Budapest Városképpen

ma egy éves a blog. De erről majd később.)

Népszerűtlen korszak népszerűtlen lenyomatai, "környezetüket figyelembe nem vevő", "durva", "agresszív", "ocsmány" épületek kerülnek most bemutatásra; elhanyagolt, lenézett, meg nem értett házak. A szocreál nyomasztó időszaka után újra virágzásnak indult a magyar építészet, ez a modern vagy későmodern korszak, amellyel a fene sem foglalkozik. Pedig. Most megpróbáljuk néhány példán keresztül megmutatni, miért jó épületek ezek.

Hasonló vízszintes osztás; visszaugratott első emelet, drapp szín, nem látszó nyeregtető

1974-ben épült Pintér Béla tervei szerint a Kereskedelmi Kamara Kossuth téri székháza. Bár az épület - ellentétben például a szemközti MÁK-bérházzal - nem hunyászkodik meg, és modern homlokzatával határozottan elüt a Kossuth tér századfordulós képétől, nagyon finom megoldásokkal mégis illeszkedik környezetébe, és kiérdemli helyét. A vízszintes osztásban való illeszkedést segíti, hogy az árkádos földszint fölött az első emelet vissza lett ugratva, a szomszédos épülethez közel eső traktusokat pedig nyeregtető zárja. A térhez passzoló drappszínű homlokzatot sűrű lamellasorok borítják, de nagy kőoszlopok a környező épületek tengelyeinek ritmusában osztják részekre. Ez az erős függőleges tagozódásbeli hasonlóság a Kossuth téri szomszédos épülettel egyértelmű, az Akadémia utcai homlokzatnál pedig a telekhatár lépcsőzetes követésének köszönhetően nem lehet nem észrevenni; sőt, Budáról nézve még a Parlament nyugati homlokzatával is érvényesül. Oldalról nézve a lamellák és az oszlopok összefolynak, és a homlokzat sima felület látszatát kelti.

Hasonló függőleges osztás: Parlament, Kereskedelmi Kamara, Akadémia utca; NAGYBAN

Lehetne furcsállni a Kossuth téri oldalon, hogy ennyi apró odafigyelés után a párkánymagasságok miért nem követik a szomszédos épületét - de amellett, hogy ebben is van rendszer, fontos hangsúlyozni, hogy itt egy külön épületről van szó. Ami szomorú, hogy nem oldották meg az Akadémia utcai oldal szintkülönbségét, mégpedig az egy emelettel alacsonyabb szomszédos épület állítólagos tervezett ráépítésére hivatkozva - pedig ez, a házat látva, elég abszurd.

A Szervita téri templom és a Távbeszélő Központ hundertbasser magyarázatával; anno és most a templomról NAGYBAN

Három évvel későbbi a sokban hasonlító Szervita téri Távbeszélő Központ. Az 1977-ben épült Jeney-Bán épület a tér sarkára, egy templom és egy 1911-es Lajta-féle premodern ház közé épült, valamint folytatódik tovább a Petőfi Sándor utcán, L-alakban körülölelve a templomot. Bár a Kereskedelmi Kamara épületéről ismerős lamellák borítják az könnyűfém és üveg függönyfalú homlokzatot, az épület zavarbaejtő módon utánozza a két szomszédos házat. Ehhez képest a megvalósulást megelőző pályázaton többek között a következő kritérium sikeres teljesítését éltette a zsűri az épület tervén: "sem tömbjében, sem osztásrendjében ne legyen hasonló a temploméhoz".

A Távbeszélő Központ és a Rózsavölgyi-ház hasonló vízszintes sávozása /az igen jó kép forrása: Magyar Építőművészet, 26. évf 5. sz. (1977) p13-15/

