Budapest Városképpen

A városképp teljes szerkesztősége, ugyan külön-külön, de egyazon országban, lengyel földön járt. Jómagam Krakkó szépségeivel próbáltam betelni. Valószínűleg e város neve hallatán a Rynek szóról mindenkinek eszébe jut a város főtere. Európa egyik legnagyobb területű városi teréről van szó, állítólag csak a Szent Péter - és a Moszkvai Vörös tér nagyobb nála. Hihető. Élettel és turistákkal teli fantasztikus kavalkád. És akkor merült fel bennem, hogy itthon mi a helyzet?

Budapestnek furcsa módon ugyanis nincsen főtere. Vannak még ilyen városok a világban, de ha szűk környezetünkben körbenézünk Krakkó mellett Bécsnek, Pozsonynak és Prágának is van főtere. Najó, ez persze koránt sem a világ összes városa, de legszorosabb rokonságban velük állunk. Hová tűnt hát a mienk?

A konflisok már akkor is sorban álltak - akkor még nem a turistákért. Jobb oldalt Pest régi városházája.

Budapestnek mint Óbudából, Budából és Pestből gyúrt konglomerátumnak ráadásul három főtérrel is illene rendelkeznie. Ebből az Óbudai Főtér még ismerősen is hangozhat. A panelek közt skanzennek meghagyott házsor azonban aligha lehet az egész város főtere. Lokális funkcióját az Árpád híd árnyékában ellátja, sőt ügyesen néha túl is nyúlik rajta, de slussz. Buda esete különleges. A várnegyedben kellene keresni a főteret. A Szentháromság térre tudjuk leginkább ráhúzni, hiszen itt található az egykori városháza és a koronázótemplom is. Lehet, hogy a középkorban valóban ez volt az (egyik) főbb tere a várnak, de ma inkább a parkoló autók, és várakozó konflisok mekkája, semmint magán túlmutató, városi vonzerejű tér.

A Városháza téren az XIX. század végén még piacoltak is.

Milyen is kell, hogy legyen egy főtér? (És közben ügyesen Pesttel adós maradok) A magam laikus eszével azt gondolom, hogy két dolognak kell találkoznia itt. A városi és egyházi főméltóságok "munkahelyeinek" és a város legfontosabb útjainak. Egy igazi főtér a város kulcspontjában, legalábbis az óváros közepén fekszik, a középkori eredetű utcahálózat gyújtópontjában, ami mára az autómentes övezet közepe, a legdrágább és legromantikusabb sétálóutcák közös kiindulópontja, a városi események egyik fő színtere. Ekkor azért beugorhat valami a pesti polgárnak. Igen, a Vörösmarty tér. Mégis a "főtérség" legékesebb bizonyítéka, vagyis hogy a köznyelv is így nevezze, nem áll fent. Pedig a tér még közlekedési csomópontként, mint a Kisföldalatti végállomása, is egész jó bizonyítványt tud felmutatni. Mi a baj mégis?

Itt ma sok pénzt költenénk el csapolt sörre, és hűtőmágnesre - ha nem pestiek lennénk

Pestnek volt főtere ugyanis korábban. Volt egy organikusan kialakult, a város sajátos fejlődéséből adódó tere, vagy térsora, amit főtérnek lehetett nevezni és lehetne ma is. Ez az egykori Városház tér és Eskü tér együttese. Városháza, templom, sőt még a Dunapart is része volt ennek a térségnek. Pest különlegessége a fent emlegetett városokhoz képest az is, hogy a Dunára fordulva épült ki, hiába folyós város a többi is. Sem a krakkói Rynek, sem a prágai Staroměstské námesti, sem a bécsi Stephansplatz nincs ennyire a folyam közelségében.

Pirossal az általam vázolt térség határa, sárgával a későbbi Erzsébet híd átlalam odabénázott tengelye az 1887-es térképen.

Azonban főterünket Erzsébet híd építése kapcsán 1900 körül elkezdték ledózerolni, és az új városrendezési tervek szerint teljesen átvariálni a beépített- és közterületek rendjét. Az archív képeken szinte látszanak a Starbucks és Caffé Heaven kávézói, az Arany Ászok emblémával díszített napernyők, vagy épp a Mc'Donald's emblémájával ékesített falak, és az esernyőket lekövető turisták. Mégsem ez ma Budapest belvárosának közepe, amit őszinte szívvel csak akkor tudnánk feledni, ha a cserébe kapott - amúgy fantasztikus - tér, a Ferenciek tere nem az osztrák A1 és A4-es autópályák kereszteződésének forgalmával azonos nagyságú gépjárművet vezetne le óránként.

