A Bauhaus óriási változásokat hozott az építészetben. Céljául a szociális lakásépítést tűzte ki, így elhagyta a pazarló homlokzati díszítéseket, színezéseket, a magas tetőt; de mivel az építészetet továbbra is művészetként kezelték (sőt, minden művészeti ág csúcsaként), annak esztétikai funkcióját nem tagadhatták. Ebben hozta meg a váltást a Bauhaus: épületei, a modern épület már nem a homlokzati díszekkel gyönyörködtet hanem az épület tömegével magával (bár ennek már voltak előfutárai): aszimmetrikus, dinamikusabb test, pillérek, szalagablakok, zárt erkélyek. Ezért mondható új építészetnek: az addigiakkal ellentétben ezt a stílust nem a hasonló rendszerben, hasonló szerkesztési elvekkel alkotott, de változó díszítések különböztetik meg: a díszítések eltűnnek, és a struktúrán változtat. Éppen ezért válságos a budapesti Bauhaus alkotások helyzete, amelyeknek sokkal nagyobb kárt okoznak a rá- és átépítések, mint amiket a Bauhaus előtti épületek elszenvednek egy-egy dísz eltűnésekor.

Sokszor felvetődik a kérdés, hogy ki a legnagyobb magyar építész. Erre a kérdésre szerintünk nem lehet válaszolni - de az biztos, hogy a Bauhaus és Magyarország nagyon egymásra találtak, amelynek eredménye rengeteg világszínvonalú épület lett. Ezek közül hármat nézünk meg - sajnos ma már mindhárom rossz emlékképe önmagának.

Molnár Farkas Hankóczy utcai villája 1932-ben épült fel lejtős telken. A minden szögből aszimmetrikus épület lakófunkció szerint szétválasztott tömegeinek lépcsős kialakításával a talajszint követésének benyomását sikerült elérni. A zárt erkélyes, alacsonyabban fekvő tömbben a nappali és az étkező, a magasabban fekvő tömbben a hálószobák kaptak helyet. A tetőterasz egy részét üvegfal védte a széltől, és háromszög alakú tetővel le is volt fedve. Ezt a kis részét építették be a tetőterasznak később, ezzel súlyosan megváltoztatva az épület eredeti struktúráját. Az épület ennek ellenére mint a racionális modern építészet példája műemléki védettséget élvez.

A Baba utcában 1941-42 között épült fel Fischer József alkotása. Az épület két részből áll: a ház maga és a terasz. A háromszintes villa legömbölyített sarkán a felső két szinten szalagablak, a homlokzatokon funkciónak megfelelően változó méretű nyílások vannak. Hátuljában félhenger alakú lépcsőház. A ház tömegét áttört, vasbeton oszlopos terasz veszi körbe L-alakban. Az oszlopokra állított, két szinten áttört, az épület legömbölyített tömegét követő terasz könnyed, lebegő benyomást keltett. Azonban mindez alapvetően megváltozott: a sarok tolóablakait kicserélték, a terasz földszintjét pillérestül teljesen befalazták, sarokrészén garázsajtót alakítottak ki. Az épülethez hozzátoldottak egy új, jellegtelen szárnyat, amelyen igen humoros liftszerkezetet tákoltak össze, a hátsó részt pedig kiegészítették egy raktárnak használt fakunyhóval.

A Kékgolyó utcai Lauber László-Nyíri István-épület egy modern lakóház, korának egyik legtöbbet publikált alkotása. Az épület az első emelettől a negyedikig konzolosan előugratott, ennek síkjából van kimetszve minden emeleten az erkély, amely mögött a szomszédjához képest a szoba hátrébb van csúsztatva - a két szoba teljesen felnyitható harmonikarendszerű üvegfalát sarokoszlop nélküli merőleges ajtó kötötte össze. Az 1933-34-ben épült házba már lift is került, így a legdrágább, a tulajdonosi lakás a legfelső lett: ehhez csatlakozott a több mint 130 négyzetméteres tetőterasz. A teraszt falak tagolták, amelyek töbféleképp voltak áttörte, így sokféle, sajátos kilátás nyílt a városra. Az épület a világháborúban megsérült, az erkély melletti üvegfalat a ház háború utáni megerősítésekor felbontották, téglapillérekkel két kisebb faszerkezetű, a homlokzat többi részétől teljesen idegen négyzetes ablakra osztották; a tetőteret teljesen beépítették.

A budapesti Bauhausszal foglalkozott a BudapestBerlin Szalon, a hg.hu tett két sétát Budán, mi pedig beszéltünk a stílusról a hetiBetonban.