A templom egykori toldaléképületének méreteit kölcsönző modern ház négyzetes tömegében és függőleges sávozásában a templomhoz illeszkedik, ahogy azt a forrás:budapest blogon hundertbasser részletesen bemutatja; a Központ függőleges bordázása emlékeztethet a Rózsavölgyi-ház első két emeletének ablakkereteire, a vízszintes sávozás világos és sötét részeinek, azaz a függönyfal üveg és könnyűfém lapjainak váltakozása pedig már határozottan a Rózsavölgyi-ház felső emeleteinek osztására üt. Nem ilyen jól sikerültek azonban a Petőfi és a Városháza utcai homlokzatok, amelyek bár oldalnézetben illeszkednek a pilasztergazdag budapesti utcaképbe, de a tervezők mintha már elfáradtak volna, mikor az árkádra, illetve a Petőfi Sándor utcai lezárásra került a sor. Érdemes viszont mégegyszer megemlékezni a szívünk csücske krómacél domborműről a Szervita téri homlokzaton, amely egyrészt kacsint a templom díszeire, másrészt gyönyörűen megbolondítja a Távbeszélő központ szigorú rácsszerkezetét.

Távbeszélő központ a pilasztergazdag pesti utcában, illetve a Petőfi Sándor utcai zárás; NAGYBAN

Kevésbé ismert példa a Haemotológiai Intézet 1986-os kiegészítése. Azért a nyolcvanas évek második felében ettől már valószínűleg senki sem esett hasra, de mind kronológiailag, mind megoldásában jól zárja a sorozatot. Bár az épület elkészülte 1986-ig váratott magára, a kórház kiegészítéséről már a '70-es években döntöttek, és a Wagner-Kévés páros 1977-től dolgozik a terveken. Nagyon kis területű saroktelekre kellett tervezni, ezért egyértelmű volt az épület a környezeténél magasabbra való tervezése. 

A Haematológiai Intézet

Háromemeletes szomszédok között ezt a nagy különbséget változó magasságú, 5 egymástól elcsúsztatott traktusokkal igyekeztek megoldani: a középső, a legmagasabb torony 10 emeletével jelentősen magasabb a Karolina út többi épületénél, de a körülötte álló egyre alacsonyabb épületrészekkel sikeresen igazították a kiegészítést az utcaképhez. A középső tornyok után az egyik szélső traktus bár még magasabb a szomszédos épületnél, de körülbelül ugyanennyivel magasabb ennek az épületnek a következő szomszédja is, így ez egy ritmust folytat; a másik szélső traktus pedig már pontosan illeszkedik a szomszédos épülethez. A táblás rendszerű üveg függönyfalas épület a traktusok szintkülönbségének köszönhetően belefolyik környezetébe, továbbá ezek jól tükrözik az utcát a betöltött funkciót is - bár kissé illúzióromboló, hogy a legfölső emeleten gépház és szeméttároló van.

Vissza a főoldalra

Átadták a Hollán Ernő utca Szent István körúti végét, amelyből május óta kertutcát varázsoltak. A munkák kezdetekor részletesen bemutattuk a terveket, és lelkesedtünk egy sort, hogy milyen nagyon jól néz ki az egész. Ezt továbbra is fenntartjuk, a tervek nagyon jók voltak; milyen kár, hogy nem azok valósultak meg, sőt; az utca teljesen más, mint amit a tervek mutattak! Sok a hiány, sok a kérdőjel, az Önkormányzati Hivatal azonban nem válaszolt kérdéseinkre (sokat sejtet sajnos viszont Bardóczi Sándor cikke).

A Hollán Ernő utca Szent István körúti torkolata egy gyalogosszempontból nagyon rossz zsákutca volt. Bár Újlipótváros egyik kapujáról van szó, azt leginkább a Rothschild és a Príma Pék itt tanyázó teherautói foglalták el, amelyek keresztül-kasul álltak minden négyzetcentiméteren - ezek az üzletek akadályozták eddig logisztikai okokból az utca átalakítását. Kompromisszumos megoldásként bár az utcát teljesen a gyalogosforgalomnak engedték át, az említett üzletek teherautói a kora reggeli órákban átmehetnek a pollereken, plusz a tervek szerint az utcaszakasz mindkét végénél, így a Körútnál és a Buda Nagy Antal utcánál is, külön rakodó- és parkolóhelyet alakítottak volna ki. Valójában ilyen rakodóhelyet csak a Budai Nagy Antal sarkon különítettek el, és azt is helyi autók használják egész nap parkolásra, így a teherautók a párhuzamos Tátra utcába szorultak. Reméljük, a körúti rakodóhelyeket a Margit híd felújítása teremtette nehéz helyzet megszűnésével pótolják, és az odaparkolást valamilyen táblával korlátozzák.

