Budapest Városképpen

(A poszt egy sorozat harmadik része - korábbiak: I.rész - Pest és II.rész - Buda)

Budapest kerületei 1945 körül

Először úgy szántam ide jönnek majd a három részes sorozat lezárásaként a hidak, és némi értékelő lezárás. De aztán amint elkezdtem utánajárni a dunai átkelők történetének és részleteinek, rájöttem nem akarom ezeket az izgalmasnak látszó dolgokat félig megírni, inkább meghagyom őket a blog későbbi működése soránra. Így viszont nagy bajban vagyok, mivel is töltsem meg ezt a bejegyzést. Az alább megjelenő sorok így minőségükben és újdonságukban talán nem lesznek túlzottan magas szinten, de remélem sokak számára érdekes olvasmányt fog jelenteni.

¹Több kerület határa is módosult azóta, a fenti térkép megfelel a táblázatban szereplő kerületeknek.
²IV.kerület: Belváros (Vámház körút-Múzeum körút-Károly körút-Deák Ferenc utca-Duna)
³V.kerület: Lipótváros és Újlipótváros (Bajcsy-Zsilinszky út-Váci út-Dráva utca-Duna-Deák Ferenc utca)

A háború előtt már kezdett kibontakozni, az úgynevezett új építészet, a "bauhaus"; "premodern"; "modern" vonalon. Budapesten lakáshiány volt folyamatosan, a szegénység, a koldulás állandó jelenség volt, még ha ez nem is látszik a Horthy-korból ránk maradt képeslapokon. Az "új" képviselői pedig egyre inkább ostrozoni kezdték a századfordulón létrejött Budapestet, egészségtelen, sötét lakásainak tömege miatt. Az 1937. évi VI. törvény a városrendezésről és az építésügyről már érvényesítette a korszerű elveket, és a törvényi kötelezettség következtében létrejövő városi szabályozások is, ezáltal elejét vették a túlzott beépítéseknek.

1937.évi VI. törvénycikk - a városrendezésről és az építésügyről

II.fejezet - Telekfelosztás, telekhatárrend

13.§ (2) Az építésügyi hatóság csupán díszítésre szolgáló torony vagy más ilyen épületrész lebontását a városkép előnyösebb alakítása céljából kisajátítási eljárás nélkül is elrendelheti. (...)

(4) Sertéshízlaló telepet vagy ojtóanyagot üzletszerűen termelő vállalat sertésszállását Budapest székesfőváros területén a jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt kártalanítás nélkül meg kell szüntetni.

III.fejezet - Építésügy

19.§ (4) Az építésre adott engedélyben az építést közérdekből meghatározott feltételekhez lehet kötni, sőt későbbi átalakítás kötelezettségét is meg lehet állapítani.

(7) Ha valamely épület állapota a városképet rontja, a hatóság az épület tatarozását rendelheti el. Ha valamely épület állapota az egészséget vagy a biztonságot veszélyezteti, a hatóság a szükséghez képest az épület tatarozását, átalakítását vagy lebontását rendelheti el.

 

A háborút döbbenetes károkkal túlélő város sokak számára egy új kezdetet jelentett. A Tér és Formában 1943-ban megjelenő Belső-Ferencváros rendezési tervének készítője az egész városrész lakóházait törölte volna a föld felszínéről, megteremtve az új életminőséget. A pusztulásban sokan az ilyen és ehhez hasonló tervezetek megvalósulásának lehetőségét látták. Egy új főváros felépítését, amely az akkor modernnek számító település minden jellemzőjét viseli. Hamar le kellett azonban hűlniük a lelkesedőknek, mert kiderült 1-1 tömb elbontása kivételével az súlyos lakás- és pénzhiány miatt nem "ma" fogják megépíteni az új Budapestet, hanem később. A később-ből persze semmi sem lett.

Belső-Ferencváros Kaffka Péter szerint - állva marad a Fővámház, a Kálvin és Bakáts téri templom és az Iparművészeti Múzeum; minden más bontható. A Kálvin tér rendezése figyelemre méltó.

