A minap végigjártuk Solaitiddal a Nagykörút egy részét. Elért minket a hír, hogy letisztítják a falakat. Odasóznak egyet a festékszórós fiataloknak, eltüntetik szignóikat a társasházak faláról, a máskor csak öltönyben mutatkozó úriemberek magasnyomású vízpermetező készüléket ragadnak (ki beszél már vödörről és szivacsról) és megpucolják, ami megpucolandó. Az egész egy hatalmas dzsembori keretében zajlik majd le, koncert, sztárok, kenyér és cirkusz. Előrelépésnek előrelépés, de kérdés mit szolgál. Mire fel ez a nagy PR, miért kell mindehhez 40 citylight plakát a nagykörúti villamosmegállókban.
A blog (szeretembudapestet.blog.hu) azt írja, „Bojár Iván András szabadtéri sajtótájékoztató keretében indítja útjára a 2317 m2 falfirka elleni őszi hadjáratot. Velünk suvickol Détár Enikő…”. Őszi hadjárat? Détár Enikő? Suvickol? Ejh, de jópofák vagyunk. Ha nem érdekelnek a tegek, akkor is elmegyek, hiszen autogramot lehet kérni Enikőtől. Fantasztikus.
Szóval az egésznek kicsit olyan szaga van, mint valami választási rendezvénynek. Ingyen sör, virsli, este meg Irigyhónaljmirigy koncert a kultúrházban. Nem kellene ennek kicsit másról szólnia? Ezek a mai budapesti civilek? Civilek ezek egyáltalán? Nem, határozottan nem. És hol vannak a civilek? Ja, hogy sehol? Miért? Miért nincs Budapesten egy normális civil szervezet sem, aki a városképért tevékenykedik. Úgy értem nem csak szavakban, de tettekben is. Aggasztó és bosszantó…
A több: kevesebb...
A nagykörúti „suvickolást” én személy szerint az üzletek portáljaival, hirdetéseivel kezdeném. Ízléstelen kuszaság az egész, ami olyan ronda, hogy a turistáknak ki kéne peckelni a fejét: ne lássanak az első emeletnél lejjebb semmit a városból. Egy-egy ház aljában legalább 15-20 féle reklám, undorító szekrények, amiknek üvegét kiaggatásuk óta le sem mosták. Dór oszlopok, amik épphogy kilógnak a rájuk applikált reklámtáblák mögül, betört üvegek mögött kommunális hulladékhegyek, nyilvános wc szelektív hulladékgyűjtőként. És minderre rakódik rá a sok falfirka. Amiből tényleg nagyon sok van, és ami tényleg a város egyik nagy gondja. De van egy olyan érzésem, hogy ez a nagy takarítgatás 2 hétig lesz érezhető hatású, aztán a teg jön újra, meg újra, meg újra. Festegethetjük napestig házainkat (már ha befér az ecsetünk a két reklámdoboz közt a vakolatig), de lefújni mindig könnyebb és olcsóbb lesz. Persze a társasház 5.000 magyar forint ellenében csatlakozhat a teg-elhárító-csoport által felügyelt területhez. Jó, nem? Ha fizetsz, akkor megvédik a magántulajdonodat. Különben nem rendészeti feladat lenne a közterületeken zajló eseményeket felügyelni? Összefirkálják a faladat? Fesd le. Megint összefirkálták? Fesd le megint! Még mindig firkálják? Fesd le minden nap! Sőt pakold ki elé az ágyadat. Mert a rendőr/polgárőr nem arra volna való, hogy megakadályozza. Ezzel az erővel: Betörik az üzleted kirakatát? Cseréld le! Betörik újra? Cseréltesd le megint! Még mindig betörik? Cseréld le addig, amíg meg nem unja. Rendőrséget ne hívj! Vagy csak akkor, ha előtte befizetted a tagdíjadat. Kissé abszurd ez a dolog.
Azt látni kell, hogy az önkormányzatok képtelenek a graffiti problémával mit kezdeni. Töketlenkednek a legál-falakkal, miközben mindenki nagyon jól tudja, hogy azok, akik arra festeni fognak, nem a Nagykörútról fognak oda átszokni. A városvezetés valami végtelenül rossz, idejétmúlt stratégiát követ, miközben Détár Enikővel suvickoltatják a falakat fehérre. Már ha nem jön le a tegekkel együtt a vakolat is.
Reflektál, de akkor is randa.
Félreértés ne essék, az egy nagyon jó dolog, hogy a városi mocsok túlzott burjánzása végre elérte az illetékes elvtársak ingerküszöbét, és próbálnak valamit tenni – még ha elég bénán, valami civil kezdeményezésnek is álcázzák ilyen irányú ténykedésüket – ellene. De kicsit kampányszerű ez az egész. Ma Budapesten a falfirkálók többmilliárdos kárt okoztak, a felderített esetek száma pedig valahol a számegyenes eleje felé mozog. És – habár egyet kell értenem szerzőtársam azon megállapításával, hogy a Nagykörút esetében a probléma sokkal összetettebb annál, mint hogy le kell mosni a falakat, ugyanakkor – nem értek egyet azzal, ha a probléma gyökerét kizárólag a környezet leromlott állapotában keressük. Pont az utóbbi pár évben dőlt le minden tabu a festékszórók előtt. Mikor Budapesten gyorsabb ütemben kezdtek megújulni a homlokzatok, akkor lehetett elfelejteni azt az elnéző véleményt, hogy „de hát a város így is le van rohadva, ez mit számít már”. Ma már ott tartunk, hogy felújítás alatt álló homlokzatokat firkálnak össze, felmászva az állványzatra, templomokat fújnak le, emlékműveket illusztrálnak, vagy épp frissen vásárolt villamosokat.
Egyeseknek írólap, másoknak közlekedési eszköz
Kérdés a kezelése a dolognak. Miért engedi ki a BKV nappali forgalomba a buszait és villamosait ilyen gyalázatos állapotban. A sofőrök, és mi magunk miért nem akadályozzuk meg a rongálást? Miért nyithat ki az a bank, vagy bármilyen üzlet, aminek össze van firkálva a fala? Miért nem büntetjük meg azokat az üzlettulajdonosokat, akik hagyják teljesen összefirkálni üresen álló tulajdonukat? És, hogy ne csak egy oldalról fogjuk meg a problémát. Miért nem csípjük el ezeket az embereket? Miért nem tudjuk fenntartani a közterületek rendjét? Miért jutnak el egyesek odáig, hogy legfőbb szórakozásuk a vandalizmus?
Te is inkább otthonról intéznéd? OTP Fiók állapota a József körúton.
Mert ebben az esetben vandalizmusról van szó. Véleményem szerint a művészethez a Budapest területén található graffitik 95 százalékának semmi köze nincsen. Nem többek puszta tini-divat termékeknél. Veszek egy festékszórót, összefújom a sarki fűszeres portáját, mert… csak mert jó buli!
Állítólag itt nemsokára egy Szarajevóban játszódó film egyik jelenetét fogják felvenni
És leginkább azok az emberek utálhatják a 95%-ot, akik a maradék ötben próbálnak meg időt, fantáziát és pénzt nem kímélve ténylegesen alkotni, és szebbé tenni a környezetet. De sajnos ők vannak kevesebben a spray másik oldalán. A kisebbségek meg mindig megszívják a többség viselkedését.
BDzsH
Utolsó kommentek