El kellett mennem Szegedre, és ha már arra jártam, megnéztem a helyet. Jó volt, ami önmagában még nem újság, viszont egy csomó dolog szöget ütött a fejembe (haha), ami érdekes lehet innen Pestről; ha Bogotáról is szó volt, miért ne beszélhetnénk erről a meglepően közeli, de meglepően meleg helységről. Hogy a Budapest vs. vidék vita rajongóit megnyugtassam, Szeged város, a legvárosabb város Magyarországon Budapest után. Szóval impressziók és foszlányok jönnek egymás után.
A jó előadó viccel indít; épülő ház Újszegeden
1. Szeged poszter-tere egyértelműen a Dóm tér - ez a tér szerepel minden turisztikai kiadványon, itt rendezik a vásárokat és a Szegedi Szabadtári Játékokat. A tér valóban szuper: a Schulek Frigyes által tervezett, majd Foerk Ernő által módosított Fogadalmi templomot 1930-ban szentelték föl; a furcsa arányú dómmal egy időben épült ki a tér maga is, amelynek téglaburkolatú épületei U alakban veszik körbe a téglaburkolatú dómot, jóleső egységet alkotva, amiből a templom két oldalán elhelyezkedő egy-egy modern épület sem lóg ki. Bizony, modern - durva, mi?! Nem, nem durva; Szegeden megfér egymár mellett a régi és az új. Az 1984-ben átadott Somogyi Könyvtár a város egyik legszimpatikusabb épületében található (Pomsár János és Péterfia Borbál). Egy ilyen reprezentatív, erőteljes hangulatú téren jobb megoldás aligha születhetett volna: a könyvtár teljesen belesimul a vallásos téglatengerbe, de magas üvegtornyai ki-kikandikálnak a fák fölött; nem Dóm téri nézete viszont teljesen önálló, egyedi. Egy a templom másik oldalán helyezkedő modern épület ugyancsak téglaburkolatu, azonban a tér felé néző homlokzata és ablakai kaptak egy keretet, ami nem csak, hogy nem zavaró, de a sűrű, vékony ablakok alkotta szabályos rács érdekesen felel a templomtornyok ugráló ablakritmusára.
Dóm téri panoráma télen, lenyomott egérgombbal nézelődhetsz; a bal oldalon a könyvtár, jobb oldalon a másik ház; ZOOMOLJ
2. Szeged autósforgalma hasonló Budapestéhez: a forgalom nagy, az autósok pedig parasztok. Nálunk ezt megoldandó aluljárókba terelték a gyalogost, ahol erre nem volt lehetőség, oda aránytalanul az autósok javára villogó lámpás átkelőt pakoltak. Szegeden nincs aluljáró, és alig-alig találni közlekedési lámpát. Zebra van, sok, és nagy. Mint mondtam, az autós itt is paraszt, de a szegedi járókelő nem beszari, mert tudja, mire jó a zebra. És ha tudjuk, mire jó a zebra, a zebra működik is: a gyalogos használja, az autós pedig kénytelen betartani a szabályt. Budapesten, ahol a gyalogosok aluljárókban és lámpás átkelőkön gyakorolják a közlekedést, a többség leblokkol a zebránál, és megvárja, míg egy autós átengedi; aki pedig rendeltetésszerűen használná a zebrát, lassítás helyett éppen, hogy gyorsítást vált ki az autósból a vékony zebraszakasz előtt. Keresztezi Szegeden az egyik sétálóutca a Széchenyi tér előtt a nagy forgalomú Híd utcát: ez az út vezet a belvárost Újszegeddel összekötő Belvárosi hídhoz, ezáltal az autósforgalom állandó. A sétálóutcából mégis zebra, ráadásul egy az utca szélességét megtartó vezet a túloldalra. (És akkor a biciklisávokról még nem volt szó.)