A helyreállításoknál hamar látszott a megváltozott mentalitás, a sérült és súlyosan sérült épületek homlokzatairól elhagyták és leverték a megmaradt díszeket. Az értelmetlennek ítélt kupolákat, tornyokat, és tetőfelépítményeket szintúgy, alig maradt belőlük néhány mára. A lakásokat feldarabolták, az üzlethelyiségeket akár a földszinteken is lakótérré alakították át, irodaépületekből, hotelekből, bankszékházakból csináltak bérházakat. A város alapvető karakterét, "tömegét" azonban megőrizte. A hidak eredeti formájukban, vagy arra nagyon hasonlóan kerületek helyreállításra. A városkép részleteiben rengeteget, látképében azonban szinte alig változott.

"Igen rossz az indulás, és a legtragikusabb paradoxonnal kezdődött: mi, akik főleg lapos fedésű házakat terveztünk, 24.000 sérült tetőre kell, hogy felrakjuk a fedélszéket és a cserepet. Mi, akik az avult városrészek lebontását és helyükbe fokozatosan kertes magasházak építésével új városrészeket akarunk varázsolni a régi keretek közé, vagy azok teljes feloldásával, - most minden ócska háznak, amelyben használható lakás van, meghosszabbítjuk az életét. Mert ezidőszerint egyetlen lakásról sem mondhatunk le."

Fischer József
Tér és Forma - 1945. IX.

Mi lett volna ha nincs második világháború? Lehet, hogy előbb utóbb tényleg lebontották volna a belsőudvaros házakat, vagyis gyakorlatilag az egész történeti városmagot? Éppenséggel lehet, ezt már sosem tudjuk meg. Ami ma látható, az egyfajta visszarendeződés. A háború után megváltozott városképnek a visszalakítása. Elég csak a Szabadság híd egyszerű korlátjainak az eredeti nyomán újragyártottra való lecserélésére, a Budai Vígadó (I.ker. Corvin tér) eredeti tervek szerinti homlokzathelyreállítására, vagy hogy továbbmenjünk a vár tövében újra felépített Ybl-féle villára gondolni. Hogy a háború utáni döntések csupán pénzhiányból fakadtak volna? Ezt élesen cáfolja minden forrás. Ami pedig ma már hiba - üzlethelyiségből lakóhelyiség - az akkor valós szükséglet volt. A mi feladatunk ma ezeket korrigálni korunk legjobb tudomása szerint.

Ezzel a közhelyesen undorító, de nagy igazsággal le is zárnám a főváros 1944. december 24. és 1945. február 13. között lezajlott ostromáról emlékező bejegyzés sorozatot. A háború persze ezen túl is jelen lesz a blogon, hiszen helytörténetírás közben nehéz nem belefutni!

BDzsH

Vissza a főoldalra

Az alábbi képet látva egy tisztességes budapesti lakos megrökönyödve hördül fel és kiált demszkyt, de minimum rossz érzés és enyhe remegés hatja át testét: ráépítettek három emeletet egy szép, régi házra. A ráépítés teljesen idegen az eredeti testtől, más a tömege, ablakelosztása, stílusa, arca, anyaga, színe, szaga; randa, fuj! Az alábbi képet látva egy provokatív budapesti blogger leírná, hogy lám-lám, két idegen forma kapcsolata fenntartható, de azt minimum megjegyezné, hogy milyen szép, ahogy a napfény csak a későbbi ráépítést éri. Az alábbi képet posztban így leíró budapesti blogger valószínűleg rengeteg, a fantáziátlan építészeket melegebb tájakra elküldő kommentet kapna, és valószínű, hogy a melegebb tájakra elküldött építészek fájóan agresszív önkényességére és a szép, régi épületek ellen vívot beteges harcukra ellenpéldaként előkerülne Makovecz Imre, az egyetlen, aki világszínvonalon is értékelhető, egyedi, magyar stílusban alkot.

Napfényes hörr-hörr a Tátra utcában

Úgyhogy beszéljünk Makoveczről és stílusáról, hogy mennyivel eredetibb, mennyivel érzékenyebb és kevésbé idegen, mint a mai kortársi építészet. Budapesten nincs sok épülete, zárt sorban pedig talán csak egy; de az már mindjárt a nyolcadik kerületi Szentkirályi utcában.

