Olyan hiszti kerekedett a Szépművészeti Múzeum bővítése kapcsán a régi vs. új problémával kacsintgató poszt kommentjei között, hogy nem tudok ellenállni a téma további feszegetésének. De hogy a dolog ne legyen egyszerű, egy már 135 éve eldöntött kérdést veszek elő, mégpedig a Mátyás-templom 19. századi felújítását. (A posztban a Mátyás-templom név marad, semmi Nagyboldogasszony, vagy budavári meg koronázó szöszölés.) Akkor a régi mellett döntöttek, de vajon jó döntés volt-e? A templomot fel kellett újítani, mert átment rajta egy-két tűzvész és villámcsapás, megnézte néhány török meg Habsburg turista, és egyébként is Buda legrégebbi templomáról van szó; éppenséggel össze akart dőlni. A kor nagyjai éltek a helyzettel, és úgy felújították a templomot, hogy a 20 éves munkálkodás után lényegében egy teljesen új épületet adtak át a városnak, hacsak valaki nem emlékezett a templom régi, 13-15. századi képére, továbbá nem látott a főember Schulek Frigyes fejébe, hiszen ezek voltak a forrásai az átépítésnek. Vigyázat, a cikk gonosz kérdésekkel zárul!
A Szentháromság tér képe az átépítés előtt, még zártsorú templommal, toronyórával
A 13. században román stílusban épült, majd gótikus stílusban átalakított és folyamatosan, például a Mária-kapuval vagy a délnyugati Mátyás-toronnyal kiegészített templomot Buda visszafoglalása után először a ferencesek, majd hamar a jezsuiták kapták meg. Az épület már akkor is rozoga volt, úgyhogy gyorsan kipofozták: barokkosították a kornak megfelelően, főhomlokzatát levakolták, lekerültek a csicsák, felkerült északra egy kollégiumi épület és délre egy papnevelde (amik átvették a terhelést, ennek köszönhető, hogy a templom nem rogyott össze), felkerült a Mátyás-toronyra egy hagymasisak, felkerült a nyugati bejárat (a szomszédos épületek felhúzása óta az egyetlen kapu) elé egy erkélyes előcsarnok, és a fölötte levő rózsaablakot is egyszerűbbre cserélték. A templom középkori pompáját a pucolás során elveszítette, a Várban betöltött hangsúlya pedig jelentősen tompult zárt sorba való kerülésével; viszont illett a Vár akkor kialakuló polgárias képébe, és még toronyórát is kapott. Azért átment rajta még egy tűz, felkerült egy kettős hagymasisak, lekerült a kettős hagymasisak, 1773-ban pedig Mária Terézia pápai nyomásra feloszlatta a jezsuita rendet, és a templom Buda város tulajdonába került.
/Kép forrása: Csemegi József: A budavári főtemplom középkori építéstörténete, Budapest, 1955/
A barokkot mélyen lenézte a romantika építésze, ami a Mátyás-templom esetében Schulek Frigyest jelentette. A jezsuitákat a törököknél is károsabb hatásként értékelték, ténykedésüket rombolásnak, vandalizmusnak titulálták. Az ébredező műemlékvédelem hevében 1874-ben pedig arra a döntésre jutottak, hogy a felújítás során olyan képet, "festői csoportosítást" kell alkotni, melyen nyomon követhető a templom dicső történelme (a barokkot leszámítva, természetesen), ha pedig valamit nem tudnak kiolvasni a kövekből, hogy hogyan nézett ki a visszakívánt 13-15. században, vagy épp tudják, de tetszésüket az nem nyeri el, ott majd improvizálnak. Ilyen volt a templom leghangsúlyosabb része is például, a Mátyás király által építtetett és az ő nevét megöröklő Mátyás-torony, amely 15. századi szerényebb képe Schulekéknek nem felelt meg, szerintük a torony "uralgó fekvése" megköveteli a harsányabb, élénkebb formát. Olyannyira zavarba jöttek a lehetőségek végtelen tárháza láttán, hogy ennek a nagy bőségnek az eredménye három korstílus szoros találkozása lett, ami leginkább a nyugati homlokzaton érzékelhető.
