Sok ház van Budapesten, és megannyi történet. És ilyen bugyuta felütéssel is rengeteg cikket írtak már. Remélem ez most valamivel különb lesz azoknál.
Ha azt mondom Károly körút 20. valószínűleg még a várost legjobban ismerők is elkezdenek fejben számolgatni, hova eshet az épület, miről is van szó. Valójában egy Budapest léptéke és története szempontjából jelentéktelen házról. Nem szolgált forradalmi események hátteréül, nem ülésezett benne egyetlen párt sem, sőt még csak a világháború, vagy ’56 sem bolygatta meg nyugalmát. Igazi érdektelen épület, ami ott van ahol, és több szót nem is nagyon érdemel.
De mégis. Déry Attila könyvét¹ fellapozva még képet sem találunk a házról. Az épületre valószínűleg az bukkan rá, aki vagy a Nemzeti Takarékpénztár történetét, vagy Kaesz Gyula életét kutatja. Egyikből sem hinném, hogy hadoszlopokat lehetne felsorakoztatni. Mégis ki akarom emelni, és megírni ennek a háznak a történetét, mert fontos dologra világít rá – szerintem. De ezt majd később.
A Károly körút 20-as számú telke a források szerint 1832-ben a Kasselik Ferenc által kivitelezett egyemeletes klasszicista házzal épült be, amelyre jó tíz évvel később még két szintet húztak. Valószínűleg e formában állt a ház egészen 1912-ig. Ebben az évben készült ugyanis itt el a Nemzeti Takarékpénztár székháza 6 emeleten, Révész Sámuel és Kollár Lajos tervei nyomán.
A Nemzeti Takarékpénztár rövid története
1893. április 30-án alapították meg Budapest-Erzsébetvárosi Takarékpénztár néven a pénzintézetet, Erzsébetváros pénzügyi életének, és megsegítésének érdekében. Alaptőke gyanánt 10.000 darab 100 forint értékű részvényt bocsátottak ki. Kezdetben a Károly körút 13. (mára lebontott) épületében béreltek három helyiséget, a bank azonban hamar kinőtte ezt, 1900-ban már a szomszédos Orczy-ház telkét szemelik ki az új székház megépítésére, tekintettel, hogy a városvezetés is rendezni akarta a környéket a híres/hírhedt épület bontásával. 1910-re a zsidóság egyik központjának számító bérház 25%-os tuladonosa a pénztár. A bontás húzódása, és az egyre sürgetőbb helyhiány miatt inkább megvették a Károly körút túloldalán levő 20-as számú telken álló ingatlant, majd Révész és Kollár tervei alapján 1912. év végére megépült az új, szecessziós székház. Ekkor veszik fel a Nemzeti Takarékpénztár nevet, jelezvén a bank tevékenységének bővülését (Bevásároltak például a Király fürdőt üzemeltető Rt-be is). 1939. tavaszán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézetévé válta, amikor az többségi tulajdont szerez. A szecessziós székház átépítésére 1940-41-ben kerül sor.
A bankszékház 1939-ben, 1941-ben és 2008-ban.
A korábbi épületen az osztás jelezte a bank helyiségeinek és a bérlakásoknak a helyzetét. Az új épületen viszont az arányok lettek szerencsésebbek, ezzel viszont elmaradt az építészeti jelzés.
A kor azonban annyira gyorsan robogott minden tekintetben, hogy majd’ 30 év múltán a Tér és Forma cikkének szerzője S.Z. a következő keresetlen szavakkal illeti az épületet:
„A Nemzeti Takarékpénztár székháza a Károly-körút egyik legcsúfabb, mintegy 30 év előtt épült bérháza volt, amelynek homlokzatán egy előttünk ismeretlen tervező összesűrítette korának minden szertelenségét, - „művészi szabadságnak” hívták akkoriban! – egy alig 20 m széles felületen egymásmellé rakván (…) formai képtelenségeket: nadrágtartó lizénákat, hajlongó nők sablon-öntvényeit, erkély-kupolákat és az egész tutti-fruttit megkoronázván a lipcsei Völkerschlachts-Denkmal² ijesztő emberlátásának két példányával. Hogy a homlokzat 30 év előtt nem váltott ki nagyobb ellentmondást, hogy a pillérek tetején éktelenkedő ijesztő szakállas hősök a fővárosi gyermekeket nem tették idegbeteggé, az csak azzal magyarázható, hogy az ilyen díszesnek képzelt homlokzatok a nagyváros zajongó életében, formadzsungeljében (…) elvesztek (…). Ez mindennél jobban mutatja, hogy e kornak díszítő kedvű tervezői mennyire tévedtek: céljuk az volt, hogy a házat feltűnővé tegyék, az eredmény az lett, hogy a szorgos munkával, rengeteg rajzoló-szén elkoptatásával összehordott, összelopott forma-zűrzavarból a házat álcázó mimikri lett.”
A szerző valóban nem kímélte Révészt és Kollárt, olyannyira nem, hogy utána sem nézett a cikk megírásakor ki(k)nek tervei alapján épült fel a „tutti-frutti”. Tudni kell a Tér és Formáról, hogy az 1928-ban alapított lap az ún. „új építészet” elkötelezett harcosa volt. A cikk által megfogalmazott vélemény azonban mintha enyhén túlzó lenne, lásd a „gyermekeket idegbeteggé tevő” szobrokat. Mind e mellett valószínűleg teljesen igaza van abban, hogy az új székház sokkal inkább használható a bank céljaira, mint a régi. A legfontosabb tanulság azonban, a ma érdeklődője számára az, hogy a háború utáni leegyszerűsítő helyreállítások nem a "pénztelenségnek", vagy a "kommunistáknak" köszönhetőek, hanem az építészeti gondolkodásban beállt változásoknak. Egy kupola, vagy meredek esésű tető, egy gipszöntvény leverése/helyre nem állítása nem az igénytelenségnek, hanem a korábbitól eltérő igényeknek köszönhető.
Belsők - fenn: pénztárterem; alul bal: félemeleti előcsarnok; alul jobb: I. emeleti váró
Az új épület, amely 1941-ben készült el Kaesz Gyula átalakítási tervei nyomán külsejében lényegében azonos formában áll ma is. Érdekes földszinti lámpái – vagy annak után-gyártott változata – máig megvannak. A magam részéről a földszintről az első emeletig egykor húzódó rácsozatot egy végtelenül barátságtalan megoldásnak tartom. Ami viszont ma van a helyén az kissé kaotikus. Az épület többi része pedig, ahogy a szerző írná, a kor egyik jellemző lenyomata. Nem rossz, nem jó: lenyomat. Ez van.
¹Déry Attila: Belváros - Lipótváros - V. kerület, Terc Kiadó, Bp. 2005
²Népek csatájának emlékműve, a napóleoni háborúk döntő ütközete 1813. október 16-19 között zajlott Lipcse városa mellett. Az 1898-tól 15 éven át épített emlékművet a csata 100. évfordulóján avatták fel.
BDzsH
képek: Tér és Forma - 1941
Utolsó kommentek