Persze csak kicsit kell alaposabban megnézni ezt az iroda- és lakóházat, hogy lássuk, bizony ez is egy ráépítés, csak úgy, mint a napfényes Tátra utcai. Csak nem?! Makovecz Imre is szembekerült a Pesten (és újabban a blogon is) igen gyakori régi-új dilemmával. Az 1867-ben Pucher József tervezte kétszintes klasszicista házra épített rá 1993-ban még négy emeletet (Bata Tiborral kiegészülve). Hogy milyet?

Kép forrása, és további fotók: index.hu

Érintetlenül meghagyták az eredeti első két szint klasszicista homlokzatát. Erre épült rá az épületen túlnyúló két bazi Makovecz-torony, amelyek iroda- és lakóházról lévén szó, végig ablakokkal lettek kilyuggatva. Az ablakok előtt, azokat felezve egy-egy vékonyka oszlop (cső?) fut végig szünet nélkül, a kukoricacsutkára hasonlító torony ívét követve minden szinten pár centit beljebb ugorva. Ugyanez az ugrálás tapasztalható a két torony között, ahol az öt, még vékonyabb oszlopocskát el-el nyeli a minden szinten megismétlődő timpanon: toronytól toronyig húzódik az első négy (méretükkel szinte már pálcikává zsugorítva az oszlopokat), de a legfelső emeleten a tornyok vonalát követve összetöpörödik, csúcsosodást adva a háznak. A hatás, mint egy bemozdult fényképé, amin a ráépítés első szintjének kialakítása rácsúszott a magasabb szintekre is. De tulajdonképpen mi is ez az egész?

Valahogy úgy, ahogy Móricka fejében is mindig ugyanaz a gondolat rója újabb és újabb köreit, Makovecz Imrének is mindenről a templom jut eszébe.

- írja Bojár Iván András. Aztán lehet gondolkozni, hogy a két ráépítés közül melyik a jobb.

Nem 20. századi találmány a szegénység, csak korábban nem aluljáróban partyzó csövesek, hanem nyomornegyedek formájában volt tetten érhető. Budapest ebből a szempontból ráadásul színes városnak bizonyult, nyomornegyede nemcsak sok, hanem sokféle is volt. Ebben a sorozatban igyekszünk megmutatni, hol szenvedett a magyar az aluljáró nélküli Budapesten. Első állomás a föld alatt.

Barlanglakás alatt azt kell érteni, amit egy barlanglakásként fémjelzett lakóhely alatt érteni lehet: egy lakásnak használt barlangot, lyukat. Budafokon (leánykori nevén Promontor) és Budatétényen volt csúcsra járatva a tender, de a ma belvárosnak számító Gellért-hegyen is "álltak" barlanglakások, összemosódva az egyik következő epizód főszereplőjével, a régi Tabánnal, ami a 20. századig leginkább a bűnözés, a prostitúció és a nyomor egyik központja volt. Leghíresebb a ma a Sziklakápolnának helyet adó barlang,¹ amelyben a többszobás, konyhával is felszerelt ház mellett kertnek is jutott hely.  1918-ban bontották el, amikor kezdték felfedezni a budapesti panoráma nagyszerűségét, és úgy gondolták, a ház ront az addigra felépült Gellért Szálló kilátásán.

 Barlanglakás a Gellért-hegyen, háttérben Pest. Ma itt kápolna van és Szent István lovasszobor.

A német eredetű Budafokon a sváb lakosság kezdett barlanglakásokat kialakítani, sokkal magasabb színvonalon, mint a később betelepülő munkások, napszámosok. Már a 18. században létrejöttek barlanglakások, de egy legalábbis biztosan, az úgynevezett Török-barlangban. Annyiban különbözött ez a Gellért-hegyitől, hogy tekintélyes méretének² köszönhetően valószínűleg ez nem egy lakásnak adott helyet, hanem legalább 9-nek, egészen 1871-es beomlásáig.

