Budapest Városképpen

Olyan hiszti kerekedett a Szépművészeti Múzeum bővítése kapcsán a régi vs. új problémával kacsintgató poszt kommentjei között, hogy nem tudok ellenállni a téma további feszegetésének. De hogy a dolog ne legyen egyszerű, egy már 135 éve eldöntött kérdést veszek elő, mégpedig a Mátyás-templom 19. századi felújítását. (A posztban a Mátyás-templom név marad, semmi Nagyboldogasszony, vagy budavári meg koronázó szöszölés.) Akkor a régi mellett döntöttek, de vajon jó döntés volt-e? A templomot fel kellett újítani, mert átment rajta egy-két tűzvész és villámcsapás, megnézte néhány török meg Habsburg turista, és egyébként is Buda legrégebbi templomáról van szó; éppenséggel össze akart dőlni. A kor nagyjai éltek a helyzettel, és úgy felújították a templomot, hogy a 20 éves munkálkodás után lényegében egy teljesen új épületet adtak át a városnak, hacsak valaki nem emlékezett a templom régi, 13-15. századi képére, továbbá nem látott a főember Schulek Frigyes fejébe, hiszen ezek voltak a forrásai az átépítésnek. Vigyázat, a cikk gonosz kérdésekkel zárul!

A Szentháromság tér képe az átépítés előtt, még zártsorú templommal, toronyórával

A 13. században román stílusban épült, majd gótikus stílusban átalakított és folyamatosan, például a Mária-kapuval vagy a délnyugati Mátyás-toronnyal kiegészített templomot Buda visszafoglalása után először a ferencesek, majd hamar a jezsuiták kapták meg. Az épület már akkor is rozoga volt, úgyhogy gyorsan kipofozták: barokkosították a kornak megfelelően, főhomlokzatát levakolták, lekerültek a csicsák, felkerült északra egy kollégiumi épület és délre egy papnevelde (amik átvették a terhelést, ennek köszönhető, hogy a templom nem rogyott össze), felkerült a Mátyás-toronyra egy hagymasisak, felkerült a nyugati bejárat (a szomszédos épületek felhúzása óta az egyetlen kapu) elé egy erkélyes előcsarnok, és a fölötte levő rózsaablakot is egyszerűbbre cserélték. A templom középkori pompáját a pucolás során elveszítette, a Várban betöltött hangsúlya pedig jelentősen tompult zárt sorba való kerülésével; viszont illett a Vár akkor kialakuló polgárias képébe, és még toronyórát is kapott. Azért átment rajta még egy tűz, felkerült egy kettős hagymasisak, lekerült a kettős hagymasisak, 1773-ban pedig Mária Terézia pápai nyomásra feloszlatta a jezsuita rendet, és a templom Buda város tulajdonába került.

/Kép forrása: Csemegi József: A budavári főtemplom középkori építéstörténete, Budapest, 1955/

A barokkot mélyen lenézte a romantika építésze, ami a Mátyás-templom esetében Schulek Frigyest jelentette. A jezsuitákat a törököknél is károsabb hatásként értékelték, ténykedésüket rombolásnak, vandalizmusnak titulálták. Az ébredező műemlékvédelem hevében 1874-ben pedig arra a döntésre jutottak, hogy a felújítás során olyan képet, "festői csoportosítást" kell alkotni, melyen nyomon követhető a templom dicső történelme (a barokkot leszámítva, természetesen), ha pedig valamit nem tudnak kiolvasni a kövekből, hogy hogyan nézett ki a visszakívánt 13-15. században, vagy épp tudják, de tetszésüket az nem nyeri el, ott majd improvizálnak. Ilyen volt a templom leghangsúlyosabb része is például, a Mátyás király által építtetett és az ő nevét megöröklő Mátyás-torony, amely 15. századi szerényebb képe Schulekéknek nem felelt meg, szerintük a torony "uralgó fekvése" megköveteli a harsányabb, élénkebb formát. Olyannyira zavarba jöttek a lehetőségek végtelen tárháza láttán, hogy ennek a nagy bőségnek az eredménye három korstílus szoros találkozása lett, ami leginkább a nyugati homlokzaton érzékelhető.