A régi klasszicista városháza bontás közben. Forrás: Vasárnapi Újság 1900

A főtér márpedig jár nekünk, mondhatná joggal a nem létező, ámde öntudatos pesti polgár. A Városháza és Eskü terek pótlásaként a Ferenciek tere és a Március 15-e tér épült anno még más néven. Mára mindkét teret sikerült, valljuk meg őszintén: alaposan elcseszni. De a helyzet nem réménytelen. A főtér hiányt felismerték már rég építészeink is, és legutóbb a Városháza Károly körúti szárnyának ki(nem)építése kapcsán lángoltak fel a főtéralkotó hangok, és követelték a előljáróság hátulját főtérnek. Az általam olvasott irat, kissé ott siklott ki, amikor főtérnek vizionálja az egész kiskörútat a "Bazilikától a Deák téren át a Nemzeti Múzeumig és a Kálvin térig". Szép-szép, de őszintén szólva ebből főtér nem lesz. A főtér azért valamilyen szinten kompakt dolog kell hogy legyen, nem egy elfolyó valami. De lehet, hogy csak én vagyok túl maradi, hogy a Ferenciek tere teljes gyalogosításában látom a megoldást.

Főútvonal főtér helyett (MTI)

BDzsH

vissza a bejegyzésekhez

Annyira nyaralunk, hogy ezt a Goldenblog dolgot csúnyán benéztük, de azért szavazzatok ránk a Helyi.Érték kategóriában, vagy nem is tudom, tulajdonképpen mit kell csinálni. Kösz. :)

Az előző részben is már döntögettük a zsidó Pest, a Belső-Erzsébetváros-egyenlőségjel-Zsidónegyed dogmát, és rácsodálkoztunk, milyen régi zsidó történelme van a Budai Várnak. Ma megnézzük, mi a helyzet Budával, a Váron kívül. Az előző részben csak a Várra koncentráltunk, az azon kívüli világgal kapcsolatban csak apró megjegyzések hangzottak el: Óbuda, majd az újraéledő budai hitközség. Most jönnek ezek.

Az Óbudai zsinagóga Vasquez Károly térképén /kép forrása/

1686 után a zsidóknak tilos volt szabad királyi városban letelepedni, de a földesuraknak jogukban állt ezt a rendelkezést saját földjeiken felülbírálni. Így a budai zsidónegyed elpusztulása után a Zichy család óbudai mezőgazdasági birtokán jött létre a legnagyobb zsidó közösség: a 18. század végére 2000 főből állt, Schams Ferenc gyógyszerész 1822-ben pedig már több mint 3000 zsidóról ír a 7000 fős helység kapcsán. A városi zsidóság helyzetéhez képest kedvezőbb a földesúri védelem, ez a zsidó lakosság fejlődésén is látszik: elkülönült, zárt negyed helyett a lakosság egy a zsinagóga közvetlen környezete képezte központ körül szétszórva él. Itt alakul ki az első rendes zsidó község, annak minden feltételével: a Zsidó utcai (ma: Lajos utca) központ többek között a zsinagógából, rabbilakásból, rituális fürdőből, vágodából, zsidó kórházból, község házából, iskolából állt, körülöttük több földszintes lakóházzal és zsidó kereskedéssel.

Az Óbudai zsinagóga egykori belsője

A ma is látható Lajos utcai zsinagóga már a harmadik: az elsőt kinőtte a község, a második megroskadt a rossz talajon, falai megrepedtek. Az 1821-ben megépült harmadik zsinagóga, amelynek tervezőjét, Landherr Andrást pályázati úton választották ki, a klasszicizmus szép alkotása; megépülte után egyből nevezetességnek számított, szerepel Vasquez Károly egyik térképén, valamint József nádor is büszkén mutogatta külföldi látogatóinak. Az épület először 1900-ban szorult helyreállításra, ez az akkor divatos szecessziós stílus jegyében ment végbe, így a klasszicista belső már ekkor elhalványult; az 1980-as években pedig lebontották a templom kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat, majd az épületben a Magyar Televízió alakított ki stúdiót, teljesen elpusztítva a templom belsejét. A külső azonban ma is szépen felújítva látható.

