Budapest Városképpen

Korábbi IVS elemzések: Erzsébetváros ; Terézváros ; Újlipótváros ; Hegyvidék

Rég volt már, hogy kedves olvasóinkat az IVS-ek tartalmával, illetőleg annak emészthetővé tételével szórakoztattuk. Többen kérték akkor, hogy az V. kerületit is vesézzük ki, mert ők azt nem tudják letölteni/megnyitni. És azóta valóban nem elérhető már a pdf-file. Nekünk minden esetre megvan, már régebben elvermeltük a merevlemez egyik félreeső szektorába, hogy most leporoljuk a méretre és oldalszámra sem kis dokumentumot.

V.kerület - Belváros-Lipótváros (pm: Rogán Antal)

Letölthető teljes dokumentum: [jelenleg nem elérhető]

Feltételezem a városrészt senkinek kell sem bemutatni, de ha esetleg valaki gondban lenne, akkor legyen elég annyi, hogy Pest belvárosáról és a jelenlegi kormányzati- és banknegyedről beszélünk. A fejlesztések egy része éppen ezért ismert lesz, a végén lehet voksolni fontosságukra.

A stratégia 7 projektre bontja a fejlesztéseket, melyek a cimkézés szerint "Belváros-Lipótváros akcióterületei 2007-2013" között. Az IVS szövegírói azonban nem hitegetnek, és leírják, hogy ez némely esetekben csak a tervezés megindulását fogja jelenteni ebben az időszakban. Máshol pedig nagyon előrelátóan ("A parlament térség megújítása") "külső feltételek bizonytalanságát" említik. Okos.

Nézzük sorba:

1. Észak-Lipótvárosi rekreációs tengely

A bontásra szánt épület, illetve annak egy része. Az nem teljesen tiszta, hogy a jobb oldalt belógó századforduló után épült szárnynak mi lesz a sorsa.

A három ütemre bontott beruházás lényege, hogy megpróbálja a közterületek minőségét felhozni a környék jelenleg inkább az épített örökség által hordozott presztízséhez, illetve megpróbál némi életet lehelni bele. Kihasználja, és erősíti a már most is arculattal bíró Falk Miksa utca sikerét (2010), és megpróbálja továbbterjeszteni azt egy rá merőleges tengelyen, a Markó és Stollár Béla utcák közötti szakaszon (2012) az utcák megújításával. Ennek szerves része az Olimpiai park (2010) és a Honvéd tér (2015) megújítása. Mindkettő alá mélygarázs épülne, az utóbbit pedig megnagyobbítanák az állami pénzjegynyomda épületének lebontásával. 

városképp szerint: A mélygarázsok csak akkor fognak valódi javulást hozni, ha ezzel párhuzamosan a felszínen legalább megközelítőleg ugyanannyi parkolóhelyet megszüntetnek. Különben csak nagyobb forgalmat vonzanak majd. A Falk Miksa utca valóban megérdemlne valami méltóbb körítést, abban azonban nem vagyunk biztosak, hogy a Dunára kifutó két utca, még e komplex program keretében is sikeres tudna lenni. A Honvéd tér megnagyobbítása viszont egyértelmű telitalálat.

2. Belváros új Főutcája, északi szakasz

Megvalósulóban, jövő héten részletes cikk lesz a róla.

3. Parlamenti térség

Az S73 győztes rendezési terve.

Bár ez a projekt is belekerült az IVS-be, a kerület fura helyzetben van, hiszen a dolgok folyására itt jóval kisebb  a befolyása, mint az egyéb területek esetében, hiszen ez elsősorban állami beruházás. A Kossuth tér rendezése a 2006-os belpolitikai események nyomán került előtérbe. A tér alá 250-300 fős mélygarázs, és látogatóközpont épülne, az autós forgalmi felületek e szerint szinte teljesen kiszorulnának a keleti oldal elől, hovatovább az Alkotmány utca torkolata is sétálótérré alakul. Dátumnak az IVS még 2010-et ad meg, hozzátéve a sokat sejtető "jelenlegi ismeretek szerint" kitételt.

városképp szerint: Helyes volt az óvatosság, a 2010. már ma is megmondható, hogy nehezen tartható. A Kossuth tér rendezését azonban nem lehet pusztán építészeti és városképi szempontból vizsgálni, legalább akkora jelentősége van a mindenkori politikai helyzetnek. És akkor innen ne is menjünk tovább. A tér rendezése jó volna, és az S73 által megnyert tervpályázat eredménye is bíztató.