Kivéve engedéllyel

A kertutca kialakítására komoly koncepciót dolgoztak ki: "Fák, örökzöld cserjék, virágok, padok, szökőkút alkotta sávot hoznak létre a díszburkolatú sétálórészek által közrefogva. A zöld sáv alapja egy derékszögű háló, amelynek metsződései különböző funkciókra alkalmas mezőket adnak: ez lehet díszburkolat, gyep, virág, vagy akár egy köztéri szobor, illetve bérbe adható az itt üzemelő vendéglátóegységeknek terasz létesítésére" - írtuk májusban. A rendszer lényege az lett volna, hogy a középen elterülő zöld sáv ne vágja két részre az utcát, az legyen szellős, átjárható, valamint jöjjenek létre kis belső terek. Rossz példa a kerületben a Gergely Győző utca, amelynek közepén egy több méter magas masszív fal áll cserjékből, valamint a terézvárosi Liszt Ferenc tér, amelynek középen húzódó zöldsávja nemcsak két részre osztja a teret, hanem ráadásul a benne kialakított dzsungel-labirintus sem a térhez méltó. Sajnos a Hollán Ernő utcában sem a tervekben beígért jó megoldás valósult meg, hanem valami egészen más: a derékszögű rendszert csak a burkolat fehér vonalai mutatják, a tervekhez képest gyanúsan megcsappant számú cserjék bár különálló tömbökbe rendezve, de két részre osztják az utcát.

Béna kuka

Kukában, mint az új projekteknél mindig, most is mellélőttek: a szemetes rész kör alakú ajtaját vagy nem veszik észre az emberek, vagy teljesen jogosan nincs gusztusuk egy kukához hozzányúlni, ezért mindenki a ciginek szánt részbe tuszkolja a szemetét, ami persze fél perc alatt megtelik. További eltérés a tervekhez képest a giccses szökőkút a beígérttel szemben, padból is mintha kevesebb lenne, a hangulatos, burkolatba rejtett éjszakai világítást pedig teljesen lefelejtették. Mindezeknek ellenére az élet nagyon szépen beindult az utcában. Előre lehetett jósolni, hogy a vendéglátósok élni fognak a lehetőséggel, és hamar ellepik a szakaszt a teraszok. Egyelőre csak egy pizzéria és a város legjobb cukr egy cukrászda rakott ki asztalokat, viszont már látszik a leendő probléma: mivel a zöld sáv nem átjárható és két részre osztja az utcát, egy komoly terasz már ellehetetleníti a közlekedést. A pizzéria asztalain például képtelenség átvágnia magát a járókelőnek, így a forgalom egyértelműen a másik oldalra szorult. De nemcsak a teraszokat, hanem a padokat is megszállták mind öregek, mind fiatalok (bár senkinek sem ér le a lába), a szökőkútnál konstans visít minimum két kisgyerek, és csütörtök-péntek esténként itt gyülekeznek a szórakozni induló társaságok.

A terv és a valóság összevetése, vigyázat, a sokkoló igazság! TELJES KÉP

Az átalakított utcának mindenki nagyon örül, mi is (főleg a Szent György térről ismerős kandelábereknek). Csak kár, hogy nem olyan, amilyen lehetne - és hogy miért? Azt (még) nem tudjuk.

Az új kertutca ma debütál igazán, mert a szakasz is része a Pozsonyi Pikniknek, az első Újlipótvárosi faluünnepnek. A Városképp szerkesztősége  személyemben képviselteti magát a helyszínen, és egy világszép lányzóval kiegészülve indul a Pozsonyi Kifli Sütő Versenyen! Jöjjön mindenki, nagyon jó lesz!

 

Ajánlott program: 15:00-16:00 Lipócia zsidó szemmel, Deák Gábor várostörténeti sétája a Jászai Mari tértől a Szent István parkig

A másik premodern Béla c. posztunknál már megkaptuk, hogy szegény Málnai Béla miért csak második, úgyhogy most írásba foglaljuk: a sorrendben semmilyen ítélet vagy logika nincs, hacsak nem az ABC, de az is véletlen. A harmadik premodern Béla akit bemutatunk nem más mint a Vágó testvérek, pontosabban Vágó József. Rendkívül színes életművét nehezebb tagolni, de azért igyekszünk valamit kisütni, miközben megnézzük néhány budapesti épületét, amelyeket többnyire testvérével közösen tervezett. A poszt természetesen nem lesz teljes, hiszen csak a kezdete valaminek (a Vágó Józseffel foglalkozó írásoknak).