A Török-barlang Lüders 1860-as ábrázolásán házakkal, kamrával, kerttel, szekérrel, szellőzővel, gyerekekkel és kerítéssel a szellőzőn, hogy a gyerekek ki ne essenek

Miután beteltek a nagy barlangok, új technikához kellett folyamodni. Téglalap alakban vájtak egy kb. két méter mély mélyedést, és ebből a mélyudvarból kiindulva alakították ki a lakásokat, így barlanglakásrendszert, barlanggócot hozva létre. Ez a típus volt a legelterjedtebb, a rossz állapotú lakások forrása, főleg mert egy barlanggóc egy tulajdonoshoz tartozott, aki munkásoknak a nem használt lakásokat olcsó áron kiadta, ezek ebből következőleg nem voltak kellőképp karbantartva. Ezeken kívül felszínre nyíló barlangokban, és fával-földdel betakart árkokban alakítottak ki lakhelyeket.

Egy mélyudvaros barlanggóc bejáratokkal, bácsival és kutyaóllal

A barlanglakásokhoz való külső hozzáállás az idők során sokat változott. Eleinte romantikus rajongás övezte, a Vasárnapi Újság 1866-ban például azt találta a barlanglakások nagy előnyének, hogy "Ha a természet konyhát, kamrát, ólat is készen nyújtott, annál jobb; ha nem, akkor vájnak effélét, mint a hinduk és egyiptomiak", mások a kivájt kő értékesítésében rejlő lehetőségért rajongtak. A leginkább talán Browning H. Ellen szállt el, aki a következőképp ír A girl's wanderings in Hungary c. elbeszélésében (fordítás tőlem, szóval psszt!):

[Promontornak] Körülbelül 2500 lakosa sziklába vájt barlangokban éli egy ősember életét. [...] Megdöbbentő, mennyi kényelem lehelhető egy barlangba, ha az kellően méretes, és készítője jól érti munkáját. Engem személy szerint csábítani kezdett az ötlet, hogy ha csak egy kis időre is, de kibéreljek egyet a barlangok közül. Felettébb izgalmasnak tűnt a játék: eljátszani Robinson Crusoe szerepét egy rövid epizód erejéig.

Aztán a 20. század beköszöntével és a szociális érzékenység feltalálásával megváltoztak a a beszámolók hangulatai. A barlanglakások hirtelen szűkösek lettek, egészségtelenek, és túlságosan elszaporodtak: 1910-ben Budafok 636 barlanglakást számlál és bennük 2698 lakost, ami az akkori lakosság 24%-át tette ki. Alapból nehezményezték a barlanglakás fölött a földből kinövő kéményeket, a hozzájuk kötözött kecskéken nevettek egy jót, de amikor ez a jelenség a temető közepén tárult szemük elé (gyk.: a barlanglakók a halottakkal éltek egy szinten), azzal már nem tudtak mit kezdeni. A barlangok hidegek voltak és nedvesek, nehezen szellőztek, nem volt tiszta víz, és a nyomor miatt (barlangonként gyakran 10 fő) mindenféle betegség elterjedt.

Kéményhez kikötött kecske, és a Veréb utcai (ma a Barlanglakás Emlékmúzeumnak helyet adó) barlanggóc alaprajza

A századfordulótól folyamatosan igyekeztek megszüntetni a barlanglakásokat tiltással, kisajátítással, de nem ment könnyen, hiszen a barlanglakás lényege, hogy nagyon olcsó. 1951-ben még mindig 374 barlanglakásban laknak csak Budafokon, pedig a Budafok, Nagytétény és Budatétény 1950-es egyesülése és Budapesthez való csatolása óta működő (XXII.) Kerületi Tanácsot már egy újabb ok is sürgeti "a kapitalista rendszer átkos hagyományaként" örökölt lakások felszámolására: "Nem szabad előfordulnia annak, hogy [...] egyes Budapesten járt külföldiek lefényképezhessék ezeket a barlanglakásokat."³

Végül a század második felének lakásépítési akciói fejezték be a történetet, elvileg 1966-ra, de egy-egy barlanglakó haláláig ragaszkodott hajlékához, így a kilencvenes évekig lehetett találni lakott barlanglakásokat. A kerület barlanglakásait többek között a diósdi homokbánya meddőjével, a Nemzeti Színház építőköveivel és az Óbudai Gázgyár  gáztisztító salakjával töltötték fel; mint később kiderült, utóbbi veszélyes hulladék - most ezzel szórakoznak.

