Budapest Városképpen

Málnai a másik Béla; ő is ahhoz a generációhoz tartozik, akik egy emberöltő alatt megjárták a szecessziótól a puritán modernhez vezető utat, de ő nem állt ott meg, hanem egy elég kínos mellékösvény után még tovább ment - míg Lajta fiatalon, nem sokkal az első világháború után elhunyt, így életműve a csúcson, a modernnel való kísérletezéssel zárul, Málnai 20 évvel túlélte őt. Íves pályát tudhat a magáénak: a háború után sok kortársához hasonlóan ő is belekeveredett a neoőrületbe, és onnan kikászálódván, bár csatlakozott a Bauhaushoz, a rá korábban jellemző eredetiséget már nem tudta újból elérni.

Málnai egy levegővétellel Lajta után indul. Ez annyit jelent, hogy annyira nagyon szecessziós szecessziós háza nincs. Van viszont a Népszínház utca 35., a Buchbinder-ház 1911-ből. Az épületet Haász Gyulával közösen tervezték (együttműködésük 1907-től az első világháborúig tartott), azt viszont nem tudni, hogy ki mekkora részt vállalt - a Málnai-életművet feldolgozó könyv szerint a munka nagyja Málnaié. Bár jellemző a szecesszióra a rendhagyó tömegképzés, az aszimetria és a vegyes nyílásképzés, csupán jellemző rá; Málnai viszont ennek az épületnek nem csak jellemzőjévé, hanem a lényegévé teszi.

A Buchbinder-ház; szecesszió a Népszínház utcában

A homlokzat függőlegesen 1+2 részre osztható, amely részek, ha lehet, mindenben különböznek egymástól. A középső és a jobb oldali részt közös timpanon fogja össze, de a középső rész rizalitjának van egy plusz kis timpanonja; az elkülönített bal oldal pedig egyenes záródású zárt¹ teraszban végződik. A látványt az teszi izgalmassá, hogy a középső részt a jobb  oldali résztől semmiféle határ nem választja el, a baltól viszont ugyanaz a függőleges sáv, mint amely a homokzatot lezárja két oldalról: így egyrészt a nagy timpanon alatti két rész kicsit összefolyik, másrészt a függőleges sávok tetején ülő egy-egy toboznak álcázott köcsög kvázi közrefogja a nagy timpanont, így szép középpontos, szimmetrikus együttest hozva létre a timpanon közepén lévő ablakkal. De mivel a fő díszítést nem a nagy timpanon kapta, hanem a hozzá képest elcsúsztatott kicsi, a benyomás aszimmetrikus - pedig valójában pont így került középre a díszítés, hiszen nem a szabályos hatású nagy timpanon, hanem a kis timpanonos rizalit a középső rész.

Innen már csak egy lépés az utókor szerint Málnai és a premodern egyik legnagyobb alkotása, a Magyar-Cseh Iparbank. A Málnai-Haász páros pályázaton nyerte el 1912-ben a tervezést, bár a zsűri változtatásokat ajánlott a pályaművön. A  zsűri Alpár Ignácból állt, és, na, kiből...? Hát Lajta Bélából! Málnaira vállaltan hatással voltak Lajta újításai, az épülettömegben megtalált esztétikum hangsúlyozása. A Mendöl-könyv szerint a pályázatra benyújtott terv figyelembe vette Alpár ízlését is, így a Magyar-Cseh Iparbank esetében közvetlenebb hatásról is lehet beszélni Lajta részéről: valószínűleg egyszerre javasolta Málnainak a homlokzat még egyszerűbbre formálását, és ezzel párhuzamosan puhította a konzervatív Alpárt.

A Magyar-Cseh Iparbank; modern a Nádor utcában

Az eredmény egy monumentális banképület, ami nagyságát nem csillogó díszekkel éri el, hanem tömegképzésével és burkolati anyagával. A négyemeletes, kőburkolatos épület ablaktalan sarka toronyszerű kiképzést kapott, amelyet előreugró párkány zár; ezt a már-már védőbástya hatást a négy emeleten át húzódó sokszögű fém-üveg zárterkély tompítja, de körülötte még így is jókora csupasz a falterület, amit csak a félemeleten tör meg egy-egy erkélyes nyílás. A lakásoknak helyt adó fölső négy emelet ablakai a ház mindkét utcai homlokzatán egyszerűen metsződnek a díszítés nélküli kőburkolatos falba, a földszinten és a félemeleten kialakított hivatali helyiségek nyílásait viszont mintás, mahagóni fakeret díszíti, így különítve el a más funkciót betöltő részeket.