A román, a korai gótika és Schulek Frigyes, nagyobb képért katt 

Így jött 1896-ra létre a ma is látható kép. A jezsuiták által emelt szomszédos épületeket lebontották (illetve a kollégiumi épületből csak a templomhoz érő traktust, a többi a mai Hilton), a templomot pedig a fent vázolt elvek mentén átépítették. Terveik sikeresen megvalósultak, Buda országos hírű középkori temploma visszakapta a magyarországi hitéletben anno betöltött jelentős helyét, a templom pedig újra szabadonálló épületként, a Halászbástyával kiegészülve Budapest képének máig elmaradhatatlan része, a Vár egyik fő attrakciója. Amit Schulek Frigyesék végrehajtottak, az a magyar műemlékvédelem egyik legfontosabb, de igen ellentmondásos pontja, amennyiben több, de nem az összes kor egymás mellett való bemutatása mellett döntöttek. Részben visszakaptunk egy történelmi épületet eredeti képében, de hogy melyik eredeti képében, azt Schulek Frigyes döntötte el, aki tetszik-nem tetszik alapon ítélkezett korok felett, a 13. századi állapotot találva a legeredetibbnek, a 15. századi állapotot pedig még egy kicsit eredetinek. Minden más, de elsősorban a barokk 18. századi forma a múlt bemutatása céljából a múlt süllyesztőjébe került; nem úgy a Schulek Frigyes kreativitásának köszönhető soha-nem-volt részletek.

A jezsuiták a papnevelde épülete miatt befalazták, Schulekék kiszabadították a Nagy Lajos király korabeli Mária-kaput /Kép forrása: Csemegi József: A budavári főtemplom középkori építéstörténete, Budapest, 1955/

Több kérdést vet fel tehát a templom helyreállításának példája: első, hogy megfér-e egy épületen több kor stílusa?; ha meg, van-e jogunk néhány stílusról mégis "megfeledkezni", és önkényesen szelektálni a korok között, egyiket értékesebbnek ítélve másoknál?; ha van, mi alapján szelektáljunk? Van-e jogunk saját, illetve korunk ízlése szerint kiegészíteni, "javítani" az épületet? Vagy ha úgy döntünk, egy épület egy stílust bír el, milyen elv szerint válasszuk ki azt az egy állapotot egy hosszú történelemből?

A Mátyás-templom története mindenesetre tökéletesen illeszkedik a Várat bemutató három poszt által is érzékeltetett tenderhez, sőt, talán legegyértelműbb momentuma a folyamatnak, amelynek során a polgárias hangulatú Vár egy ködös eszme érdekében szép lassan eltűnt. Jó döntés volt-e ez, ráadásul 'a régi visszaállítása' címszó alatt, holott végeredményben az sem sikerült? 

Valamikor nagy hegyes tornya volt. De így sokkal szebb, csonkán és építőállványokkal, sokkal stílusosabb. Ha megnéz, Uram, egy középkori városképet, a kathedrális tornya mindig éppen épül. A kész torony modern és parvenű dolog.

Szerb Antal: Budapest kalauz marslakók számára

A témában remek olvasmányok akadnak, ilyen a képek forrásaként is megjelölt Csemegi József könyv (A budavári főtemplom középkori építéstörténete), ami címével ellentétben igen alaposan végigköveti a 19. századi átépítéseket is, irdatlan képanyaggal dobva fel méginkább a dolgot; a templom leírását és átépítésének történetét lehet megismerni Takács Marianna könyvéből (A budavári Mátyás-templom: a Nagyboldogasszonyról nevezett koronázófőtemplom, Budapest, 1940); sokatmondó az Építő Ipar című folyóirat 1893-ban, három évvel az átépítés befejezte előtt, a templom történetéről és a restaurálás miértjéről-mikéntjéről leközölt sorozata.
Vannak képek az interneten is, és meglepően profi a templom saját honlapja, továbbá, mint ahogy az BDzsH posztjában is látszott, a templom jelenleg is felújítás alatt áll: erről számolt be nemrég MuMa. De ami nekem a legjobban tetszik, az a 4/5 nehézségi fokozatú papírmakett Mátyás-templom, a kis Schulekeknek!

Vissza a főoldalra

Figyelem a cikkben megfogalmazott vélemény gyakran túlzó, és provokatív, ezért indulatokat gerjeszthet! Kérjük ezt a kommentelés használatával levezetni!