A román, a korai gótika és Schulek Frigyes, nagyobb képért katt
Így jött 1896-ra létre a ma is látható kép. A jezsuiták által emelt szomszédos épületeket lebontották (illetve a kollégiumi épületből csak a templomhoz érő traktust, a többi a mai Hilton), a templomot pedig a fent vázolt elvek mentén átépítették. Terveik sikeresen megvalósultak, Buda országos hírű középkori temploma visszakapta a magyarországi hitéletben anno betöltött jelentős helyét, a templom pedig újra szabadonálló épületként, a Halászbástyával kiegészülve Budapest képének máig elmaradhatatlan része, a Vár egyik fő attrakciója. Amit Schulek Frigyesék végrehajtottak, az a magyar műemlékvédelem egyik legfontosabb, de igen ellentmondásos pontja, amennyiben több, de nem az összes kor egymás mellett való bemutatása mellett döntöttek. Részben visszakaptunk egy történelmi épületet eredeti képében, de hogy melyik eredeti képében, azt Schulek Frigyes döntötte el, aki tetszik-nem tetszik alapon ítélkezett korok felett, a 13. századi állapotot találva a legeredetibbnek, a 15. századi állapotot pedig még egy kicsit eredetinek. Minden más, de elsősorban a barokk 18. századi forma a múlt bemutatása céljából a múlt süllyesztőjébe került; nem úgy a Schulek Frigyes kreativitásának köszönhető soha-nem-volt részletek.
A jezsuiták a papnevelde épülete miatt befalazták, Schulekék kiszabadították a Nagy Lajos király korabeli Mária-kaput /Kép forrása: Csemegi József: A budavári főtemplom középkori építéstörténete, Budapest, 1955/
Több kérdést vet fel tehát a templom helyreállításának példája: első, hogy megfér-e egy épületen több kor stílusa?; ha meg, van-e jogunk néhány stílusról mégis "megfeledkezni", és önkényesen szelektálni a korok között, egyiket értékesebbnek ítélve másoknál?; ha van, mi alapján szelektáljunk? Van-e jogunk saját, illetve korunk ízlése szerint kiegészíteni, "javítani" az épületet? Vagy ha úgy döntünk, egy épület egy stílust bír el, milyen elv szerint válasszuk ki azt az egy állapotot egy hosszú történelemből?
A Mátyás-templom története mindenesetre tökéletesen illeszkedik a Várat bemutató három poszt által is érzékeltetett tenderhez, sőt, talán legegyértelműbb momentuma a folyamatnak, amelynek során a polgárias hangulatú Vár egy ködös eszme érdekében szép lassan eltűnt. Jó döntés volt-e ez, ráadásul 'a régi visszaállítása' címszó alatt, holott végeredményben az sem sikerült?
Valamikor nagy hegyes tornya volt. De így sokkal szebb, csonkán és építőállványokkal, sokkal stílusosabb. Ha megnéz, Uram, egy középkori városképet, a kathedrális tornya mindig éppen épül. A kész torony modern és parvenű dolog.
Szerb Antal: Budapest kalauz marslakók számára
A témában remek olvasmányok akadnak, ilyen a képek forrásaként is megjelölt Csemegi József könyv (A budavári főtemplom középkori építéstörténete), ami címével ellentétben igen alaposan végigköveti a 19. századi átépítéseket is, irdatlan képanyaggal dobva fel méginkább a dolgot; a templom leírását és átépítésének történetét lehet megismerni Takács Marianna könyvéből (A budavári Mátyás-templom: a Nagyboldogasszonyról nevezett koronázófőtemplom, Budapest, 1940); sokatmondó az Építő Ipar című folyóirat 1893-ban, három évvel az átépítés befejezte előtt, a templom történetéről és a restaurálás miértjéről-mikéntjéről leközölt sorozata.
Vannak képek az interneten is, és meglepően profi a templom saját honlapja, továbbá, mint ahogy az BDzsH posztjában is látszott, a templom jelenleg is felújítás alatt áll: erről számolt be nemrég MuMa. De ami nekem a legjobban tetszik, az a 4/5 nehézségi fokozatú papírmakett Mátyás-templom, a kis Schulekeknek!
Utolsó kommentek