Az első világháború utáni történelmi és politikai események súlyos hatással voltak a művészetekre: a progresszivitás leállt, és a Bauhaus magyarországi fellángolásáig historizáló neostílusok jellemzik az ország, így kényszerűen Málnai Béla építészetét is. 1927-ben készíti Kossuth téri bérház terveit, amelyről nem nagyon lehet mit mondani, mint hogy a Horthy-korszakban divatos neobarokknak egy darabja. 

A MÁK-bérház; Neobarokk a Kossuth téren

A kultúrpolitika lazulásával Málnai is vissza tud térni a modern építészethez, épül háza az ismert Bauhaus lelőhelyeken, mint Újlipótváros és a Rózsadomb, utolsó alkotását, az Ürömi és Daru utcai bérház-csoportot pedig már a Le Corbusiernél tanult fia, Málnai László fejezte be. Fontos azonban, hogy miközben ő visszatér a modernhez, van egy fiatal generáció, aki viszont akkor kezdi - így, bár Málnai épületei továbbra is nagyon igényesek, vezetői pozícióját már nem tudja visszaszerezni, és alkotni sem tud igazán átütőt.

Modern az Attila úton

A Népszínház utcai ház zárt terasza, úgy tűnik, már nem zárt¹, és mintha az egyik toboznak álcázott köcsög is hiányozna, egyébként a házak máig rendben vannak.

A képek forrása Mendöl Zsuzsa Málnai Béla című könyve 1974-ből, ezért az autók.

¹Aztán közben kiderült, hogy eredetileg nem volt zárt.

Vissza a főoldalra

Először is elnézést a hosszúra nyúlt szünetért, de a "szerkesztőség" teljes létszámban (mind a ketten) a vizsgázással volt elfogalva az elmúlt napokban. Cserébe viszont igazi csemegét tárunk ma a kedves olvasó szeme elé, ráadásul közkívánatra feltettük a képeket nagy felbontásban is, ott figyelnek a linkek a képaláítások végén.

A napokban vettünk róla tudomást, hogy elindult a goldenblog 2009, így számotvetettünk magunkkal, átnyálaztuk a blogot, felvázoltuk nagyívű terveinket, melyeknek köszönhetően majd nagyobb eséllyel szállhatunk ringbe a helyi.érték kategóriában. Na nem a 11 napos poszt nélküliség ez, de az alant következő anno és most képek annál inkább. Így vettük fel a több mint fél éve elhagyott sorozat fonalát újra. Korábban is volt valamiféle logika a képek összeválogatása között, ezúttal is lesz, bár elég laza.

Szép kilátás a Henszlmann Imre utcából az Egyetem térre. (Nagyobb méretben)

Mai első képünkön az Egyetem téren található úgynevezett Egyetemi Templom áll a középpontban, Budapest Belvárosában. Azon ritka pesti templomok egyike, amelyek körül vannak építve. A pálos rend kezdte el építeni még 1725-ben és teljesen befejezni 1771-ben sikerült. Elképesztő meddig tudtak épülni ezek az egyházi épületek. Azt írja róla a szakirodalom amúgy, hogy a hazai barokk egyik legnagyobb teljesítménye. Én a homlokzat színezését tartom remekül eltaláltnak, reméljük ha felújítják nem rontják el. Ami miatt viszont végképp érdekes a képünk az a Károlyi-palota, amit ha másról nem a mögötte levő Károlyi-kertről sokan ismernek. És, hogy mi az érdekes? Az 1920-as évekből származó archív képen nincsen az épületnek homlokzata - se ablakok, se ajtók, se semmi. A két fénykép ugyanis a Henszlmann Imre utcából készült, amit nem a középkorból, hanem a XIX. század végéről örököltünk. Ekkor, és későbbi is hasznosnak találták a várostervezők, ha egyes, kényelmetlenül nagyra nőtt tömböket utcákkal "tárunk fel". Ilyen utca ez is. A Károlyi-palota pedig most lebukott, nem is volt önállóan, szabadon álló épület.