1971-ben az özv. Tóth Győzőné halálával felszabadult barlanggócban nyílt meg a Veréb utca 4. szám alatt a Barlanglakás Emlékmúzeum, ami a volt tulajdonos lakásával és az egykori albérlők lyukaival együtt elméletileg máig látogatható.

¹Ez a barlang egyébként nem kisebb jelentőségű, minthogy neki köszönhető Pest város elnevezése: 'pest' szláv nyelveken barlangot jelent, ezt a Gellért-hegyi sziklaüreget pedig Pestről is látni lehet(ne, ha nem tömték volna be egy kápolnával). Vagy nem.

²Hála József és Mészáros Borbála cikke szerint a barlang 8-10 méter magas, 160 méter hosszú és 10-12 méter széles volt. A cikk összefoglaló tanulmány rengeteg adattal és forrással. In: Ház és Ember 1998. 12. p131–158.

³Gáspár Ferenc - Szabó Klára (szerk.). Források Budapest múltjából. V/B. Budapest. p. 141-144.

Vissza a főoldalra

(A három részes bejegyzés sorozat előző részében Pesten jártunk)

Ma a háború budai oldalon végzett pusztítását próbáljuk meg leltárazni. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ezek a bejegyzések éppen a sok sérülés miatt egyéni válogatások. Ha valakinek valami nagyon hiányzik jelezze kommentben, és eldöntöm, hogy a harmadik részbe bekerül e. A helyszínekről leírt információ pedig - a bloghoz képest - azért olyan soványka, mert szinte mindegyikről lesz majd egyszer külön bejegyzés.

A külső városrészek bombázását néző emberek a Gellért-hegy egyik kilátójánál.

Na, magyarázkodás után vegyük nyakunkba Budát.

Vár - polgárváros

Tank az Úri utcában 1944/45 telén. A polgárváros Budapest legjobban sérült része volt.

A háború a legsúlyosabb sérüléseket a nagyrészt barokk korból származó városrészben okozta. A német és magyar haderő a lehető legtovább tartotta a várhegyet, hogy lekösse a Harmadik Birodalom határai felé igyekvő Vörös Hadsereg minél több katonáját. A szovjetek éppen ezért 1945. január-február hónapjában állandó jelleggel lőtték a várat. A várnegyed körülbelül 400 épületéből 1, azaz egy maradt csak sértetlen, de jelentős része teljesen vagy nagyrészt rombadőlt. Legnagyobb károkat a Tóth Árpád sétány, és a Tárnok utca házai szenvedték. A borzalmas pusztulás a háború után lehetőséget adott a középkori részek feltárására, illetve a harmincas években felépített 4-5 emeletes bérpaloták lebontására.

Vár - palotanegyed

A romba dőlt Szent György tér. Előtérben a szinte teljesen elpusztult Sándor-palota. Első emelete helyén látszik a Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb szintje is. Azt lebontották, a miniszterelnökség épületét helyreállították kívül belül. Bal oldalt a kevéssé sérült főhercegi palota.

A Szent György téren álló épületek súlyos, de helyreállítható sérüléseket szenvedtek. A Honvéd Főparancsnokság és a Honvédelmi Minisztérium tömbje állt ott, ahol ma már csak az előbbi földszintje és első emelete emlékeztet még mindíg a harcokra. Eredetileg csak 1-1 emeletet akartak volna lebontani róluk, csökkentve méreteiket. A tér nyugati oldalán állt a főhercegi istálló, a főhercegi kert és a főhercegi palota Korb Flóris és Giergl [...] által a századfordulón átalakított épülete. Sokáig szó volt róla, hogy a korábbi copf homlokzatú palotát kihámozzák a kompozicióból, de végül lebontásra került az egész épület. A Miniszterelnökség (Sándor-palota) a földdel lett egyenlővé, messze a legjobban sérült épület volt. A háború után mégis visszafalazták leomlott falait. Sokáig meredezett romként a hegytetőn, míg 2002-ben teljesen befejezték helyreállítását. A királyi istállóépület tényleg komoly károkat szenvedett, a többszáz méter hosszú homlokzattal rendelkező házat 1959/60-ban lebontották. Az egykori Főőrségi épület még szinte épen állt, amikor befejezték a palota felújítását. Munkásszállásnak használták, majd lebontották.

Vár - a palota

A királyi palota sérült kupolája az Oroszlános-udvarról.