Na, ez volna a Vár polgárvárosáról szóló - kevéssé történeti, mint elméleti - cikksorozat lezáró, és nagy tanulságokat levonó része.

Azért van nagy bajban a szerző, mert maga sem tudja miként álljon a Várhoz hozzá. Szereti és rajongja - hisz január 2-án mínusz két fokban is ott fotóz (illetve segédkezik abban) - ugyanakkor látja azt is, hogy jelen állapotában mekkora csőd az egész térség.

A Pénzügyminisztérium századfordulón emelet Szentháromság téri épülete. [1901-1904, Fellner Sándor] A romlás kezdete volt a hatalmas tömegű épülettömb beszuszakolása a Várba. '45 utáni formája, ha lehet mégrosszabb.

Budapest egyik nagy hiányossága, hogy nincsen óvárosa. Nincsenek kis görbe utcácskák értelmetlen és kusza telekhatárokkal, kifelé dőlő homlokzatú ódon házikókkal. Ami hasonló volt azt a várospolitika, és az ingatlanfejlesztés szép sorban, és gondosan kigyomlálta (1900 - pesti belváros; 1920-30s - Viziváros; 1933 - Tabán; 1970s - Óbuda; 1990s - Újlak). Az 1900-as évektől, ez a veszély fenyegette a Budai Vár polgárvárosát is. Megépült a képen látható pénzügyminisztérium hatalmas tömbje a korábbi, Várba illő léptékű épületek helyén, megépült a külügyminisztérium négy emeletes tömbje, az országos levéltár hatalmas palotája (1913-1917), majd a '20-as és '30-as években a Dísz tér és Tárnok utca új, sokszintes bérházai. A romlás tehát itt is megkezdődött. (A fenti épületek némelyikének mentségére szolgáljon, hogy a várhegy terepviszonyai miatt koránt sem tűntek/tűnnek olyan magasnak, mint amekkorák valójában) A Vár szempontjából káros folyamatokra már a kortársak is figyelmeztettek, de cselekvésre a második világháború után került sor, amikor a romos épületmaradványok lebontására lehetőség kínálkozott.

A Vár remek hely lehetne, de nem az. Nem az, mert a háború óta képtelenek vagyunk vele mit kezdeni. Azelőtt kopott házaival érdekes hátteréül szolgált a dualista, majd Horthysta Magyarország politikai játszmáinak. A háború után viszont a minisztériumok átköltöztek Pestre a megürülő bankszékházakba. Azóta a Várnak nincsen a város életében betöltött szerepe. A helyreállításkor ráadásul feláldozták az utcára nyíló helyiségeket is a műemlékvédelem oltárán, így ma a legnagyobb probléma, hogy alig pár szolgáltatás tud itt megtelepedni, minden adott tehát egy élettelen műemléki skanzenhez. Persze a vári lakosok nyilván örülnek az ürességtől kongó utcáknak, a nyugodt vári estéknek. De a Vár idegenforgalmi potenciálját sem szabad ennyire parlagon heverni hagyni. Kompromisszumot kellene kötni!

A századforduló hajnalán átakított Mátyás-templom - hamarosan poszt lesz róla is - tornya tényleg ennyivel magasabb lett.

Ha egy igazán jó önkormányzati vezetés lenne, akiben meglenne az akarat is a változásra, meg lehetne kötni ezt a kompromisszumot. Remekül lehetne élni azzal a csodás adottsággal, hogy az épületek többsége nincs magántulajdonban. A földszinti lakók egy részétől megválva újra boltokat, szolgáltatásokat - életet lehetne csiholni ebbe az alvóvárosba, ahol csak azért van több ember utcán, mint Érd egyik külterületén, mert itt a házak nem 10-20, hanem 100-200 éve épületek. Ennyi! Ki kell mondani: Budapest legjobb adottságú városrésze egy ALVÓVÁROS!

Köszönjük a figyelmet!

Szöveg: BDzsH
Fotók: solaitid

vissza a főoldalra

Folytatódik majd a Várat bemutató sorozat, ez csak egy ilyen rövid kirohanás itt a komolykodó finish előtt. Nem is igazán konkrétumokat akarok említeni (pedig de), hanem ezt az odaépítünk-valamit-akkor-az-milyen-legyen-új-vagy-régi kérdést, ami állandóan felmerül - legyen szó romról vagy családi házról -, ezt akarom véletlenül sem megválaszolni, csak nekimenni mégegyszer, és végül visszakérdezni, mint a rossz gyerek. Erre használom fel az adott témát.

