Van a szűk Margit körútön egy érdekes ház. Pontosabban van több is, de mi most egészen pontosan a 15-17-es számú telkekre 1937-ben felhúzott épületre gondolunk. A telek érdekességét több dolog adja. Egyrészt hogy három oldalról is közterület határolja: keleten a Margit körút, délen a Rómer Flóris utca és nyugaton a Margit utca. Másrészt mindez nyugat felé még emelekedik is, hiszen a Rózsadomb aljában vagyunk. Tudni kell továbbá, hogy a Margit körút érdekességét a Horthy kor elején az is adta, hogy míg a belső oldalán már álltak a 4-6 emeletes modern bérházkolosszusok, a külső oldalon még a Rózsadombról idáig leszivárgó présházak, és egyéb földszintes parasztházszerű képződmények sorakoztak. A harmincas évek oroszlánrészt vállalt ennek a városképi érdekességnek a megszünetésében, és ebbe a sorba illik a Domány Ferenc és Hofstätter Béla által tervezett bérház, amelyet a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztára építtetett. Így a Margit körút 15-17-et hívhatjuk röviden a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztára Bérházának.
A Margit körút Rózsadomb felé eső oldala 1920 körül, a kép bal oldalán a 15-17-es számú ház telkén állt házakkal.
A Közmunkatanács annyira szorgalmazta ezeknek a telkeknek a mielőbbi beépítését, hogy mindegyikre külön beépítési tervet is készített. 1937-re már a szomszéd 13-as számú telekre felépült egy hat emeletes bérház, ennek tűzfalát feltétlen takarni kellett, viszont belsőudvaros tömböt nem akartak létrehozni, ezért egy franciaudvarral gondolták feltárni azt, annak Zárda utca felőli része felől. A Margit körúti és Margit utcai tömböket, pedig egy keskeny 7 méter széles épületrész kötötte volna össze a tűzfal takarása céljából. Domány és Hofstätter nagy ötlete abban rejlett, hogy egy sokkal jobb alternatívát javasoltak. Az összekötő szárnyat előrehozták a tűzfaltól a telek közepe felé.
A Közmunkatanács által előírt (bal oldalt) és a megvalósult (jobb oldalt) beépítés.
Ezzel a módosítással elérték, hogy a két épületrész közös lépcsőházát az összekötő szárnyba lehetett helyezni. Ez nem csak azért volt előnyös, mert megsprólható volt a külön-külön feljáró építése, de elkerülhető volt a szabályozás miatt korábban kötelezőnek tűnő udvari lakások létesítése is. Az eredmény a korszak legelegánsabb, legtágasabb lépcsőházainak egyike lett. Külön lift szolgálja ki a körúti és a Margit utcai házrészben lakókat, amelyek a lépcsők emeleti pihenőit üvegcsőben áttörve hasítanak a hatodik szintig. Nagy szerencse, hogy ezek a liftek a mai napig eredeti formájukban megmaradtak.
A lift, a korlát és az ajtók azonosak, a falak sajnos nem. (Jobb oldalt Szabó Bernadett képe)
A lépcsőház a tapétákat, és a letakart felülvilágítót kivéve gyakorlatilag őrzi eredeti formáját. Elkészültekor (amit a fekete-fehér fotókról sajnos nehéz kivenni) a színezés is sokat hozzáadott az élményhez. A lépcsőfokok és a lábazat zöld műkőből készült, a padlózatot barnás-zöld márványozott gumipadlóból, a falakat pedig a plafonig kocka-mintás szürkés tapéta fedte. Az előcsarnok falait pedig ruszkicai márvány borítja. Itt érdemes is elidőzni. Az épületbe 1937-ben belépve a látogatót nem csak az anyaghasználat, de a központilag vezérelt óra, a rézből készült felcsengető táblácskák, a gyermekkocsi tároló is lenyűgözhette. Innen nyílt a házmester lakása is, valamint a háborús szabványok szerint épített légoltalmi óvóhely, külön felszerelt fürdőszobával.