A palota pusztulása talán a legközismertebb része az egész történetnek. Évtizedekig meredezett még romosan a vár tetején, mert funkcióját tekintve nemigen tudtak mire jutni. Mindeközben a többször kirabolt, többször kigyulladt épület tovább pusztult. Teljes lebontása, vagy romként való konzerválása (mint a drezdai Frauenkirche) is szóba került, de végül kulturális funkciókat kapott. A háború után jelentősen leegyszerűsítették a homlokzatokat, a tetőzetet, és új kupolát kapott az épület.

Clark Ádám tér - Lánchíd utca

A Lánchídtól délre húzódó rakparti házakat mind elbontották. Kár értük, a mögöttük felbukkanó házsor méltatlan a dunai panorámához.

A Lánchíd budai hídfőjének egykori beépítettsége mindig csodálkozásra késztet. A háború előtt nem volt körforgalom, egy teljesen szokványos kereszteződés volt, mindegyik oldalán legalább 3-4 emeletes épületekkel. A 4 épületből mára egy maradt meg, a nemrég felújított ún. Lánchíd-palota, ami egy ideig a Közmunka Tanácsnak is helyet adott. A ma is érzékelhető foghíj telken egy szintén Ybl tervezte takarékpénztár székház (csak nem?) állt, melyet kizárólag azért bontottak le, hogy elférjen a tervezett úttest. Árkádjai még a '80-as évekig álltak, amik részben takarták a Fő - és Hunyadi utcai bérházak tűzfalait. A hídfőltől délre a elbontották a két minisztériumépületet, és az egész rakparti házsort lefelé az Ybl Miklós térig. Kár érte.

Moszkva tér

Moszkva tér - szemben a súlyosan sérült Vérmező úti bérházak. A jobb oldali épületet bontották végül csak le.

Az északi-budai térség közlekedési központja természetszerűleg súlyos harcok helyszíne volt. A körülötte álló épületek többsége, még ha egyszerűbb kiképzéssel, vagy átalakításokkal, de mégis helyre lett állítva. Az 1945. február 11-én este, a körbezárt várból kitörő német és magyar alakulatok miatt súlyos harcok alakultak ki a térségben. A tér házai közül nem egy súlyos károkat szenvedett, például a Postapalota teljesen kiégett, valamint a mai buszpályaudvar helyén levő egykori Szent János kórház is súlyosan sérült, melyet kápolnájával együtt később lebontottak.

Margit körút

A Regent-ház hűlt helye - háttérben a Margit körúti bérházak.

A körút budai szakasza a '30-as évekig mostohagyerek volt a városképben. Míg egyik oldalán 4-5 emeletes bérházakat emeltek már a századforduló utáni évtizedekben, másik oldala csak ekkor kezdett beépülni, addig a hegyekről lenyúló földszintes házikók álltak itt. Teljes és egységes beépülésre azonban 1944-45-ig sem került sor. A harcok során hetekig itt merevedett le a front. Az épületek többségét, ha leegyszerűsített homlokzattal is, de helyreállították. (Érdemes végigsétálni egyszer a Szász Károly utca alsó szakaszán, ahol kivétel nélkül az összes ház ilyen.) Külön figyelmet érdemel a Regent-ház története a Keleti Károly utca sarkán. A '30-as években épült bérpalota földszintjén levő kávéházba a németek robbanóanyagot pakoltak be, nem kis mennyiségben. Az eredmény: ~300 civilre ráomló komplett épület.

Fő utca a Vizéz utcánál (Nagy Imre tér)

Rálátás az Országházra a Fő utca túloldaláról. Ritka látvány.

Kevésbé ismert a budai rakparton történt szerencsétlenség. Szintén két modern bérház és nem csekély polgári személy esett áldozatul a villamossíneken álló német lőszeresvagonok felrobbanásának. Az óriási pusztítás komoly sebet ütött a városon, rombadöntve a tágabb környéket is. Rengetegen élték túl a pincékben a robbanássorozatot, de mivel napokig nem érkezett segítség végül ők is szomorú halált haltak. (Hasonlóan nagy pusztítás volt szinte egyvonalban a Duna a másik oldanán a Honvéd térnél is, ahol egy komplett háztömb semmisült meg.)

