nagy dobása a budapesti állandó Országház tervpályázatán elért megosztott első helyezés volt, de indult az Eskü és a Fővám téri hidak, vagy a Lipótvárosi zsinagóga tervezésére kiírt pályázaton is. Legaktívabban azonban síremlék- és emlékműtervezőként működött.
A meg nem valósult terv a Batthyány-mauzóleumra
Az Andrássy utat lezáró, a Hősök terét formába öntő Milleniumi Emlékművet sem a semmiből böfögte fel nagy hirtelenjében Schickedanz. 1870-ben nyerte meg a Batthyány-mauzóleum tervezésére kiírt pályázatot. A síremlék tervét a kivitelezés előtt módosította, így a Kerepesi temetőben megvalósult építmény nagyban eltér a beadott terven vázolt változattól, amin a Batthyány-szobor egy kör alakú emelvényen állt volna egy félkör alakú fal középpontjában.
A meg nem valósult terv a Liszt Ferenc-emlékműre
Hasonló ehhez az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1886. évi jubileumi kiállításán bemutatott Liszt Ferenc emlékmű-terv, amelyet Schickedanz Stróbl Alajos szobrásszal közösen készített. A közvetlenül a városligeti tó mellé tervezett teraszos építmény gyújtópontjában helyezkedett volna el a szoborcsoport, amit egy íves oszlopsor vett volna körül hátulról.
A meg nem valósult terv a Szabadságharc-emlékműre
A Szabadságharc-emlékmű helyének kiválasztására és tervének elkészítésére 1889-ben kiírt pályázaton Zala György szobrásszal társulva indult Schickedanz, de hiába, mert az emlékmű végül semmilyen formában nem valósult meg. Schickedanz itt két félköríves fal gyújtópontjába helyez egy-egy oszlopot tetejükön szoboralakkal, és ezzel a két szembeállított csoporttal fogja közre az emlékmű főrészét, egy lépcsőzetes szoborcsoportot. Mindezt a Parlament előtti térre gondolták, stadionszerűen süllyesztett formában.
A meg nem valósult terv az Andrássy-emlékműre
Ezek után már ismerősen hat az Andrássy-szoborra benyújtott pályamű, amelyet a bíráló bizottság az 1892-es pályázat legjobbjának talált, meg nem is. Itt ismét Zala Györggyel társul Schickedanz, előbbi tervezi Andrássy Gyula lovasszobrát, amely egy félköríves terasz előterében állt volna, mögötte Schickedanz kilenc ívnyílású oszlopsorával. Az emlékművet Schickedanz az Andrássy út végébe, annak városligeti lezárásának szánta, ám épp ezért töröltette a tervből a zsűri a kolonnádot: nem volt még egyezség az Andrássy út lezárását illetőleg. Így a kolonnád ötlete a levegőben maradt, a lovasszobrot pedig a Parlament déli kapujánál állították fel, hogy aztán ott nem a világháború, hanem a Kossuth híd építésének az áldozata legyen.
A meg nem valósult terv a milleniumi kiállítás főbejáratára, és a Brandenbur az emlékmű kapuzatos változata
Az 1896-os milleniumi kiállítás alkalmából épült fel a városligeti tavon átvezető állandó híd, így eldőlt, az Andrássy út beépítése nem folytatódik tovább. Fel is épült elé az Ybl Miklós által tervezett gloriett, de Schickedanz már nyeregben érezhette magát, mert több tervváltozattal készült a fordulatra. Először az Andrássy-szobor módosított változatát adja be a milleniumi kiállítás főbejáratára kiírt pályázatra, amelyen a szobor mögötti félkör oszlopcsarnokot kettévágja és egymástól 20 méter távolságra helyezi el, hogy ne akadályozza a hídhoz tartó forgalmat. Ezen a terven az oszlopcsarnokot díszítő szobrok nem a nyílásokban, hanem az oszlopok fölötti gerendázaton állnak. Később az Andrássy-szobrot elhagyva elkészítette a terv kapuzatos változatát, amelyen a két negyedkört egy diadalívszerű kapu köti össze, a szobrokat pedig leviszi az oszlopok közötti fülkékbe.
Klikk, hogy nagyban lásd a meg nem valósult terveket a Milleniumi Emlékműről
A főbejárat nem az ő terve szerint épült, őt bízták meg azonban (tisztázatlan körülmények között, bárminemű pályázat nélkül - volt is hőbörgés építész körökben) a kiállítás utáni állandó emlékmű tervezésével. A különálló negyedkörök gyújtópontjába már oszlopra helyezett szoboralakot képzel. Ebből a kompozícióból több változatot készít, melyek stílusukban, arányaikban és részleteikben különböznek. Van gótikus és átmeneti stílusú változat magas, karcsú oszloppal, van tömzsi oszlop óriási Hungáriával, és van a megvalósult emlékmű, amely Zala György szobraival együtt a következő részben kerül bemutatásra az azóta történt változásokkal egyetemben.
¹A Szépművészeti Múzeum a Schickedanz-életművet bemutató kiállításából készült katalógus (Schickedanz Albert 1846-1915. Gábor Eszter, Verő Mária (szerk.). 1996. Budapest.) fantasztikus, kötelező olvasmány - és egyben a poszt alapvető forrása. Köszi érte, rajongásom leírhatatlan.
Utolsó kommentek