Az Óbudai zsinagóga ma /kép forrása/

Miután II. József rendeleteinek köszönhetően újraéledt a budai zsidó hitközség, szép lassan három templomot is emeltek. A főtemplom az Öntőház utcában, a Palota alatt állt, épült egy templom a Frankel Leó utcában, és a Bocskai úton épült a harmadik - ez Budapest utolsó zsinagógája. Az 1936-ban épült templom egy komplexum egyetlen elkészült része, a tervezett paplak és az iskola nem valósult meg. A modern stílusú épületről az új építészetet támogató Tér és Forma folyóirat is lelkesen nyilatkozott: egyszerre tükrözte a keleties-romantikus zsinagógaépítészet és a Bauhaus hagyományait.

A Bocskai úti zsinagóga egykor és ma, NAGYOBBAN /képek forrása/

A letisztult, közel négyzet alapú épület magas, íves záródású, vörös keretezésű színes ablakai az Ótestamentumot idézték, a lépcsőházak üvegfalait Dávid-csillagok díszítették. A 14 méteres belmagasságú osztatlan templomteret nem zavarta oszlop vagy pillér, és a technikai megoldásoknak köszönhetően a karzatot sem kellett alátámasztani. A zsinagóga épülete a második világháborúban először raktárként, majd a német hadsereg istállójaként működött. Államosítása után a 60-as években a TIT Természettudományi Stúdiója költözött a templomba, és ennek megfelelően irodaházzá alakították: a belső teret szintekre tagolták, így az ablakokat is felszabdalták, az íves záródást kiegyenesítették. Ma már csak a kerítésen „felejtett” menórák emlékeztetnek a Novák Ede és Hámori (Hamburger) István tervezte épület egykori funkciójára.

Az átépített óbudai templom hitközségét a Frankel Leó utcaihoz csatolták, a Bocskai útról elköltöztetett község pedig egy imaházzá alakított villában működik a Károlyi Gáspár téren.

Sajnos itt nem nagyon lesz kép, egyrészt mert nincs, másrészt mert külföldön vagyok. Bocs.

Mindig Pestről mondják, hogy Budapest zsidó része, „a zsidó Pest”; de azon belül is inkább csak Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban szokás ezt emlegetni. Pedig ahogy Pesten sem csak Erzsébetvárosban, hanem Józsefvárosban, Lipótvárosban és Újlipótvárosban, úgy Budán is telepedtek le zsidók; sőt, a budai Várban találjuk a legelső nyomokat. A zsidó lakosság jövés-menése, a város különböző részein létrehozott negyedek és azok elhagyása a történelemről mesél, ami a zsidók hétköznapjait különösen érzékenyen érintette. A zsidóság történelme könnyen tagolható, mivel befogadásuk, letelepítésük a király (illetve a 14. századtól a földesúr) joga volt.

Először 1245-ben telepedtel le a zsidók Budán, a mai Szent György tér–Szent György utca területén. Itt állt a pénzverde, ennek környezetében jött létre az első Zsidó utca, amelyben zsinagógát is emeltek, valószínűleg a későbbi Honvédelmi Minisztérium épületének helyén (erről az épületről nem maradt fenn ábrázolás). Az utca végén kapu állt, a Zsidó kapu, vagy Szombat kapu; utóbbi elnevezésből is következik, hogy péntek estkénként shabbat idejére a kaput bezárták. Bár IV. Béla törvényei szabad vallásgyakorlást, rabbi- és bíróválasztási jogot biztosítottak, az 1279-es budai zsinat megtiltotta minden kereszténynek, hogy zsidóval egy fedél alatt lakjon, de tilos volt még a barátságos érintkezés is; a zsidókat pedig kötelezte, hogy ruhájuk bal mell fölötti részére vörös posztó kört varrjanak, így megkezdődött az izoláció. Majd 1348-ben és 1360-ban újból elüldözte a király a zsidó lakosságot.

Maximális program a Táncsics utcai zsinagóga rekonstrukciójára, Budai Aurél tervrajza; részletesebben: építészfórum

Ezután 1364-ben a Táncsics Mihály utca Bécsi kapu felőli részén telepedtek le; zsidók házai álltak az utca mindkét oldalán, amelyeket híd kötött össze. Az itt élő közösség a 15-16. században 500 lelket számolt, élükön a zsidóbíró helyett a Mátyás király által létrehozott intézmény, az országos zsidó elöljáró állt. Ezt a tisztséget Buda török elfoglalásáig a Mendel család töltötte be, az ő házaik voltak a negyed legértékesebbjei. A Mendel-házak a mai Táncsics Mihály utca 23., 26. és 28. helyén álltak, kettő udvarán zsinagógát is találtak. A Táncsics Mihály utca 23. udvarán (ma a volt Zichy-palota kertje) volt a Nagy Zsinagóga, egy 1461-ben épülhetett kéthajós, későgót stílusú templom, 7.5-8 méteres belmagassággal, és 10x26 méteres belső térrel; az 1964-65-ös ásatások során a templomot megtalálták, de vissza kellett temetni. A 23.-mal szemközti Táncsics utca 26.-ban állt a Kis Zsinagóga, amely 1966-os helyreállítása óta mint múzeumi kiállítás működik.

