Ez itt az







Ééééés Artur!

vau.



Keress

Olvass el!

 Olvasd emailben!

 Feedburner

A kommentelésről

varoskepp(at)gmail(dot)com

Utolsó kommentek

  • retek.: @Gabor Lendvai: Kedves Gábor! Engem már igen régóta érdekel, hogy miért lettek éppen ezek a póznák... (2023.02.28. 15:20) Lámpavasnak támaszkodva...
  • kisemma: Azt nem is említettem, hogy hol olvastam először az elektromos infrafűtésről. Ezen az oldalon tudt... (2021.04.16. 10:52) Illeszkedő 70-es évek
  • kisemma: Milyen hosszú idő...Ha már a kortálló dolgokról beszélünk. Például a harmadik generációs elektromo... (2021.04.16. 10:51) Illeszkedő 70-es évek
  • kisemma: Nagyon érdekes, tetszett a bejegyzés. Nagyon aktuális számomra a lakberendezés, hiszen éppen lakás... (2021.04.16. 10:49) Pecha Kucha Night
  • kisemma: Sziasztok! Nagyon érdekel engem is az építészet és korszerűség. Éppen valamelyik nap egy nagyon ér... (2021.04.16. 10:48) Budapest, a megskalpolt város
  • Utolsó 20

2008.09.22. 10:31 BDzsH

Városi park/oló/ - a Múzeumkert

Kevés a zöldfelület.

Ugye, sokszor hallottuk már ezt a sirámot. De arról már jóval kevesebb szó esik, hogy ez a "kevés" mennyire működik. Budapest tele van használhatatlan, és használhatatlanná tett zöldfelületekkel. Most ez utóbbira nézünk egy rejtélyes példát.

Ha Budapesten azt mondjuk: Múzeumkert, valószínűleg senkinek sem a BTM Kiscelli Múzeum parkja jut eszébe, mindenki tudja, hogy a Kiskörút - Múzeum utca - Pollack Mihály tér és Bródy Sándor utca által határolt területről van szó, még ha nem is ismeri ilyen pontosan a körülölelő utcák elnevezését.

Gyerekként szüleim többször vittek a Múzeum kert egyik eldugott szegletében lévő játszótérre. Akkor még eu-konform játékokról szó sem volt. Aztán én felnőttem, a múzeum felújítása pedig a tervlapokból valósággá lett. Az építkezéshez természetesen az eldugott játszóteret áldozták be, és a gyerekeket hosszú évekre felváltották a Kőbányait kortyolgató melósok. (A gyerekek ugyebár még nem szavazhatnak.)

Mikor kész lett, mindenki örült a fehérben ragyogó klasszicista remekműnek, és a környék lakói külön örültek, hogy gyermekeik és unokáik végre visszakaphatják játszóterüket. A történet azonban ha ilyen egyszerűen ért volna véget, akkor nem lett volna belőle poszt.

Dolgozói gépjármű: városi terepjáró

Autóparkoló. Játszótér helyett ez lett. Mire véget ért a múzeum felújítása, akkora jólét köszöntött be, hogy minden múzeumi dolgozó boldog autótulajdonos lett. Legalábbis a hivatalos verzió szerint. A parkolási igény Pollack remeke körül ma már akkora, hogy sokszor nem csak a múzeum utcai oldalon áll 50-60 gépjármű az egykori játszótér helyén, hanem kert-szerte léptem-nyomon autókba ütközöm.

Van tehát egy 5 hektár (mínusz a múzeum) területű parkunk. Az egyetlen komolyan vehető zöldfelület Belső-Józsefvárosban. És ennek mindössze a Múzeum körút felőli negyede az, amit rendeltetésszerűen használhat a városlakó.

Játszótér - kiknek?

A Múzeumkertben parkoló autók száma még 2008. április 19-én szombaton délután 4 órakor is 40 és 50 között mozgott. Most vagy elhisszük, hogy a dolgozók munkaversenyben vesznek részt, vagy nem. De ha nem, vajon kik parkolnak a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, és mi vagy ki jogosítja fel őket erre?

BDzsH

 

vissza a főoldalra

4 komment · 1 trackback

Címkék: budapest zöld viii.ker


2008.09.21. 00:37 Zsámboki Miklós

Programajánló

Beszélgetés Bojár Iván Andrással és Wesselényi-Garay Andorral szeptember 22-én, hétfőn, 19:30-tól a KÉK-ben (Szervita tér 8.); téma: az építészet és a média. Felhívnám a figyelmet az építészetfórum kategória-megjelölésére: party.