A Louvre és 20 évvel később a Szépművészeti Múzeum Karácsony Tamás nyertes terve szerint /kép forrása/

Kibővítik a Szépművészeti Múzeumot, aki még nem hallott róla, olvasson el egyet a témában született cikkek közül (1, 2, 3), vagy szemezgessen kommenteket az építészfórumon, ha csak háborogni szeretne, mert van körülötte botrány is, hisz miért ne lenne; olyan írást viszont nem találtam, ami azzal foglalkozna, mit is fognak odaépíteni. És most még csak nem is az, hogy nem szeretem, ha föld alá dugják el az embereket, mert szerintem jobb a Ludwig Múzeum vagy akár a bécsi Leopold ablakai mögött kiállítást nézni, a torontói Gardiner Museum bővítését látván pedig... na mindegy.

"Karácsony Tamás munkája magas színvonalon, építészeti és funkcionális szempontból is kimagasló, egyedi megoldásokat kínál. A tervjavaslat a belső funkcionális kérdésektől a városépítészeti, városképi kérdésekig, az építész-szakma különleges megoldási lehetőségeinek teljes spektrumát felöleli."

A nyertes tervjavaslat értékelése

kiemelés tőlem

Na, mert hogy egy 9x9 méteres üvegkockát fognak odaépíteni, ami a bejárata lesz a föld alatt levő kétszintes sok mindennek, miszerint kávézók, éttermek, shopok és egy 1200 négyzetméteres kiállítótér, de még természetes napfényt is ígérnek, hogy ne érezzük magunkat a Budavári labirintusban, továbbá eddig nem láthatott békaperspektívát a múzeum épületére. A párhuzam ugye ordító, a Louvre is kinőtte önmagát mint múzeum, az előtte álló üvegpiramis pedig hasonló cél eredménye, hogy ne kelljen a szabad ég alatt kígyóznia a sornak egy nagyobb kiállítás során, ami egyébként sem fér be a múzeumba. Volt nagy felháborodás, azóta viszont szimbólum lett, mindenki olyat akar, mi is, és hoppá, nekünk lesz is! - 20 évvel az eredeti után. 

Bán Ferenc tervjavaslata, ami nem is akar illeszkedni környezetébe, inkább új kontextust hoz létre a Hősök terén /kép forrása és további képek/

A Szépművészeti Múzeum épülete egy markáns, teljesen önálló épület. Bővítése problémás, mert minden hozzácsapott kiegészítés ugyanannyira idegen testként hatna, akár letűnt kort imitál, akár nem, és bír mai lenni. Nem furcsább Bán Ferenc tervjavaslata bármelyik másiknál, mert a Szépművészeti bővítésekor egy pontosan kiszámított képletbe kell belenyúlni, amely képlet eredetije már régen belénk égett; de miért ne lehetne mégis belenyúlni? Miért ne lehetne a megszokottság kényelmét felrázni egy kicsit a mával? Igen, eleinte sokaknak nem tetszene - csakúgy, mint a Louvre üvegpiramisa.

A Versailles-i kastély 2008 és 2011 között üzemelő ideiglenes bejárata, Exploration Architecture /kép forrása/

De mi inkább nem próbálkozunk, hanem föld alá dugjuk a bővítést, és csak egy lejáratként funkcionáló üvegkockát hagyunk a felszínen: a franciáknak végül is bejött a piramis, kezdeti hőzöngések ide-oda, ma már imádják - nekünk is be fog jönni a kocka, miután ők  elvégezték a piszkos munkát. Így 20 év után csinálunk magunknak egy üvegpiramist,  ami kocka; a franciák pedig közben már megint előrébb járnak. A kocka-piramis (és a föld alá rejtett bővítés) sikere a recept szerint biztosított, de valóban a(z) gyávaság óvatosság a jó út?

Ui.: MuMa cikke 2007-ből olvasásra erősen ajánlott.