Szervita tér 2. Tervezte Jónás Dávid és Zsigmond. (Nagyobb méretben)

Második képünk a Szervita tér 2-es számú házát mutatja, ahogy azt az egykori fotográfus és jómagam kb. 100 év eltéréssel lencsevégre kaptuk. 1908-ban épült Jónás Dávid és Jónás Zsigmond tervei szerint, akik több újlipótvárosi bérház, valamint az azóta elpusztult I. és II. kerületi Takarékpénztár Rt. Széna téri székházát tervezték. Az épület érdekességét az adja, hogy Budapesten szokatlan mód, a homlokzatra felerősített márvány lapok fedik a felső három szintet. Sajnos a ház XX. századi története során a kőlapokra felerősített bronz ornamentikákat, és geometrikus ábrákat valaki, vagy valami eltüntette róla, jelentősen csökkentve annak vonzerejét. Az épület nem műemlék, csak fővárosi védettséget élvez, ami azért is furcsa, mert a szomszéd egykori Török Bankházzal együtt remek párost alkothatnának tervezéskori állapotukban, kitünően reprezentálva a századforduló magyar építészetét.

A Szervita tér a harmincas évek elején és napjainkban. (Nagyobb méretben)

A harmadik kép rendhagyó módon most olyan mintha csak kitávolítottunk volna, maradunk a Szervita téren. A régi képeslap szerintem annyira megnyerő, és annyira jól mutatja azt, amit nem lehet elégszer elszajkózni - hogy Budapest belvárosa egyáltalán nem egységes - hogy bűn lett volna kihagyni az anno és most párt. A harmincas évek beli lap és napjain között három gyökeres változást lehet látni. Egyrészt az új Szűz Mária-szobor. 1729-ben állították fel, tartottak előtte invalidus zászlóáldást, és 1739-ben, pestisjárvány idején misét is, ekkor ugyanis nem nyithattak ki a templomok. 1939-re a szobor annyira rossz állapotba került, hogy a főváros elhatározta a megújítást. Ezt a korszellem azonban nem a kétszáz éves szobor felújításában, hanem egy teljesen új megalkotásában látta. 1942 óta áll ott az Erdey Dezső tervezte új Szűz Mária-szobor, ami a II. világháborút sétetlenül vészelte át. Második változónk a Szervita tér 3. Az egykori Török Bankházat nemrégiben újította fel az önkormányzat, megújításra került a homlokzaton a főváros legnagyobb köztéri mozaikképe is. A háború előtt leszerelt, majd eltűnt tetődíszt viszont ezidáig még nem pótolták. Tudtunkkal tervezik. A harmadik meghatározó változás a kép jobb szélén történt. A második világháborúban megsérült egykori Teleki-palota helyén 1972-ig játszótér volt. A Szabó István és Jakab Zoltán tervezte OMFB Irodaház és Belvárosi Parkológarázs ekkor épült fel az üres telkekre. Jelenlegi tulajdonosa a válságot megsínylő ORCO Properity Gruop bontásukat tervezi, hogy helyükre építhesse Zaha Hadid extravagáns épületét.

BDzsH

Archív képek: FSZEK, BGy, digitális képarchívum és Profila.hu

vissza a bejegyzésekhez

Bizony, bizony. Napok óta megy a hirig az interneten, és röhög az ország hogy foghíjas lett a Szabadság híd díszkivilágítása. Demszky Gábor, Hagyó Miklós, meg még pár prominens látványosan felkapcsolta azt május 29-én. Nem szeretünk politizálni - illetve nagyonis szeretünk, de nem itt - ezért most általban szidjuk meg őket: csúnya dolog volt átadni a félkész díszkivilágítást, kedves városvezetőink. És nem csak csúnya, de béna is. Ezzel sikerült újabb bakot lőni, ahelyett hogy legalább 2 percre elégedettek lehettünk volna, csöppnyi büszkeséggel a szívünkben a cukormázas látvány kapcsán.