A török hódoltság alatt a zsidók külön társadalmi csoportként széles autonómiát élveztek, a közösség lélekszáma a Buda visszafoglalása előtti időkben meghaladta az ezer főt is, így Buda lakosságának 4-5%-át tették ki. Buda visszafoglalása azonban a közösség végét jelentette: a keresztény hadak a védelemben segédkező zsidókat a törökökkel egyként kezelték, így akiket nem temetett maga alá az ágyútűzben elpusztuló Nagy Zsinagóga, azokat vagy fogságba ejtették, vagy lemészárolták; a 400 túlélőért váltságdíjat követeltek a keresztények, amit csak külföldi zsidó közösségek segítségével tudtak kifizetni. 1686 után a zsidóknak tilos volt szabad királyi városban letelepedni, de letelepedhettek földesúri birtokokon, így például Óbudán, ahol az ország legnagyobb zsidó közössége alakult ki.

Az Öntőház utcai zsinagóga

A 18. századik, II. József rendelkezésééig kellett várni, mire újra telepedhettek le zsidók Budán. Ekkor újraéledt a budai hitközség is és a második világháborúig három zsinagógát emeltek, ezek közül a főtemplomot egyenesen a Palota alatt. Az Öntőház utca 5. alatt Knabe Ignác tervei szerint építették fel a Dohány utcai zsinagóga hatását mutató mór stílusú épületet 1865-ben. Az épület a sokat szevedett zsidó lakosság számára jelképes értékű, hiszen reprezentatív helyen, a Palota alatt, a Lánchíd utca kiépültéig még a túlpartról is jól látható helyen ált. A második világháborúban a templom súlyosan megsérült, és ahogy az utca összes házát, ezt is elbontották. De maga az utca is teljesen átalakult: az 50-es években építették ki a Palota teraszára felvezető autózható utat, ehhez a Várkertet lezáró várfalat a hegy keleti oldalán megbontották, így az egykori Öntőház utca helyén ma részben a Clark Ádám térről felvezető út, és részben annak támfala van.

Az épülő Öntőház utcai zsinagóga a régi-régi Palota alatt

És ez csak a Budai Vár. A Zsidó Buda teljes története a hg.hu-n olvasható, de majd itt is folytatjuk részletesebben.

Az van, hogy nyaralunk - szeretjük Budapestet, igen, de azért nyáron a Balaton sokkal szabadabb szexibb. Persze igyekszünk továbbra is varázsolni posztokat minden hétre, de addig is nézzünk ásványvíz reklámot.

A Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom Magyarország első modern temploma. 1933-as átadásáig - a világi építészettel szemben - nem született egyházi épület modern szellemiségben. Óriási ugrás volt Árkay Aladár és Bertalan alkotása, nem véletlenül sokkolta a nagyközönséget - és vált ki azóta is vegyes érzelmeket, hiába telt el több mint hetven év, ami alatt - elvileg - edződött a közízlés, és közben lazult a templom modern arculata is.

A templom a bejárat felől; a bejárat díszítetlen fekvőhasábja

Hogy miért kell egy templomnak modernnek lennie? Egyrészt egyszerűen megköveteli ezt a kor, a korstílus, tehát az igény, hogy minden korban az adott kor stílusában, annak szellemiségében alkossanak; nyilatkoznak a korról épületei, és sokatmondó, ha az idő múlásának ellentmondva régi korok építészete köszön vissza; különös tekintettel az olyan reprezentatív épületekre, mint egy plébániatemplom. Rimanóczy Gyula szerint¹ ennél többről van szó, szerinte a korral változik az ember is, tehát az épület használója - így az elavult épület funkcionálisan sem tudja kielégíteni az új kor emberének igényeit. A modern ember szerinte "önmaga felé fordul", vallási megnyilatkozásai pedig "sokkal bensőségesebbekké, spirituálisabbakká" váltak. Ezért szerinte "idegenül érzi magát a feudális pompában ragyogó templom-intereur-ökben", ahol a rengeteg dísz között "csak keresve, mintegy teljesen lényegtelenné degradáltan, -találja meg a keresztet".