3. Tényleg szegedi a Kétfarkú Kutya párt, nem kell különösebben odafigyelni, hogy észrevegyük alkotásait. Írtam is a múltkori street art posztban, hogy irigylem ezért Szegedet, mert nekünk ilyenünk nincs, csak tagek. Nos, Szegeden mértékrendekkel több a tag. Nálunk azért lehet tudni, hogy hol számíthat tagekre az ember, és megvannak a tagmentes területek. Szegeden minden össze van tagelve, nagyon. Ez alatt azt értem, hogy Szegeden minden össze van tagelve, nagyon. Nem hiszem, hogy előfeltétele lenne a minőségi graffitinek a tag, maximum annyiban, hogy az előbbire hajlandóak az összetagelt városból való kiábrándultságuk miatt kezdenek dolgozni az utcákon. Az biztos, hogy bár a helyzet Szegeden rosszabb, az asszociációs kapcsolat mégis Szeged-mkkp, Budapest-tag.
Az állapotok bemutatása szempontjából nem különösebben jól sikerült kép, de jobbról befigyel a srác
4. Szeged legrégebbi lakótelepén, a Tarján városrészen átfogó lakótelep rehabilitáció és panelrekonstrukciós program ment végbe nemrég. Utóbbi az épületek felújításából, komfortosabbá tételéből és a szokásos színes homlokzatfestésből állt, előbbi pedig a környezet teljes újragondolásából. Virágok, fák ültetésével zöldebbé igyekeztek tenni a környéket, sétálóutcákkal, terekkel és játszóterekkel pedig élhetővé. A meglévő utakon túl is mindenhova minél több díszburkolatos sétálóutat építettek, így például a tömböket körbefutó járdaszakasz mellé is minden tömb közé került kacskaringozó sétány; létrehoztak új, nagyobb tereket és játszótereket is, sok kúttal és rengeteg paddal. Az eredmény egy olyan hangulatos, kellemes városrész, ami összehasonlíthatatlan a pestiként bennem élő fogalommal, amit eddig a 'lakótelep' jelentett. Hasonló ez a Bogotában történtekhez, csak kicsiben: a rehabilitációnak köszönhetően létrejött egy élhető közösségi tér a lakótelepen.
5. Szegeden is hasonló helyzetben vannak a modern épületek, mint Budapesten: félreértik és lenézik őket, elhanyagolják, takargatják vagy bontják. A kor lenyomataihoz való hozzáállás eredménye az épületek leromlott állapota, amely tovább erősíti az előítéleteket és a rossz hozzáállást. Ilyen helyzetben van a Moszkva téri metróállomás épületéhez egyébként kísértetiesen hasonlító Mars téri autóbusz-állomás. Az épületnek nem, hogy ritmusát, dinamikáját megtöri, de gyakorlatilag eltakarja a peront takaró hullámpala. Fölülről jól néz ki, mint az épület nyúlványa, de az aszfaltról nézve megöli ezt az alkotást.
6. Várostörténetileg két momentum tetszett nagyon Szegeden, velük kapcsolatban leginkább a varázslatos és a védendő kincs szavakat használnám. Egyik a szocreál foltok, másik a Sárga üdülőtelep. Lehet, hogy a város mérete miatt, de sokkal könnyebb szocreál épületekbe botlani, mint Budapesten. Ilyen például az Attila utca Mars téri torkolatának tömbje, amit pont úgy kell elképzelni, ahogy Bécs szocreál tömbjeit: nagy boltíves kapu az Attila utcai bejárat az U-alakú tömbbe, amelynek kapualjait a bejáratok fölötti domborművek és a klasszicizáló díszítések különböztetik meg. Kis szocreál házsor áll a Jósika utcában a zsinagógával szemben is: egyszínű kockaházak klasszicizáló dísszel a kapun. (A szocialista realizmusról beszélgettünk a hetiBeton hatodik adásában.)
Az Attila utca Mars téri vége /kép forrása/
A Sárga üdülőtelepet bár nehéz megközelíteni (forró séta, de útba esik a Sziszi poharazó), mindenképp megéri. Az egymás hegyén hátán levő épületek, a Tisza közelsége, és ez a hihetetlen építészeti megoldás megér egy látogatást, ha nem veszünk mindjárt meg egyet az eladó házakból. Amit mondanék azt úgyis csak Koós Miklóstól lopnám, úgyhogy tovább is irányítok mindenkit a koos.hu-n megjelent íráshoz, vagy egyenesen Szegedre.
Utolsó kommentek