Igyekszünk odaérni a bringaemelgetésből, ha sikerül, akkor hangosan nem szólalunk fel.

 

vissza a főoldalra

Szólj hozzá!


2008.09.19. 19:42 Zsámboki Miklós

Le a falakkal 2

Úgy fogok írni most a nagy faltakarításról, hogy csak a Jászai és a Nyugati közötti részt láttam; ezt a részletet mégis úgy érzem, jogomban áll az egész akcióra rávetíteni.

Először maga az akciózás, a civilkedés, a körítés. Ami miatt tulajdonképpen negatívan állok a projecthez, mert bár a tagek leszedése nagyon helyes - de egyben sehova sem vezető - cél, így nem tudom támogatni. És azt kaptam, amire számítottam: lelkes celebek két-két percet suvickoltak, lelkes aktivisták transzparenst emelgettek, egy csoportfotó erejéig még össze is bújtak. Aztán körülbelül negyed óra elteltével a tulajdonképpen érintetlen graffitiket a munkásoknak hátrahagyva rohantak reklámpólóikban a következő checkpointra. Ennyit a civilkedésről.

Az ő munkájuk itt elvégeztetett

És a kamera nélküli piszkos munkát persze a végülis nem tudni melyik céghez tartozó munkások végezték. Hosszan, mindenkit szappanos vízzel terítve be. És innentől nehéz nyilatkozni a jelenségről, főleg csak egy rövid szakaszból kiindulva. Mert tulajdonképpen nagyon is tisztességesen letakarították a Szent István körútat. De tulajdonképpen egyáltalán nem. Ami biztos, hogy a randa, rikító graffitik eltűntek, nyomaik viszont hol kicsit, hol nagyon, de látszanak.

Az ő munkájuk itt kezdődik

Háromféle nyomot hagytak maguk után a tisztítók. Az első kettő egyértelmű: az érintetlen graffiti, amiket valamilyen rejtélyes oknál fogva meg sem próbáltak leszedni, és a halványan, de ott maradt graffiti, amit ennyire lehetett, vagy ennyire akaródzott csak eltüntetni. A harmadik a lefestett graffiti, amikor a fal színéhez minnél inkább hasonló színnel foltokat festettek a graffitikre. Ezt nem tudom, hogy a SzeBu csinálta-e, valamiért úgy érzem nem, de elég érdekes, hogy pont most került erre sor. Mindenesetre randa megoldás.

A munka eredménye; a halványan megmaradt minta

Összegezve, se rossznak, se jónak nem tudom elkönyvelni az akciót, még ha a propagandától el is tekintek, és szigorúan az eredményre fókuszálok sem. Mert graffiti mentesebb lett a Körút, de nem teljesen: hol graffiti-, hol azokat takaró festékfoltok figyelnek a falakon.

Ezek az emberek, akik végispriccolták a Körútat, a dolgukat végezték. Nekik ez a munkájuk; ők nem amatőr civilek, akik puszta lelkesedésből szappant ragadva minden tőlük telhetőt megtesznek Budapestért, pusztán szeretetből, a semmiért cserébe. Ha utóbbi lenne a helyzet, a cikket rózsaszín betűkkel írtam volna. De bizony itt nem egy civil akcióról van szó, végképp nem laikus szimpatizánsok bevonásával. Ezeknek az embereknek ez a szakmájuk, amit fizetésért űznek. Akkor viszont miért számít különleges alkalomnak a mai próbálkozás, vagy ha ráadásul ez már különleges alkalom számba megy, miért nem maradéktalanul tiszta a Körút?

Persze a helyzet még így is összehasonlíthatatlanul jobb a tisztítás előtti állapotnál. De ez még csak az első futam volt, most jön a város reakciója, hogy mindez meddig marad így.

 

UPDATE: Ajánlom a hvg.hu filmjét a happeninggel kapcsolatban.

UPDATE2: Féltem, hibát követek el azzal, hogy egy rövid szakaszból kiindulva általánosítok, és tényleg: már látszik, szélsőséges példát vettem alapul a Jászai tér és a Nyugati közé eső rész kiragadásával. A Körút ugyanolyan graffitis, amilyen volt.

 

vissza a főoldalra

4 komment


2008.09.19. 09:34 Zsámboki Miklós

A Kálvin tér lyuka

Elég nagy forgalom halad el előtte, bizonyára mindenkinek feltűnt már. Egy részük valószínűleg értetlenkedett, egy részük valószínűleg mosolyogva egy puncira gondolt, egy részük pedig valószínűleg értetlenkedve egy puncira gondolt. De ez inkább nem a szoborról, hanem a mai általános szimbolikáról árulkodik. A Kálvin téri aluljáró mozgólépcső mögötti falán levő domborműről van szó: egy függőleges nyílás a Kecskeméti utcára vezető két lépcső között félúton, fölötte egy virágszerű minta, mellette egy macska.