Vissza a főoldalra

Belerondítok a cikk elejébe, mert hogy a képeket én követtem el, és ezért bocsánatot kérek. Én vágtam le kapualjakat, nekem lett elegem a tetőkből, és dőlni is csak a képeken dőlnek az épületek. Bár megesteledett az eredeti képek készülte óta, A Fortuna utca nem lett rövidebb, csak én nem vettem észre, hogy a koppintott fotó készítője nagylátószöget használt; a Mátyás templom tényleg megnőtt, direkt le is vágtam a tetejét; a Szentháromság téren előtte tornyosuló szoborcsoport ugyanakkora maradt mint volt, annak viszont véletlenül vágtam le a tetejét. Meg ilyenek. A Fortuna utca 21 új timpanonját viszont szeretjük.

Bocs, tényleg hideg volt, és január másodika. - solaitid

Szolgálati közlemény után pedig jöjjenek a képek az Úri utcából, ami végighúzódik a Kapisztrán tértől egészen a Dísz térig párhuzamosan a Tóth Árpád sétánnyal. Németország ellen gyakran tüntetőknek ismerős lehet, itt van ugyanis a nagykövetség épülete. Különben az Úri utca talán a vár legunalmasabb legbékésebb utcája, a várlabirintus bejáratától eltekintve túl sok interakcióba nem léphetünk az épületekkel. Viszont itt van a tökfogdosós lovasszobor, meg egy rakás műemlék, ami valóban igazán szép.

Mai sétánkat a Dísz téren kezdjük, és szorgalmasan végigmegyünk az Úri utcán, annak ellenére, hogy a Google térképszolgáltatója mindenképp a Fortuna utcán keresztül akart engem odavinni.

Nagyobb térképre váltás

A bejárt útvonal

Nem, nem fotóztunk rossz házat, ez tényleg mindkét képen a Dísz tér 14-es számú palotája, az egykori Edelsheim-Gyulai palota. Homlokzatát kivéve szinte minden elpusztult belőle, végül 1958-ban állították helyre ezzel az ál-barokk külsővel, erkély, és kockásfüzetlapos ablakok nélkül. A homlokzat visszabarokkosítására valószínűleg a tér házai közé való illeszkedés fokozása érdekében került sor.

Viszont, ha az imént a visszabarokkosítás szép szavát használtuk, akkor ezt visszaközépkoriasításnak hívjuk? Mintha minden homlokzatot 1-1 korszakkal előbbi állapotába akartak volna visszalépteti. (Úri utca 12.)

Na, az Úri utca 13. esetében viszont nem tudok nem véleményt formálni. Ez egy bűntett a vizualitás ellen. Az egész épület egy iszonyatos káosz lett, korok egymás mellett jelennek meg, de nem ám szépen sorban, hanem összeturmixolt ablak- és ajtókereket formájában, ami persze  irtózatos összképet eredményez. Úri utca 13., monnyonle!

Ez itt pedig a Szentháromság utca és Úri utca sarka. Az új épület, ami a két korábbi ház telkére épült, igen érdekesen mutat: mintha három épületet pottyantottunk volna egymásra. Teljesen elválik egymástól a földszint, az emeletek és a tetőzet. Nem a legsikerültebb beépítés véleményem szerint.

Úri utca 43. A barokk kapu nem igazán értjük miért maradt meg, vagy ha már azt meghagyták, akkor miért nem állították helyre legalább részben a barokk homlokzati díszeket is.

Jobb oldalon, az utca Kapisztán téri végénél, az imént bemutatott Úri utca 13. méltó testvére hasonlóan hiteles megfogalmazásban, valamivel kevéssé kaotikus homlokzattal.

Az Úri utcán végigsétálva ránk is sötétedett, testhőmérsékletünk is csökkenést mutatott, úgyhogy hazamentünk, hogy másnap újult erővel fotózhassunk további várbéli helyszíneken! Folyt.köv.

Szöveg: BDzsH
Fotók és képszerkesztés: solaitid
Fagyoskodás a várban: mindkét barom

vissza a főoldalra

Újévünk egyik fogadalma volt, hogy idén többet foglalkozunk a Duna jobb partjával. Nem szaroztunk, rögtön a közepébe vágtunk, a Budai Várba. A következő hónapokban több poszt lesz róla, mint eddig bármikor. (Nullát könnyű felülmúlni...)