4. Hídfőterek és új pesti korzó

A kép nézhető felbontásban ITT (pdf-fájl)

Az IVS ezt a akcióterületet is három ütembe bontja. A helyszín a Duna mentén húzódik a Fővám tértől a Roosevelt térig. Útközben lepottyant pár mélygarázst itt is (József Nádor tér - 2010; Március 15. tér, Roosevelt tér - 2011/12), átépítené ezzel párhuzamosan természetesen a terek felszínét. A József Nádor és a Roosevelt téren több helyet nyernek a gyalogosok, sőt ez utóbbin megszűnik a tér körbeautózása is: a József Attila utca forgalma a tér déli oldalán fog mindkét irányba bonyolódni a híd felé, a mélygarázs pedig az MTA előtti felszíni parkoló alatt létesül, a középen levő park pedig végre megközelíthető lesz és a Zrínyi utca sétálósítása is fontos kapoccsal gazdagodik. Ahol az autósok is kapnak valamit a felszínen, az a Március 15. tér déli része lesz. Itt egy 400-600 férőhelyes mélyparkoló létesül a híd lehajtója és a tér alatt. A le- és felhajtást pedig az új forgalmi rend lehetővé teszi 2*2 sávon a rakpart felől/felé. Az északi részen, a piarista tömb előtt is jelentésen átalakulhat a helyszín, visszatemetnék például Contra-Aquincum romjait. Az "új korzó" pedig a Belgrád rakpart Erzsébet és Szabadság hidak közé eső alsó és felső rakpart átalakításával jön létre.

városképp szerint: A folyó felé eső területek átalakítása nagyon fontos volna a városnak. A projekt nagyon komplex, sok elemét a fenti sorok bősége ellenére is kénytelen voltam kihagyni. A Március 15. tér átalakítása fog leghamarabb megvalósulni vélhetően ebből, aminek hála végre teljes értékű összeköttetést nyer a "két Váci utca" a felszínen is, és megszűnik az értelmetlen romkert. Valamint ez a kulcsa a Ferenciek terei autós aluljáró bontásának is, ezzel kapcsolódva a tér igencsak kívánatos és sürgető rehabilitációjához.

5. Belváros új Főutcája, déli szakasz

Megvalósulóban, jövő héten részletes cikk lesz róla.

6. Reprezentatív kaputérség

Erick van Egeraat épülete a Madách út torkolatából nézve - majd egyszer valamikor. A Károly körút terve ITT

A terület kulcspontja a városháza üres Károly körúti telekrésze. A beépítésre kiírt tervpályázat azóta lezárult, erről már korábban írtunk. Mit még? A Károly körút és az Astoria forgalmi rendezésére sor kerülne, természetesen a szemközti, VII. és VIII. kerületi oldalon is. Sávcsökkentés, fasorok, zöldsáv, bicikliút kerülne ide. A kaputérséghez csatlakozva megújulna a Kammermayer tér és a környező utcák (Vitkovits, Vármegye és Gerlóczy), valamint a Deák tér és a József Attila utca is átalakulna.

városképp szerint: Nehéz lenne elvonatkoztatni az Egeraat féle új épülettől, mert az az egész dolog lelke. Most mégsem akarom újra elemezni azt. A közterek megújítását, pláne az igen elszúrt Deák térét messzemenőkig támogatjuk. A metró feljárati épületének bontása egy szarvashibát fog helyrehozni, remek meglátás. Reméljük a teret szétszabdaló emelt virágágyások is eltűnnek majd. A Kammermayer tér és környéke pedig bájos és otthonos zugává válhat a városnak. A kemény dió a József Attila utca lehet, ami évszázados hiányosságától szenved a városnak. Ezt orvosolni nem kis feladat.