Krisztinaváros

Az egyik lebontott bérház a Horváth-kert felett. Helyén ma közpark van.

A Várhegy nyugati oldalánál elterülő városrész az utolsó napokig szenvedett a fegyveres harcokban. A Horváth-kert környéki épületek egytől egyig súlyos sérüléseket szenvedtek, sőt komplett tömb elbontására is sor került a háború után. Az Attila út több épülete omlott össze, az előző cikkben is említett gimnázium súlyos sérülésekkel vészelte csak át az ostromot. Elpusztult a Rác fürdő jelentős része, így az Ybl-féle zuhanycsarnok is (amit egyébként éppen most építenek újjá betonból), súlyos károkat szenvedett a budai szerb templom is, ami az Erzsébet híd felüljárójának helyén állt nagyjából. Lebontásához többek között a Jugoszláviával kialakuló rossz viszony vezetett.

Bal oldalt a szerb templom, jobb oldalt a Rác fürdő, középen a fedetlen Ördög árok, valamikor a  harmincas években, télen.

BDzsH

folytatása következik

vissza a főoldalra

Ugye nem felejtitek el hallgatni a hetiBetont, a rádióműsorunkat a Tiloson?! Már két adás is lement, egyik épp a világháború témájában.

(A poszt egy három részből álló bejegyzés-sorozat első része)

Most, hogy talán már kicsit lenyugodtak a felszabadulás vs megszállás tengelyen folytatott viták, és túl vagyunk pár nappal az 1944-45-ös esztendő Budapestért vívott küzdelme befejezésének évfordulóján, gondoltam mi is kihozunk valamit a témában. Viszont aki itt politikai fejtegetésekre, fasisztázásra/bolsevikozásra akajra felhasználni drága szabadidejét, jobb ha most befejezi a cikk olvasását, mert nem fog benne kielégülést lelni.

Akkor miről is lesz szó? Kis lista a városképet legjobban érintő változásokról.

Ő állt a Korona-szálló helyén. Nem kis behemót.

Budapest 1945. február közepén jobban emlékeztetett egy építkezési törmelék lerakóhelyre, mint Magyarország fővárosára. Mégis hónapok alatt sikerült a várost - a lehetőségekhez képest - működőképes formába hozni. Persze akadtak gondok bőven, és a háború káros hatásai néha máig érzékeltetik hatásukat (elég csak a havonta legalább egy alkalommal előbukkanó fel nem robbant bombákra gondolni).

1945 után sokan gondolták úgy, hogy végre itt az alkalom és Budapestet most aztán a lehető legkorszerűbb formában kell újra felépíteni. A '30-as évek végén már Ferencváros lebontását vizionáló városépítészek ráadásul döntési pozícióba kerültek. Tényszerű adat, hogy 1933-ban a főváros lakosságának több mint a fele (55,4%) lakott udvari lakásokban. Ezen a helyzeteten pedig változtatni illet (volna).

Krisztinaváros a Horváth-kertnél - előtérben a mai Petőfi Sándor (akkor még Verbőczy István) Gimnázium  épülete, amit a háború után egy emelettel visszabontottak.

A város teljes átalakítását (értsd a ma már értékként kezelt részek lebontását) azonban maga a pusztítás akadályozta meg. A lakáshiány arra kényszerítette az városrendezőket, hogy egy időre tegyék félre az egykori zsidónegyed, vagy a "csikágó"-nak nevezett városrészek teljes lebontását, és ideiglenes jelleggel állítsák helyre az még menthető épületeket. És, mint azt számtalan példa igazolja, ami hazánkban ideilgenes jelleggel történik, az meglehetősen tartósnak szokott bizonyulni.