Vágó József pályája érdekesen kezdődött. Miután megszerezte diplomáját, Alpár Ignác irodájába keveredett, és részt vett Alpár több nagy épülettervének, így a historizáló Vajdahunyadvár, a historizáló Tőzsdepalota, vagy a historizáló Osztrák-Magyar bank kidolgozásában. Mindeközben az Alpár-iroda legnagyobb riválisa Vágó egyetemi tanára, Lechner Ödön volt; a nagy pályázatokon nem egyszer ők foglalják el a dobogó első két helyét, többnyire a historizáló Alpár győzedelmével, hiszen ő képviselte az akadémizmust. Képzelhetjük, mit érzett Vágó, aki szerint Lechner "a kor legnagyobb építésze" volt, mikor főnöke nyíltan kelt ki a Lechner vezette új építészeti mozgalom ellen. Eldurrant az agya, és kilépett az irodából.

1899-es múzeum-terv, véletlenül nagyon hasonlít Alpár Tőzsdepalotájára

Eddig a pontig nem is érdemes különösebben Vágó terveivel foglalkozni. Lajtával együtt ő is részt vett a lipótvárosi zsinagóga pályázatán, ismert továbbá egy templom és egy múzeum terve - de ezekben nagy fantáziával sem lehetne megtalálni azt a Vágót, aki 1902-től bátyjával, a szintén építész Lászlóval indít irodát; és hopp!, keze alól hirtelen szecessziós tervek kerülnek ki. Nem tudni, hogyan oszlott meg a munka a testvérek között, a tervezés mekkora része tudható Józsefnek és mekkora Lászlónak. Sokat sejtet azonban, hogy beleillik az általuk tervezett házak sorába az az épület is, amelynek tervezésében József testvérétől függetlenül, a Quittner irodában is munkát vállalva vett részt - valószínűleg oroszlánrészt: a Gresham palota.

A Síp és a Visegrádi utcai bérházak, NAGYBAN

A testvérpár első munkái a hazai szecesszió legtöbb példájához hasonlóan csupán annyit változtattak a kor akadémikus építészetéhez képest, hogy a megtartott szerkezeten  kicserélték a díszeket szecessziós virágokra és indákra. Innen indul a testvérpár is: 1902-es Síp utcai bérházukon már megtaláljuk a hullámzó osztópárkányokat, de  inkább a hagyományos építési módokat követték, és ezt igyekeztek magyaroskodó díszítésekkel takarni. Az 1903-ban épült Visegrádi utcai épületen a lift elterjedésének köszönhetően a legfelső emelet lett a legdrágább, így a homlokzat itt a legdíszesebb: az ablakokon ismétlődő gazdag minta azonban bár szecessziós, de nem magyaros. Mivel így az első emelet lett a legkevéséb értékes, a díszítés is itt a legegyszerűbb; mégis ez a cementbe ágyazott majolikalapok adta geometrikus sorminta lett a testvérpár későbbi épületeinek egyik állandó jellemzője.

A Gresham, a Gutenberg és a Boráros téri bérház, NAGYBAN

A Gresham palota az angol biztosítótársaság, a British Gresham Company budapesti székházának épült 1904-ben. Az épületnek gazdagságot, anyagi stabilitást kellett sugároznia, így elborítják a szecessziós díszítések - indák, virágok, koszorúk és allegorikus szobrok -, de magyaros jelleget, angol cég székházáról lévén szó, kizárólag a bérlakások lépcsőházai kaptak. Az épületet hullámos, fülkékre osztott oromfal zárja, amely megoldás a testvérpár újabb visszatérő jellemzője lesz: megtaláljuk többek között a Boráros téri bérházukon és a Gutenberg-házon is (továbbá a Nemzeti Szalon főhomlokzatán). Ezek az épületek a testvérpár önálló alkotásai, így, bár díszítésük a Greshaméhez hasonlóan egyetemes (nem magyaros), nélkülözik a palotán tapasztalható gazdag burjánzást: a homlokzatot a kiemelkedő, a Gutenber-ház esetén ráadásul dupla-oromfalon kívül a Visegrádi utcai bérházról ismert geometrius minták díszítik, illetve a Gutenberg-házat a vakolatalapban körvonalazott alakok, és a homlokzatot záró két szobor. A díszítés tehát minimális, azt a homlokzat, a párkányok, az erkélyek hullámzása egészíti ki.