Ahogy egykor a blogot is kezdtük, a jobbparttal is hasonlóan járunk el. Egykor és most fotókkal traktáljuk a kedves olvasót, akinek a kedvéért kemény mínuszokban szaladgált a két szerző egy fényképezőgéppel és egy laptoppal a kezében, nem kis feltűnést keltve az arra járók között. (Csajozáshoz azért nem ajánlanám a módszert, de 70 év feletti hölgyek esetén még bejöhet a '45 előtti képek mutogatása)

Na befejezve a hülyeséget, pár magyarázó szó a képekhez előzetesen. A Budai Várat legutoljára 1944-45 telén ostromolták meg, nevezetesen a szovjet Vörös Hadsereg. A károk irtózatos mértékűek voltak, az ország talán legértékesebb műemléki területén.

"A Várhegy területén mintegy 200 ház állott. Legnagyobb részük száz, sőt százötven évet meghaladó korú [írja 1951-ben] (...) teljesen megsemmisült 42 [kb.20-25%], homlokzatának nagyarányú megújítására szorul 62 [összesen tehát több mint a fele nagyarányú beavatkozást igényel], gyökeresen tatarozásra szorul 32 és aránylag kisebb károkat szenvedett 52 ház közül is csupán egyetlenegy volt, amely ablaküvegtől eltekintve sértetlen maradt."

"a Fortuna-utca egyik oldalán majdnem egyfolytában 8 elpusztult ház van, a másik oldalon egymás mellett 7,(...)
a Szentháromság-utca egyik oldalán hét házból öt teljesen megsemmisült,(...)
a Tóth Árpád-sétányon(...) a 40 házból teljesen elpusztult és összedőlt huszonkettő..."

Gerő László: A Budai Vár helyreállítása, 1951

kiemelés és komment tőlem

A fenti idézeteken sajnos nincs mit ragozni. A Várnegyed a hadi események következtében viszont talán az egyik leghálásabb terepe az 'anno és most' fotók készítésének. Olyan sokminden változott itt meg, hogy néha bajba is kerültünk, biztos ugyanarról a helyszínről van e szó. Reméljük igen!

Nézzük végig először a Fortuna utcán a Bécsi kapu tér felől. A legszembetünőbb változás, az autók tömegét leszámítva, a Mátyás-templom tornyának ideiglenes állványa

Az utcán továbbsétálva és visszatekintve már gyökeresebb változások látszanak. Az utca vége a semmibe futás helyett a levéltár hatalmas épületébe ütközik, aminek méretéből azért kicsit lecsal a terepszint süllyedése. Az archív képen tűzfalát mutató, utcavonalba belógó épület a háborúban megsérült, majd elbontott evangélikus paplak.

A Fortuna utca 21. és 23. látható a képen. Annyit tennék hozzá, hogy az új épület abból a szempontból remek, hogy a földszintje nyitott, ezáltal lehet valamit kezdeni vele. Hogy a régi házból tartalmaz-e valamit, annak, bevalljuk nem jártunk utána, de nem kizárt.

Az utca e remek szeglete az iménti képen már kicsit látható volt. A régi kép hangulata varázslatos, az új kevésbé. Hogy ezt mennyiben a parkoló autók, mennyiben a 21-es ház merész puritánsága, vagy a spaletták hiánya okozza, azt mindenki döntse el maga.

Ez a Fortuna utca 16-os számú ház, amit a háború után lebontottak a 18-assal egyetemben. Persze maradványok lehetnek, de akkor az az épületek belsejében rejlik. A telekhatárok nem változtak, csak a kép, illetve a régi ház arányai csalókák. Az új ház ablakait kivéve teljesen korrekt, még a régi épület játékos szabálytalanságát is megidézi.

Látható, hogy míg az utcakép egésze alig változott - az arányok és térstruktúra megmaradt - addig a házak építészeti részletei, és maguk a házak is sokat változtak. A nagy tanulságot majd a sorozat végén vonjuk le! Folyt.köv. hamarosan!

Szolgálati közlemény: elnézést kérünk a megritkult posztolásért, hamarosan "visszasűrüsödünk", de jelenleg mindkét szerző nyakig vizsgaidőszakban van, ami nem könnyíti meg sem a posztírást, sem az egyetemistáktól nyüzsgő könyvtár használatát. Sorry!

BDzsH

vissza a főoldalra