Úgy fogok írni most a nagy faltakarításról, hogy csak a Jászai és a Nyugati közötti részt láttam; ezt a részletet mégis úgy érzem, jogomban áll az egész akcióra rávetíteni.

Először maga az akciózás, a civilkedés, a körítés. Ami miatt tulajdonképpen negatívan állok a projecthez, mert bár a tagek leszedése nagyon helyes - de egyben sehova sem vezető - cél, így nem tudom támogatni. És azt kaptam, amire számítottam: lelkes celebek két-két percet suvickoltak, lelkes aktivisták transzparenst emelgettek, egy csoportfotó erejéig még össze is bújtak. Aztán körülbelül negyed óra elteltével a tulajdonképpen érintetlen graffitiket a munkásoknak hátrahagyva rohantak reklámpólóikban a következő checkpointra. Ennyit a civilkedésről.

Az ő munkájuk itt elvégeztetett

És a kamera nélküli piszkos munkát persze a végülis nem tudni melyik céghez tartozó munkások végezték. Hosszan, mindenkit szappanos vízzel terítve be. És innentől nehéz nyilatkozni a jelenségről, főleg csak egy rövid szakaszból kiindulva. Mert tulajdonképpen nagyon is tisztességesen letakarították a Szent István körútat. De tulajdonképpen egyáltalán nem. Ami biztos, hogy a randa, rikító graffitik eltűntek, nyomaik viszont hol kicsit, hol nagyon, de látszanak.

Az ő munkájuk itt kezdődik

Háromféle nyomot hagytak maguk után a tisztítók. Az első kettő egyértelmű: az érintetlen graffiti, amiket valamilyen rejtélyes oknál fogva meg sem próbáltak leszedni, és a halványan, de ott maradt graffiti, amit ennyire lehetett, vagy ennyire akaródzott csak eltüntetni. A harmadik a lefestett graffiti, amikor a fal színéhez minnél inkább hasonló színnel foltokat festettek a graffitikre. Ezt nem tudom, hogy a SzeBu csinálta-e, valamiért úgy érzem nem, de elég érdekes, hogy pont most került erre sor. Mindenesetre randa megoldás.

A munka eredménye; a halványan megmaradt minta

Összegezve, se rossznak, se jónak nem tudom elkönyvelni az akciót, még ha a propagandától el is tekintek, és szigorúan az eredményre fókuszálok sem. Mert graffiti mentesebb lett a Körút, de nem teljesen: hol graffiti-, hol azokat takaró festékfoltok figyelnek a falakon.

Ezek az emberek, akik végispriccolták a Körútat, a dolgukat végezték. Nekik ez a munkájuk; ők nem amatőr civilek, akik puszta lelkesedésből szappant ragadva minden tőlük telhetőt megtesznek Budapestért, pusztán szeretetből, a semmiért cserébe. Ha utóbbi lenne a helyzet, a cikket rózsaszín betűkkel írtam volna. De bizony itt nem egy civil akcióról van szó, végképp nem laikus szimpatizánsok bevonásával. Ezeknek az embereknek ez a szakmájuk, amit fizetésért űznek. Akkor viszont miért számít különleges alkalomnak a mai próbálkozás, vagy ha ráadásul ez már különleges alkalom számba megy, miért nem maradéktalanul tiszta a Körút?

Persze a helyzet még így is összehasonlíthatatlanul jobb a tisztítás előtti állapotnál. De ez még csak az első futam volt, most jön a város reakciója, hogy mindez meddig marad így.

UPDATE: Ajánlom a hvg.hu filmjét a happeninggel kapcsolatban.

UPDATE2: Féltem, hibát követek el azzal, hogy egy rövid szakaszból kiindulva általánosítok, és tényleg: már látszik, szélsőséges példát vettem alapul a Jászai tér és a Nyugati közé eső rész kiragadásával. A Körút ugyanolyan graffitis, amilyen volt.

vissza a főoldalra