A Boráros téri bérház, a Gutenberg-ház és a Mester utcai bérház sarkai, NAGYBAN

Kísértetiesen hasonlít az 1905-ben épült Boráros téri és Mester utcai bérházak, illetve az 1907-ben befejezett Gutenberg-ház sarkai: a több tengelyre osztott sarok ablakait függőleges mintasor választja el egymástól. Ez a mintasor azonban a Mester utcai épület esetében kicsit más: a homlokzaton több helyütt és a kapu körül is végigfutó díszítés mintha valójában a burkolati lapokat tartó szegecsekből állna. Ugyanilyen pontozás díszíti, de jóval sűrűbben a testvérpár egyik utolsó közös munkáját, az 1908-ban felépült Árkád Bazár épületét.

Az Árkád Bazár, NAGYBAN + homlokzatrészletek

A - valószínűleg valós tartófunkcióval nem rendelkező - tartóelemek  rengetege a ház díszítésének legszembetűnőbb része. Tehát a homlokzatra kikerült és esztétikai szerepet kapott egy eddig mindig elrejtett szerkezeti elem; de nem csak ez a megoldás teszi elképesztő újszerűvé az épületet. A korábbi, lekerekített sarkú házakkal ellentétben az Árkád Bazár sarka lecsapott, és oldalhomlokzatai is geometrikusabbak. Bár oldják a homlokzatok komor szabályosságát a Vágó-testvérek rajzolta játékos minták (a földszinten játékbolt kapott helyet), így hintalovak, majmok és ólomkatonák, az épület mégis újszerű modernséget áraszt: a "szegecsek" tarkította egyszerű műkőlapok, a nagy, teljesen sima, díszítés nélküli részek már átadják a főszerepeket az épület struktúrájának, amelyen végig a hullámzó és az egyenes vonalak váltogatják egymást (legközvetlenebbül a negyedik emeleti sarokerkélyen). Ez már nem az az indás szecesszió.

Az épületek ma is állnak, de a Gresham palota és a Gutenberg-ház kivételével rossz, vagy eltorzított formában - ezért az archív fotók.

A képek forrása: Anne Lambrichs. Vágó József. Budapest, 2005. Holnap Kiadó. Kivéve, amikor A Gutenberg tér 4. Társasház honlapja, vagy épp a FSZEK BGY.

Vissza a főoldalra

Lajta Béla két zsinagóga-pályázaton is résztvett, 1898-ban a lipótvárosi, 1912-ben pedig a budai zsinagóga építéséért versengett. 1898-ban első munkájaként küldte tervét Londonból, még Leitersdorfer Bélaként, és azonnal harmadik helyezést ért el; az 1912-es pályázatot pedig már elismert Lajta Bélaként meg is nyeri. Bár egyik épület sem valósulhatott meg (előbbi a Parlamenttől két saroknyira, utóbbi a Moszkva tér felett állna), a fennmaradt tervek jól mutatják az évek során végbement óriási változást Lajta építészetében - amely fejlődésről, a világháború előtti modernista mozgalomról nem győzünk eleget írni.

A lipótvárosi zsinagóga történetét a blog indulásakor már úgy ahogy megírtuk: a szegény Teréz- illetve Erzsébetvárosból a Lipótvárosba költöző módosabb zsidó polgárság szükségét érezte egy nagy templom emelésének, amely reprezentatít épülete lehetne nem csak a kerület, de az egész fővárosi zsidóságnak. Ingyen megkapták a fővárostól a Szalay, Szemere, Markó és Koháry (ma Nagy Ignác) utcák határolta területet, 1898-ban pályázatot írtak ki a 3600 fő befogadására képes templom tervezésére, kihirdették a győztes, de újabb pályázatot írtak ki, aztán megint, végül rájöttek, hogy annyira nem is kell nekik zsinagóga. Ezen a pályázaton találkozhatott a nagyközönség először Lajta Béla nevével, illetve nem, mert ekkor még Leitersdorferként futott.