Ehhez bizony nem kell szakértőnek lenni: ez itt kérem nincs kész.

Előre vártam a Szabadság híd díszvilágításával való első találkozásomat. Azt gondoltam, majd a blog csinál egy kis videót, amint ünnepélyesen megtekintjük solaitiddal egy üveg borral és  kamerával a kezünkben az első felkapcsolást, és közben nagyon viccesen heherészünk, meg baromságokat beszélünk. Ehelyett, Május 27-én épp a hídfőhöz botorkáltam a még csak hiányosan K-köves Vámház körúton, hogy lefuthassam az aznapra rendelt szánalmasan rövidke fejadagomat; ekkor láttam meg először a pilon kivilágítását, és valami ilyesmi juthatott eszembe: "Hubazdmeg ezt már felkapcsolták!"

A felkapcsolt és félkész világítás. A pilonok alsó fele sem lesz ilyen sötét. (köszönet érte Hamsternek - hamster.blog.hu)

Fel bizony, de még nem volt készen, és május 29-én sem volt az. Hiányzik ugyanis a hídról még... és akkor most számoljunk. A 2-2 véglámpa a szerkezet hídfőbeni végeinél, ezek mindegyikén 4+1 lámpatesttel. A híd közepén 4 lámpa, szintén 4+1 világító alkalmatossággal. Valamint hiányzik a blog fejlécében a földre rakott, a pilonok járda feletti részéről befüggesztett lámpák mindegyike is, ez pilononként 2x4 lámpa. Ez annyi mint 4x(4+1)+4x(4+1)+2x(2x4)=56. Ha ebből levonjuk a jelenleg a két véglámpát és a középső négyet pótló világítás összesen 8 világítótestjét, az még mindig 48 lámpa, ami ráadásul már tisztán nem közvilágítás funkciójú. Tehát 48 darab lámpa hiányzik ebből a díszkivilágításból. Azthiszem ezzel matematika tanári módon bizonyítottuk, nincsen készen a mű. De mi is hiányzik belőle?

A zárókandeláber három archív fotón.

Amikor a Szabadság híd felépült (1896) Budapesten még nem volt villanyvilágítás. Ennek ellenére megkapta a hídszerkezetet a kor igényeinek megfelelően reprezentatívan lezáró 2-2 robusztus lámpacsokrot a pesti és budai hídfőkbe, és később a középső részre is kikerült ezek kicsit egyszerűbb (talapzat nélküli, hiszen az ott maga a hídszerkezet) változata. Ezeken a lámpákon a harmincas évekig még végeztek átalakításokat, de alapvető karakterük megmaradt. A híd 1945. január 16-iki felrobbantása során a középső rész a dunába zuhant, a megmaradt rész pedig a budai oldalon lezuhant a támasztékáról az alsó rakpartra. Az ostrom során így lényegében megsemmisültek e díszes öntöttvas monstrumok.

Az 1946-os helyreállítást követően felrakott lámpák 2007-ben a híd felújításának megkezdése előtt. A táblán az akkor ígért befejezés.

A háború utáni helyreállítás rohamtempóban zajlott. Felmerült még az is, hogy a híd összes díszét vegyék le, hiszen így nagy mennyiségű vasanyag nyerhető, és spórolható meg, valamint a "híd igazi szépsége [amúgy is] a szerkezetben rejlik". Ebből annyi valósult meg, hogy a középső szakaszon, ahol elpusztult a korlát, nem állították helyre a régit, csak egy stilizált változatot; valamint a kapuzatokról leszedték a magyar államiságra utaló jelképeket, kivéve a turult. A nehézkes öntöttvas kandeláberek helyett új, a szerkezetre rímelő, karcsúbb oszlopok kerültek fel. Meg kell jegyezni, egyedi tervezésű lámpák ezek, ami a korban igen nagy szó volt! 2007-ig lényegében azonos formában e lámpavasak tartották a közvilágítást.

A régi kandeláber a tervezők egyik prezentációjában, látványterv szerűen.

