Azért dönthetett a Kőnig-Wagner páros a Parisiana mulató 1909-es homlokzatának teljes restaurálása mellett - ami a poszt előzménye -, mert ez Lajta Béla életművében egy fontos fordulat emléke. Előtte burjánzó homlokzati díszek, utána "a legszükségesebbre utalás".¹ A Parisiana mulató a fordulat maga: egyszerre van meg rajta a szecesszió díszítettsége és egyszerre mutatja a letisztult funkcionalizmus jegyeit is. A fordulat után Lajta egy olyan modern gondolkodásmódba kóstolt bele, ami teljes stílustisztaságában csak a Bauhausszal jött végül el, ezért ezeket a műveket néha szecessziósnak, néha premodernnek szokás címkézni; míg előbbi  nem, utóbbi végül is rendben van, mert valóban a 20. századi modern mozgalmakat megelőzve születtek ezek az alkotások. Fontos a tény, hogy Lajta Béla gondolkodott: a fennmaradt tervváltozatoknak köszönhetően látszik, hogyan jutott el a végleges változathoz, kereste, tudatosan alakította egészen egyedi stílusát. Ebből a szempontból 1911 egy izgalmas év.

Lajta Béla gondolkozik

A Szervita téri Rózsavölgyi-házon már egyértelműen megjelenik az, ami a Parisiana mulatón még csak derengett. Bár a felső emeletek közötti díszes szemöldök- és könyöklőpárkányok motívumsorai a magyar népművészetből lettek kölcsönözve, rendeltetésük nem összeférhetetlen a homlokzatot egyébként uraló erős komponáltsággal, a funkcióból eredő tömegkezeléssel és tagolással. Az első emeleten üzletek kaptak helyet, itt a homlokzat szinte összefüggő üvegfal, amit oszlopok tagolnak. Az üzletek felett lakások vannak, így az ablakokat Lajta négy tengelybe osztotta, és a szinteket a fent említett díszes párkányokkal választotta el. 

Szétválik tehát anyagában és kialakításában a ház üzleteket és lakásokat rejtő része, de a felső emeletek párkányai folytatják az első három emelet üvegfala alkotta vízszintes tagolást, míg a lakások ablakainak függőleges tengelyei az oszlopokon és ablakkereteken folytatódnak lefelé. Érdekes hálója jön így létre horizontálisnak és vertikálisnak, pedig az eredeti terveken egyértelműen a függőleges tengelyek domináltak gazdag díszítéseken keresztül.

A Parisiana mulató és a Rózsavölgyi-ház /utóbbiról kép forrása/

Lajta talán legletisztultabb épülete a Népszínház utca 19., a Harsányi-ház. Itt a ház színét és a kaput körülfutó mintákat leszámítva már teljesen elhagyja Lajta a homlokzati díszeket, és a ház esztétikai értéke már csakis tömegéből és ritmikájából fakad. A ház egy korábbi tervén még végigfut a lekerekített sarkon az első emelettől felfelé egy fa motívum, de végül ez is lekerült, bár az épület tömegében kétségtelenül maradt valami organikus: a lekerekített, nyitott erkélyes sarok és a magasabb, a sarkot körülölelő, ugyancsak gömbölyű rizalitok érdekes képet adnak. Talán a fa motívumot inkább magában az egyébként is égbe törő ház tömegében igyekezett Lajta megjeleníteni - a korábbi terven még zárt erkély szerepelt. Lajta itt is a ritmikában rejlő lehetőségekkel játszik, a függőleges és a vízszintes tagolás, illetve a domború és a szögletes közti feszültséggel.

A Harsányi-ház anno és most /képek forrásai: 1; 2;/

Az épületek megítélése tipikus. A Szervita téri Rózsavölgyi-házat a korabeli lapok határozottan nem szerették, mert környezetének másmilyen stílusú, más léptékű házait nem veszi figyelembe, és tönkreteszi a Szervita tér egységes hangulatát. Az idő múlásával megváltozott a hozzáállás, és ma már a Szervita tér egyik legkedveltebb épületeként gondolunk rá, a tér hangulatának szerves részének érezzük; az aktuális "oda nem illő, a hangulatot tönkretevő" épület most az - egyébként soha meg nem valósulni látszó - Zaha Hadid tervezte ház. A Népszínház utcai bérházat eleinte rossznak, elhibázott tömegűnek látták, majd a kommunizmus a népi motívumokkal tarkított házakkal ellentétben itt vélte megtalálni a magyar építészetet, a ház stílusát pedig internacionalistának nevezte. Aztán az épület teljes leromlott, az erkély korlátjára pedig felkerült a megszokott szélfogó; az egyetlen ami jó benne, hogy kék, de mivel a ház kopott, még csak ez sem érvényesül. A házat leginkább elfelejtettük, és még ma sem fedeztük újra fel, ahogy magát Lajta Béla történetét sem nagyon.

Pedig értékes, házakon keresztül megismerhető történet ez, ahogy egy Lechner Ödön tanítvány a szecesszióból kiindulva kortársaival együtt elkezdte keresni a magyaros építészetet, népi motívumokat kutatott parasztházakon, hogy az ott talált mintákat majd saját házai homlokzatán használja fel,  és végül is egy modern, "magával a konstrukcióval díszítő"² stílusnál kötött ki. 1911-ben.

¹ Bárdos Artúr. Lajta Béla. in: Művészet, 1913, No. 8., 285-294.
² Uo.

Vissza a főoldalra