Dunakorzó

A Hungária Szálló fedett udvara, egyben étterme - a kor minden luxusával ellátva (például terített asztal)

A pesti szállodasor kiépülésére a Duna szabályozásához köthetően került sor. 1865-66 során a Lánchídtól délre a Petőfi térig kiépült a rakpart, ami a gyakorlatban jelentős feltöltéssel is járt a folyómeder rovására. Az újonan keletkezett széles dunamenti területen szó esett közpark kialakításáról, de végül győzedelmeskedett a beépítés gondolata, azzal a kitétellel, hogy a Dunapartra szánt pesti Vígadót nem fogja eltakarni épület, valamit, hogy a Dunára vezető utcák meghosszabbítatnak az "új" Dunapartig. A 10 parcellára végül 7 épület épült fel 1872-ig bezárólag. Ebből a hét épületből hat lényegében állt 1944-ben, amikor elkezdődtek a harcok. Mára egy épület maradt csak meg - az ún. Thonett-udvar, amiben nem mellesleg az Állami Számvevőszék is székel.

Roosevelt tér

Középen az 1949-ben lebontott Lloyd-palota, jobb oldal a Dunakorzóról 1909-ben lebontott ún. Stein-ház

A Lánchíd pesti hídfőjénél már korábban is tér alakult ki, a kortárs leírások szerint Európa egyik legszebb klasszicista tere, aminek párja csak Szentpétervárott volt. Ez az idill persze már jóval a háború előtt megtört, amikor előbb a Gresham Biztosító Társaság új székháza, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épülete felépült a századforduló utáni évtizedben. A háború a tér maradék két igazán szívonalas klasszicista épületét is eltüntette. Bár kevéssé sérült, mégis lebontásra került az egykori tőzsde épülete, a beüvegezett portikusza miatt is érdekes Lloyd-palota, valamint az Európa Szálló ikerpalotái.

Ganz-ház

A Ganz-ház nem volt egyedi épület. De remekül passzolt a Széchenyi rakpart házai közé. Szerencsére az 1962-ben helyére épült épület is legalább ennyire tapintatos.

A Lánchídtól északra szintén az 1865-66-ban a Zoltán utcáig megcsinált védmű után épületek be sorra a telkek a koraeklektikus épületekkel. A máig legegységesebbnek megmaradt dunaparti házsor egyetlen épülete, a Ganz-ház találatot kapott, majd lebontották.

Deák-tér - Erzsébet tér

Az ún. Kemnitzer-ház, a klasszicista Deák tér hírmondója - volt. Helyét majdnem betöltötte az új Nemzeti Színház.

Azt a fejekben élő zűrzavart, ami ma a Deák tér kapcsán van, nem kis mértékben az okozza, hogy a tér háború előtti formája, vagyis körülhatárolhatósága eltűnt. Az egykor északról záró Kemnitzer-ház a háború után, a mögötte levő épületek a József Attila utcáig pedig a hatvanas évekre tűntek el, átadva helyüket az autóparkolónak. Ma Budapest egyik legjobban működő közterülete a "Gödör" van a helyükön.

Központi Városháza - Károly körúti épületek

A városháza Károly körúti épületeinek visszabontása az egyik Madách-ház tetejéről fotózva

A Városház utcai (és Károly körúti) Városháza épületéről már korábban írtunk. A '30-as években lebontani tervezett kiskörúti 1-2 emeletes házaknak a kegyelemdöfést a háború adta meg. A több épületből álló házsor egyes részei épen vészelték át a háborút, de mégis ideiglenesen földszintes üzletsornak bontották vissza őket. Teljes lebontásukra 2005-ben került sor.

Kálvin tér

A négy épületből ma már csak a Nemzeti Múzeum áll. (Balról jobbra: Geist-ház - Nemzeti Múzeum - Takarékpénztár palota - Hollandi-udvar)

A háború után "tűzfal térként" is emlegetett közlekedési csomópont talán a leginkább megtépázott budapesti tér. A hármas kereszteződésben álló öt sarokház közül csupán egy maradt állva a bontások után. A Baross utca és kiskörút sarkán álló Ybl Miklós tervezte takarékpénztár palota kiégett. A Baross utca és Üllői út betorkollásánál álló Hollandi-udvar első két-három traktusa súlyosan sérült, így lebontották. A Kecskemét utca és kiskörút találkozásánál álló Geist-ház (szintén Ybl műve) tetőzete és födémei beszakadtak, lebontása szintén nem volt kétséges. A utca torkolatának átellenes oldalán álló Hültl Dezső által tervezett kissé túlméretezett szecessziós bérpalota sarokrésze leszakadt, maga az épület kiégett.

BDzsH

folytatása következik

vissza a főoldalra