A 2007-2009-es felújítás során a tervezők úgy döntöttek, visszakerülhetnek a tervezéskori közvilágítás elemei, immáron a díszvilágítást kiegészítve. Bár a díszes - talán a legdíszesebb öntöttvas lámpák lesznek ezek kicsiny városunkban - kandeláberek egészen biztosan szépek lesznek, és indokolt esetben hívei is vagyunk a tervezéskori állapotokban való tartásnak, legyen szó bauhausról, szocreálról, vagy az eklektikáról, kicsit aggódunk, milyen hatással lesznek a híd eddig ismert képére. Valószínűleg jó, de bizonyára megjelennek majd olyan kritikák, mely szerint ezek a lámpavasak túlságosan pöffeszkedőek e kecses szerkezeten. Mi egy dolgot szeretnénk: végre élőben is látni a befejezett rekonstrukciót, és a befejezett díszkivilágítást, amelyből már a fent említett 48, azaz negyvennyolc világítótest sem hiányzik! Ezek nélkül igencsak nehéz megállapítani, jó munkát végeztek e a világítós szakemberek.

BDzsH

Nem elég, hogy a Nyugati pályaudvar melletti parkoló felszámolásával újabb parkolóhelyek szűnnek meg a már így is tarthatatlan állapotok közepette, de ráadásul helyükre egy kivételesen ízléstelen üvegpalota épül. Az önző, érzéketlen, öncélú építészet újabb ponton bomlasztja Budapest gyönyörű, egységes történelmi belvárosát; a Városháza, a Szervita tér, a Szépművészeti Múzeum bővítése és a Honvédelmi Főparancsnokság után itt az újabb agyrém, és ez ráadásul már majdnem kész van. Ronda, semmi kapcsolatot nem ápol az egyébként harmonikus eklektikus környezettel, és természetesen a hely múltjára is tojik. A tragédia abban áll, hogy a mai építészet nem adja meg a kellő tiszteletet környezetének és a város múltjának.

Csúf irodaház Pest egyik legszebb terén

A Nyugati pályaudvart 1874 és 1877 között építették a Nagykörút kiépítésével párhuzamosan. A Nagykörút vonalának pont útjában volt a mai pályaudvar közelében egykor állott délkeleti államvasút pályaudvara, a Pesti Indóház. Az épület köré felépítették a Nyugati pályaudvart, majd elbontották a régi épületet, így a Nagykörút szabadon épülhetett tovább. A Nyugati pályaudvart az Eiffel iroda tervei alapján építették; az építkezésnek az időtartamára emelték Hauszmann Alajos villáját a pályaudvartól keletre, hogy előkelő szállást tudjanak biztosítani az Eiffel iroda mérnökeinek az építkezés idejére. Az 1874-ben épült neoreneszánsz villát a második világháborúban lőszerraktárnak használták, és bombatalálat érte - a pályaudvar szerencsére nem sérült meg. A villa helyreállítására sosem volt akarat, maradványai érintetlenek maradtak, míg az iroda építésének kezdetekor el nem bontották őket végérvényesen. A villa szép példája volt a dicső századfordulós időszak igényességének, amikor a mai műanyag dobozokkal ellentétben az építkezések idejére szállásképpen is egy villát, ráadásul egy Hauszmann Alajos tervezte villát emeltek.

A szép múlt: Hauszmann elpusztult villája a pályaudvar szomszédságában

A Kálvin téri rokonait is lepipáló új irodaház újabb bizonyítéka a kortársi építészet eredendő meddőségének. El kell fogadni, hogy Budapest egységes, eklektikus városképébe nem illenek ezek az igénytelen üvegpaloták; különösen igaz ez a Nyugati tér homogén képére, melyet a pályaudvar, a Westend City Center, a Szent István körút torkolata és a Skála Metró épülete alkot! Városunknak van egy magas minőségű, hosszú, de szebb idők alatt kialakult képe, ahol a tömegek, a díszítmények, az anyaghasználat mindig passzol. Ezt rombolják szét ma a korrupcióval átitatott érzéketlen, öncélú építészek kortársi borzadályaikkal!