Domány és Hofstätter
Domány Ferenc 1899.április 30-án született Gyöngyösön, és 1939-ben, mindössze 40 évesen Londonban halt meg. A Budapesti Műszaki Egyetemen Hültl Dezső tanítványa volt, de a képzést Berlinben fejezte be, ahol több szállodát, és irodaházat is tervezett 1925-től kezdve. 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol több újlipótvárosi bérházat, (Alföldi Czukorgyárak Rt bérháza, Pozsonyi út 38-42 - Dunapark kávéház) és mozibelsőt (Lloyd, Broadway) is tervezett Hofstätter Bélával közösen.
A pincében helyet kapott továbbá a Weiss Manfréd-gyártmányú ikerkazán, a vasbetonváz alapjai, valamint a ház alapzatát átszövő, egyetlen pontba lejtő csőrendszer automata szívattyúháza is, amely a talajvizet pumpálta bele a városi szennyvízhálózatba. A terepviszonyok miatt a Margit utcai házrész alatt dupla pince van. Az épület legnagyobb trükkjéről azonban még nem ejtettünk szót. Az imént is említett lejtés miatt a két szárny emeletei fél szinttel egymástól eltolva kerültek kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a lépcsőház minden egyes fordulójából (ún. pihenő) 3-3 lakás nyílik: nincs üresjárat.
Luxus 1937-ből.
A lakások közül emeletenként egy darab ún. garzonlakás, és két nagyobb polgári lakás készült. Az úgynevezett jelzőt azért érdemli ki a "garzon", mert még így is egy másfél szoba + hallos lakásról beszélünk, amelyhez erkély is tartozik. Felszereltségben tehát nem, csak méretében különbözött a szomszédaitól. A nagy lakások 2-3 szoba + hall + cselédszoba kialakítással készültek, méghozzá úgy, hogy a szobák mindegyikéhez (!) tartozott az utcára nyíló erkély is. A nagy durranás azonban kétségtelenül a személyzet számára kialakított külön "gazdasági folyosó". Ez gyakorlatilag egy rövidke gang, vagy erkély, amely a lépcsőházból nyílik, és egy ún. gazdasági előtéren keresztül a konyhákba, illetve az előszobákba vezet, valamint innen nyíltak a kamrák is, amit a lakásból, belülről nem lehetett megközelíteni.
Az általános emeleti alaprajz.
Az épület földszintjének nagy részét, és az első emeleten két lakást a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei irodái és budai kiállítóterme foglalta el. A belsőépítész tervező Wigand László volt. Két hatalmas mennyezeti felülvilágító juttatott fényt a kiállítótérbe. A legfelső szint sorsa is különlegesen alakult. A szárnyak felső szintjeire ugyanis mégegyet kellett felhúzni a szomszéd tűzfalának teljes magassága eléréséhez. A Margit utca fölé egy irgalmatlanul nagy 6 szoba + 2 hallos lakást építettek, amely még így sem foglalta el az alatta levő szint teljes alapterületét, így óriási tetőterasszal is rendelkezett. A ház Margit körúti felén egy jóval kisebb építmény kapott csak helyet, a kivitelezés befejeztéig tisztázatlan funkcióval (sportegylet, műteremlakás?), az itt létrehozott hatalmas terasz viszont közös használatú maradt.
A Rómer Flóris utcai homlokzat részlete. A lépcsőház tömege mellett látható tömörfalu erkélyeken járt ki-be a személyzet, hogy elkerüljék a Hölgyeket és Urakat.
A Margit körút 15-17 olyan ház, amiben bárki szívesen lakott, és lakna máig; valamint nem mellesleg műemléki védettséget élvez. Lakói megbecsülik, és be is mutatják időről időre a köznek a Kulturális Örökség Napjai alkalmából. Nagy kincs ez az épület, jó hogy megbecsülik.
Ha bárki többet tud a ház mai állapotáról szívesen várjuk kommentben a hozzáfűznivalókat.
BDzsH
Utolsó kommentek