Komolyan is lehet szemlélni ezt a lukat. A piros metró építésekor az Astoria megállóhelynél 1963-ban bukkantak a Hatvani kapura, és a mellette elterülő 6 méter vastag falú rondella maradványaira. 1974-ben ehhez hasonlóan találtak rá a kék metró Kálvin téri megállójának építése során a Kecskeméti kapura.  Itt húzódott hát a városfal. A metró elkészült, ami a 15. században épített védrendszerből és a két kapuból még a metróépítés után is megmaradt, azt befalazták. A Kecskeméti kapura emlékeztet Illés Gyula 1983-as domborműve. Hogy mivel, azt én nem tudom. Talán a lyuk mélyére, a sokéves kincshez csábít, csalogat. Érted.

Egy biztos, így kell egy unalmas, randa falat aktívvá tenni. Persze a fal szép ettől még nem lett, de legalább unalmas sem: monotonitását sikeresen megtöri ez a szobor, a járókelő pedig arra gondol, amire akar - örüljön, hogy legalább egy kicsit nem a körút felújításán mérgelődik, miután megakadt ezen a szeme.

 

vissza a főoldalra

12 komment

Címkék: szobor v.ker kalvin ter


2008.09.18. 19:53 Zsámboki Miklós

Alkalmi füves

Fű a buszmegállóban. Ez jó. Ez egy jó reklám. Igény, ugye, van Budapesten zöldterületre, mégis alig találni. Nem azt mondom, hogy azért, mert néhány buszmegálló esőbeállójába műfüvet rakott egy cég, azonnal bármi is változna. De mégis egy üde színfolt, ami - legalábbis nekem - egy kicsit mindig feldobja a napomat. Ráadásul, könyörgöm, ez egy reklám. A mindennapi városkép igen jelentős százalékban a reklámokon múlik, ezzel a felelősséggel mégsem érzem, hogy annyira foglalkoznának a cégek. Nagyon ritkán mondható el egy reklámról, hogy pozitív jelenség lenne az utcák élete szempontjából - függetlenül attól, hogy önmagában, mint hirdetés, jó-e. Példaértékű a Nyugati téren anno falra ragasztott Mini reklám, amiről nem sikerült képet találnom, és bizonyos szempontból még jobb, tovább mutató példa a buszmegállók befüvesítése.

Attól tekintsünk el, hogy az eső és a nagy forgalom már elkoptatta

Mókás, hogy Budapestnek bár kevés parkja van, állandóan vannak fel- és eltűnő füves területei. Ez a buszmegállós reklám mellett volt már füves rakpartunk többször is, füves Szabadság-hídunk, füves Kossuth terünk dombokkal és madárcsicsergéssel, amik pár napos fesztivál-elgondolás alapján működtek, nagyon pozitívan. A szervezők tudták, hogy az emberek örülni fognak, az emberek pedig örültek. Aztán meg szomorkodtak, hogy eltűnt. Majdnem lett nekünk továbbá füves 2-es villamosunk; de mielőtt még teljes vonalon elültették volna, vizsgáztatták a gyepet, vajon hogy bírja a strapát. Végül is csak hosszan rohadó füves szakasz lett az MTA mellett - így bírta. Pont az elmúlt hétvégén pedig néhány füvesített parkoló tűnt fel a Nagykörúton. Teljesen civil kezdeményezés, nagyon szép elgondolás és kreatív megvalósítás: gyepesített parkolóban twisterezni, fotelban ülve sakkozni. Talán egyszerre jutott eszükbe az embereknek-autósoknak, hogy jaj, milyen kedves ötlet, jaj, milyen helyes cél, jaj, mekkora szopás kipufogó-szinten ülni egész nap.

Most meg ez a buszmegálló. Tekintsünk el attól, hogy lassan kapcsoltam, és mire a megörökítésre sor került, az elmúlt napok időjárása és a Ferenciek tere forgalma eléggé lepusztította a füvet. De hát ősz van. Örüljünk, mert aztán itt is eltűnik a fű, és felszínre bukkan az aszfalt. Hm.

 

vissza a főoldalra

1 komment

Címkék: budapest reklám zöld ferenciek tere v.ker utcabútor


süti beállítások módosítása