Nem illik ide egy üvegpalota!

A művészet célja a gyönyörködtetés lenne, de ezek az unalmas üvegdobozok erre nem alkalmasak. Pedig attól még, hogy kortársi, lehetne szép! A probléma abban áll, hogy a mai építészek többsége nem művészeti alkotásként, hanem funkcióként tekint a házakra, ráadásul az elsődleges szempont az anyagiak. Ezért épül egyre több rossz minőségű, igénytelen épület a városban. Nem elég, hogy nem illik ide ez az irodaház, de egyébként is igénytelen épületről van ráadásul itt szó, unalmas vonalkód mintájú homlokzatát ezer helyen láttuk már, a színes sávokkal tarkított körúti homlokzat pedig, amellett, hogy színkavalkádjával nevetségesen hat a Nagykörút méltóságteljes házai között, arcátlan lopás León város kortárs művészeti múzeumáról, a Musacról.

A már unalomig ismételt vonalkódos homlokzat csúnya, de nem túl eredeti színezéssel

Viccet űz a tervező Finta iroda az egykori Hauszmann-villából, mikor annak előcsarnokát utánozva alakította ki az irodaház körúti homlokzatát, amely az iroda fő tömegéből nyúlik ki vékonyan, ráadásul az Eiffel téri homlokzattól eltérően színes üveglapokkal tarkított. És hogy miért a színek? Finta József egy interjúban azt nyilatkozta, a színes sávokkal egyszerre akartak utalni a magyar nemzet legnagyobb találmányára, a Rubik kockára, és egyben Budapest változatos, színes építészetére. Itt bukik le a Budapestnek egyébként már sokat ártott építész, hogy valójában mennyire nem ismeri ezt a várost! Budapest nem színes! A város századfordulós építészei - akik, ellentétben a mai gárdával, rendes képzést kaptak - polgárias, tehát tisztességes, visszafogott színekkel dolgoztak mindig is! A kulcsszó talán a harmónia lehetne. Ezért borzalmasan visszatetsző például az Oktogon új, rikító rózsaszín színezése, és ezért lekicsinylő a városra, történelmére, múltjára nézve ez az építészeti geg, amit itt Finta és irodája elkövetett.

A Nyugati pályaudvar szürke háttere

Ahelyett, hogy inkább kátyu-mentesítenének, a kidőlt pollereket rendberaknák, eltüntetnék a graffitiket és a szemetet, helyükre még több zsánerszobrot állítanának, elérnék, hogy pontos legyen a BKV, helyreállítanák a rossz állapotú házakat és Pest régi városfalát rondellástul, újjáépítenék a városházát, gyalogoshidat akarunk a Dunára, több virágot a belvárosba, és rossz idő se legyen soha többé!

Tényleg. Komolyan. :-)

Vissza a főoldalra

Azért dönthetett a Kőnig-Wagner páros a Parisiana mulató 1909-es homlokzatának teljes restaurálása mellett - ami a poszt előzménye -, mert ez Lajta Béla életművében egy fontos fordulat emléke. Előtte burjánzó homlokzati díszek, utána "a legszükségesebbre utalás".¹ A Parisiana mulató a fordulat maga: egyszerre van meg rajta a szecesszió díszítettsége és egyszerre mutatja a letisztult funkcionalizmus jegyeit is. A fordulat után Lajta egy olyan modern gondolkodásmódba kóstolt bele, ami teljes stílustisztaságában csak a Bauhausszal jött végül el, ezért ezeket a műveket néha szecessziósnak, néha premodernnek szokás címkézni; míg előbbi  nem, utóbbi végül is rendben van, mert valóban a 20. századi modern mozgalmakat megelőzve születtek ezek az alkotások. Fontos a tény, hogy Lajta Béla gondolkodott: a fennmaradt tervváltozatoknak köszönhetően látszik, hogyan jutott el a végleges változathoz, kereste, tudatosan alakította egészen egyedi stílusát. Ebből a szempontból 1911 egy izgalmas év.

