Folytatódik majd a Várat bemutató sorozat, ez csak egy ilyen rövid kirohanás itt a komolykodó finish előtt. Nem is igazán konkrétumokat akarok említeni (pedig de), hanem ezt az odaépítünk-valamit-akkor-az-milyen-legyen-új-vagy-régi kérdést, ami állandóan felmerül - legyen szó romról vagy családi házról -, ezt akarom véletlenül sem megválaszolni, csak nekimenni mégegyszer, és végül visszakérdezni, mint a rossz gyerek. Erre használom fel az adott témát.

A Louvre és 20 évvel később a Szépművészeti Múzeum Karácsony Tamás nyertes terve szerint /kép forrása/

Kibővítik a Szépművészeti Múzeumot, aki még nem hallott róla, olvasson el egyet a témában született cikkek közül (1, 2, 3), vagy szemezgessen kommenteket az építészfórumon, ha csak háborogni szeretne, mert van körülötte botrány is, hisz miért ne lenne; olyan írást viszont nem találtam, ami azzal foglalkozna, mit is fognak odaépíteni. És most még csak nem is az, hogy nem szeretem, ha föld alá dugják el az embereket, mert szerintem jobb a Ludwig Múzeum vagy akár a bécsi Leopold ablakai mögött kiállítást nézni, a torontói Gardiner Museum bővítését látván pedig... na mindegy.

"Karácsony Tamás munkája magas színvonalon, építészeti és funkcionális szempontból is kimagasló, egyedi megoldásokat kínál. A tervjavaslat a belső funkcionális kérdésektől a városépítészeti, városképi kérdésekig, az építész-szakma különleges megoldási lehetőségeinek teljes spektrumát felöleli."

A nyertes tervjavaslat értékelése

kiemelés tőlem

Na, mert hogy egy 9x9 méteres üvegkockát fognak odaépíteni, ami a bejárata lesz a föld alatt levő kétszintes sok mindennek, miszerint kávézók, éttermek, shopok és egy 1200 négyzetméteres kiállítótér, de még természetes napfényt is ígérnek, hogy ne érezzük magunkat a Budavári labirintusban, továbbá eddig nem láthatott békaperspektívát a múzeum épületére. A párhuzam ugye ordító, a Louvre is kinőtte önmagát mint múzeum, az előtte álló üvegpiramis pedig hasonló cél eredménye, hogy ne kelljen a szabad ég alatt kígyóznia a sornak egy nagyobb kiállítás során, ami egyébként sem fér be a múzeumba. Volt nagy felháborodás, azóta viszont szimbólum lett, mindenki olyat akar, mi is, és hoppá, nekünk lesz is! - 20 évvel az eredeti után. 

Bán Ferenc tervjavaslata, ami nem is akar illeszkedni környezetébe, inkább új kontextust hoz létre a Hősök terén /kép forrása és további képek/

A Szépművészeti Múzeum épülete egy markáns, teljesen önálló épület. Bővítése problémás, mert minden hozzácsapott kiegészítés ugyanannyira idegen testként hatna, akár letűnt kort imitál, akár nem, és bír mai lenni. Nem furcsább Bán Ferenc tervjavaslata bármelyik másiknál, mert a Szépművészeti bővítésekor egy pontosan kiszámított képletbe kell belenyúlni, amely képlet eredetije már régen belénk égett; de miért ne lehetne mégis belenyúlni? Miért ne lehetne a megszokottság kényelmét felrázni egy kicsit a mával? Igen, eleinte sokaknak nem tetszene - csakúgy, mint a Louvre üvegpiramisa.

A Versailles-i kastély 2008 és 2011 között üzemelő ideiglenes bejárata, Exploration Architecture /kép forrása/

De mi inkább nem próbálkozunk, hanem föld alá dugjuk a bővítést, és csak egy lejáratként funkcionáló üvegkockát hagyunk a felszínen: a franciáknak végül is bejött a piramis, kezdeti hőzöngések ide-oda, ma már imádják - nekünk is be fog jönni a kocka, miután ők  elvégezték a piszkos munkát. Így 20 év után csinálunk magunknak egy üvegpiramist,  ami kocka; a franciák pedig közben már megint előrébb járnak. A kocka-piramis (és a föld alá rejtett bővítés) sikere a recept szerint biztosított, de valóban a(z) gyávaság óvatosság a jó út?

Ui.: MuMa cikke 2007-ből olvasásra erősen ajánlott.

Vissza a főoldalra