A szentély állóhasábja a szegmensíves záródású apszissal

Ezért lelkesedik Rimanóczy is a Jézus Szíve Plébániatemplomért, s írja róla, hogy az a "tökéletes művészi kiegyensúlyozottság." A hosszhajós csarnoktemplomot három hajóra tagolja egy-egy karcsú pillérsor, amelyek a bejáratból nézve egy diadalívben végződnek. A diadalív a szentély kapuja, mögötte a főoltár 1.5 méterrel meg van emelve, hogy jól látszódjon az ugyanez a célból 1%-os lejtésű főhajó minden pontjáról. A főoltár mögött óriási színes üvegablak, az üvegfestmény fő témája a bal kezével szívére mutató Jézus. A figyelmet azonnal megragadó, mindenhonnan jól látható főoltárral ellentétben a mellékoltárok teljesen rejtve maradnak. A mellékhajókból 4-4 U-alakú térbővület nyílik, ezek oldalfalait félköríves átjárók törik át, így egy privát folyosót létrehozva lehetővé teszik a keresztút végigjárását a főtemplomban zajló szertartás megzavarása nélkül. A mellékoltárok között üvegfestmények álltak, ezek a világháborúban a templom mellett robbant bomba okozta légnyomás következtében elpusztultak, és egyelőre a hatból csak kettőt pótoltak.

A templomtér az egykori fényfüzérekkel² - oldalt az áttört mellékoltárok képezte folyosó és kettő a vízszintesbe forduló ablakok közül, szemközt a szentély az üvegfestménnyel

A városmajori templom esetében a belsővel foglalkozni azért is érdemes, mert a belső funkcióinak elemeiből építkezik a külső: az épülettömeg hasábokból áll össze, a hasábokat pedig a belső tagolása határozza meg. A templom főhajója a nagy fekvő hasáb, ebből állnak ki az alacsonyabb állóhasábok, a mellékoltárok, amelyek mintegy támasztékként működnek, ezt az érzetet erősíti az állóhasábok földszinti kilépcsőzése is. A mellékoltárok hasábjai között üvegfalak állnak (belül a háborúban elpusztult üvegfestmények), amelyek ívesen fordulnak függőlegesből vízszintesbe, "továbbcsúszva" a tetőre. Ugyanilyen ablakot fog közre a főhomlokzaton két, a főtömegnél magasabb állóhasáb, amelyek előtt fekszik a bejáratnak helyt adó alacsony fekvőhasáb. Az épület legmagasabb eleme a szentélyt rejtő állóhasáb, amelyből kiáll a főtömeggel egymagas apszis. Az apszist öt függőleges ablaksáv tagolja (mögötte a szentély üvegfestménye).

Csupán ez az apszis és az ablakok függőlegesből vízszintesbe váltó íve enyhíti a tömbök szigorú egymásutánját. Az így, kisebb-nagyobb tömegekből összeálló épület szimmetrikus, lépcsős képet alkot, amelyen kapcsolat jön létre a belső és a külső között, valamint a külső homlokzatai között. Ezt az egységességet erősíti a homlokzatokon ismétlődő áttört ornamentika, amely visszaköszön a templom melletti harangtorony ugyancsak áttört kockákból álló sisakján.

A tömegek lépcsőzetes építkezése és az áttört ornamentika a harangtorony hasonló sisakjával; angyalok a bejárat fölött

Az épület átadása óta sokat szelídült: új szobrok, festmények és freskók díszítik a templomteret és a bejáratot is; az eredeti nyersbeton burkolatot,  amely jól illeszkedett a struktúrájában a belsőt mutató épülettömeg ötletéhez, már sima travertin lapok takarják; a templomot a harangtoronnyal és a szomszédos kistemplommal (amely Árkay Aladár korábbi alkotása) félköríves nyílású árkádsor köti össze, amely teljesen idegen a szögletes hasábokból álló templomtól és a négyzet alapú toronytól; de Ritoók Pál szerint az előremutató modernség lazulását mutatja az is, hogy a háborúban elpusztult a főoltár mögötti eredeti üvegfestményen látotthoz képest a restaurált, új alkotáson Jézus vonásai kevésbé kemények, szigorúak.³

A mellékoltárok hasábjainak egymásutánisága és az íves záródású árkádsor

¹ Rimanóczy Gyula. Az új városmajori templomról. Tér és Forma. 1933/4-5.

² A templomtér mai képe a Plébánia honlapján

³ http://varosmajor.communio.hu/tmptrt.htm

Vissza a főoldalra