Lajta Béla gondolkozik

A Szervita téri Rózsavölgyi-házon már egyértelműen megjelenik az, ami a Parisiana mulatón még csak derengett. Bár a felső emeletek közötti díszes szemöldök- és könyöklőpárkányok motívumsorai a magyar népművészetből lettek kölcsönözve, rendeltetésük nem összeférhetetlen a homlokzatot egyébként uraló erős komponáltsággal, a funkcióból eredő tömegkezeléssel és tagolással. Az első emeleten üzletek kaptak helyet, itt a homlokzat szinte összefüggő üvegfal, amit oszlopok tagolnak. Az üzletek felett lakások vannak, így az ablakokat Lajta négy tengelybe osztotta, és a szinteket a fent említett díszes párkányokkal választotta el. 

Szétválik tehát anyagában és kialakításában a ház üzleteket és lakásokat rejtő része, de a felső emeletek párkányai folytatják az első három emelet üvegfala alkotta vízszintes tagolást, míg a lakások ablakainak függőleges tengelyei az oszlopokon és ablakkereteken folytatódnak lefelé. Érdekes hálója jön így létre horizontálisnak és vertikálisnak, pedig az eredeti terveken egyértelműen a függőleges tengelyek domináltak gazdag díszítéseken keresztül.

A Parisiana mulató és a Rózsavölgyi-ház /utóbbiról kép forrása/

Lajta talán legletisztultabb épülete a Népszínház utca 19., a Harsányi-ház. Itt a ház színét és a kaput körülfutó mintákat leszámítva már teljesen elhagyja Lajta a homlokzati díszeket, és a ház esztétikai értéke már csakis tömegéből és ritmikájából fakad. A ház egy korábbi tervén még végigfut a lekerekített sarkon az első emelettől felfelé egy fa motívum, de végül ez is lekerült, bár az épület tömegében kétségtelenül maradt valami organikus: a lekerekített, nyitott erkélyes sarok és a magasabb, a sarkot körülölelő, ugyancsak gömbölyű rizalitok érdekes képet adnak. Talán a fa motívumot inkább magában az egyébként is égbe törő ház tömegében igyekezett Lajta megjeleníteni - a korábbi terven még zárt erkély szerepelt. Lajta itt is a ritmikában rejlő lehetőségekkel játszik, a függőleges és a vízszintes tagolás, illetve a domború és a szögletes közti feszültséggel.

A Harsányi-ház anno és most /képek forrásai: 1; 2;/

Az épületek megítélése tipikus. A Szervita téri Rózsavölgyi-házat a korabeli lapok határozottan nem szerették, mert környezetének másmilyen stílusú, más léptékű házait nem veszi figyelembe, és tönkreteszi a Szervita tér egységes hangulatát. Az idő múlásával megváltozott a hozzáállás, és ma már a Szervita tér egyik legkedveltebb épületeként gondolunk rá, a tér hangulatának szerves részének érezzük; az aktuális "oda nem illő, a hangulatot tönkretevő" épület most az - egyébként soha meg nem valósulni látszó - Zaha Hadid tervezte ház. A Népszínház utcai bérházat eleinte rossznak, elhibázott tömegűnek látták, majd a kommunizmus a népi motívumokkal tarkított házakkal ellentétben itt vélte megtalálni a magyar építészetet, a ház stílusát pedig internacionalistának nevezte. Aztán az épület teljes leromlott, az erkély korlátjára pedig felkerült a megszokott szélfogó; az egyetlen ami jó benne, hogy kék, de mivel a ház kopott, még csak ez sem érvényesül. A házat leginkább elfelejtettük, és még ma sem fedeztük újra fel, ahogy magát Lajta Béla történetét sem nagyon.

Pedig értékes, házakon keresztül megismerhető történet ez, ahogy egy Lechner Ödön tanítvány a szecesszióból kiindulva kortársaival együtt elkezdte keresni a magyaros építészetet, népi motívumokat kutatott parasztházakon, hogy az ott talált mintákat majd saját házai homlokzatán használja fel,  és végül is egy modern, "magával a konstrukcióval díszítő"² stílusnál kötött ki. 1911-ben.

¹ Bárdos Artúr. Lajta Béla. in: Művészet, 1913, No. 8., 285-294.
² Uo.

Vissza a főoldalra