Lajta Béla zsinagógája 1898-ban

A templom nagy, csicsás, és eklektikus: „...a konstantinápolyi zsidók s a Rothschild lordok sem képviselik oly tipikusan a zsidóságot, hogy zsidó templom keletkeznék, ha, mint az egyik koszorus terv teszi, egy skót uri kastélyra ráteszik a Hagia Sofia dupla taplósapkáját",¹ írta viccesen Ignotus, de Gábor Eszter szerint az is jellemző, hogy "a vitában a laikusok fogalmai sokszor meglehetősen tisztázatlanok voltak:"² skót úri kastély, arab és mór, gót építmény, önálló építmény. Ezzel szemben Málnai Béla szerint ez "nem egy pályaterv, mely legjobb az összes közt, de egy jelenség, jelentőség. Reveláció minden szakembernek, áttekinthető, egységes, világos és tiszta maga a komplikált probléma, mint egy megnyilatkozás."³ Lajta első munkája egy iszlám formavilágú, hatszögletű centrális templom, amelyet gót stílusú előépület egészít ki: tehát határozottan elválasztja egymástól a funkciójukban is különböző épületrészeket, de itt ez az elgondolás inkább még zavaros összképet eredményez.

Tizennégy év múlva újból zsinagógát tervez Lajta, bár kisebbet, "csak" 1400 férőhelyeset. Ekkor a budai zsidóság álmodott magának nagy templomot, mégpedig a mai Postapalota helyére. Az 1912-ben kiírt meghívásos pályázaton Lajta akkori munkáihoz hasonló modernista szemléletű tervével maga mövé szorította az összes, egyébként az 1898-as pályázat színvonalát képviselő munkát. Terve letisztult, egyedi, újszerű, meg is kapta a megérdemelt első helyezést - azonban ez nem jelentette azt, hogy terve meg is valósulhatott. 1913-ban és 1914-ben kétszer hirdet még pályázatot a hitközség, de végül vagy a világháború, vagy az akarat eredendő hiánya miatt a nagy budai zsinagógából semmi nem lett. Lajta csak az első pályázaton indult, az ő tervét leszámítva végig csak a már unalomig ismételt megoldások és formák képviseltették magukat.

Lajta Béla zsinagógája 1912-ben

Az ő terve azonban már inkább az 1936-os lágymányosi/kelenföldi zsinagógára hasonlít (vagy viszont?): az óriási, párkány nélküli fehér falak letisztultsága a kor friss mozgalmának szellemiségét tükrözi. Elhagyja a homlokzati díszeket, és az épület képét a struktúrával igyekszik meghatározni. A figyelmet elterelő díszek eltűnésének köszönhetően sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az épület alapvetőbb részei: maga a test, valamint a bejáratok, nyílások és a kupola. Széles lépcső vezet a teraszon elhelyezett épület látványos főbejáratához: a hét kis kapu a sima főhomlokzathoz képest visszaugratott falsíkba van beépítve, előttük magas, az épület felén túlnyúló, félköríveket tartó oszlopsor. A főbejárat, a főbejárat melletti nyílások és az oldalszárnyak bejáratai (amelyekhez a két kisebb lépcső vezet) díszítése egységes geometriai játék. Ehhez illeszkedik az épületet lezáró egyszerű mintás gömbszegment kupola.

A két zsinagóga alaprajza hasonló, bár egyik négyzet, másik háromszög alakú telekre készült. Mégis, az eltelt tizennégy év nagy változást hozott: míg 1898-ban Lajta terve nem nagyon tűnt ki a többi közül, más stílusok egymás mellé helyezésével igyekezett monumentálisat alkotni, 1912-ben már egy egészen új stílus úttörőjeként tervez. Hiába tűnhet egyszerűbbnek a későbbi zsinagóga-terv, az összetettebb, sokkal zsinagóga-szerűbb hatást kelt.

¹ Gábor Eszter: A lipótvárosi zsinagóga pályázata

² U.o.

³ Vámos Ferenc. Lajta Béla. Budapest, Akadémia kiadó. 1970.

Vissza a főoldalra