7. Kossuth Lajos utca

A Ferenciek tere eső után, valamikor 1920 körül, sétáló és munkába igyekvő emberekkel, villamossínnekkel. (FSZEK)

A legambíciózusabb és egyben leghomályosabb akcióterület. Egy dolog vehető csak biztosra. A kerület azon szándéka, hogy a Belvárost kettémetsző sztrádát újragondolja. A jelenlegi helyzet az IVS szerint önmagáért beszél. Az ingatlanárak a padlón, a bezárt boltok, a lerobbant házak, egy építészetileg és városképileg igen izgalmas utcában, amely akár az Andrássy út vetélytársa is lehetne. Az Astoria körforgalommá alakítása, és sok más projekt ennek az általam hetesnek számozott akcióterületnek a megvalósulását teszi lehetővé. Céldátum: 2015 után.

városképp szerint: Az egyik legfontosabb beruházás lenne. Kétségtelen, hogy jelenleg nagy akadályai vannak, többek között az autós társadalom nyomása, a város úthálózatának hiányosságai, amik jóval messzebbre mutatnak akár csak a szomszédos kerületeknél is. A céldátum legalább reális, bár még így is optimistának nevezhető. Az Astoria körforgalmasítása, az utca alatti alagút mind-mind egyelőre csak elképzelések. Mi legszívesebben a villamost látnánk újra itt.

BDzsH

vissza a bejegyzésekhez

El kellett mennem Szegedre, és ha már arra jártam, megnéztem a helyet. Jó volt, ami önmagában még nem újság, viszont egy csomó dolog szöget ütött a fejembe (haha), ami érdekes lehet innen Pestről; ha Bogotáról is szó volt, miért ne beszélhetnénk erről a meglepően közeli, de meglepően meleg helységről. Hogy a Budapest vs. vidék vita rajongóit megnyugtassam, Szeged város, a legvárosabb város Magyarországon Budapest után. Szóval impressziók és foszlányok jönnek egymás után.

A jó előadó viccel indít; épülő ház Újszegeden

1. Szeged poszter-tere egyértelműen a Dóm tér - ez a tér szerepel minden turisztikai kiadványon, itt rendezik a vásárokat és a Szegedi Szabadtári Játékokat. A tér valóban szuper: a Schulek Frigyes által tervezett, majd Foerk Ernő által módosított Fogadalmi templomot 1930-ban szentelték föl; a furcsa arányú dómmal egy időben épült ki a tér maga is, amelynek téglaburkolatú épületei U alakban veszik körbe a téglaburkolatú dómot, jóleső egységet alkotva, amiből a templom két oldalán elhelyezkedő egy-egy modern épület sem lóg ki. Bizony, modern - durva, mi?! Nem, nem durva; Szegeden megfér egymár mellett a régi és az új. Az 1984-ben átadott Somogyi Könyvtár a város egyik legszimpatikusabb épületében található (Pomsár János és Péterfia Borbál). Egy ilyen reprezentatív, erőteljes hangulatú téren jobb megoldás aligha születhetett volna: a könyvtár teljesen belesimul a vallásos téglatengerbe, de magas üvegtornyai ki-kikandikálnak a fák fölött; nem Dóm téri nézete viszont teljesen önálló, egyedi. Egy a templom másik oldalán helyezkedő modern épület ugyancsak téglaburkolatu, azonban a tér felé néző homlokzata és ablakai kaptak egy keretet, ami nem csak, hogy nem zavaró, de a sűrű, vékony ablakok alkotta szabályos rács érdekesen felel a templomtornyok ugráló ablakritmusára.

Dóm téri panoráma télen, lenyomott egérgombbal nézelődhetsz; a bal oldalon a könyvtár, jobb oldalon a másik ház; ZOOMOLJ

2. Szeged autósforgalma hasonló Budapestéhez: a forgalom nagy, az autósok pedig parasztok. Nálunk ezt megoldandó aluljárókba terelték a gyalogost, ahol erre nem volt lehetőség, oda aránytalanul az autósok javára villogó lámpás átkelőt pakoltak. Szegeden nincs aluljáró, és alig-alig találni közlekedési lámpát. Zebra van, sok, és nagy. Mint mondtam, az autós itt is paraszt, de a szegedi járókelő nem beszari, mert tudja, mire jó a zebra. És ha tudjuk, mire jó a zebra, a zebra működik is: a gyalogos használja, az autós pedig kénytelen betartani a szabályt. Budapesten, ahol a gyalogosok aluljárókban és lámpás átkelőkön gyakorolják a közlekedést, a többség leblokkol a zebránál, és megvárja, míg egy autós átengedi; aki pedig rendeltetésszerűen használná a zebrát, lassítás helyett éppen, hogy gyorsítást vált ki az autósból a vékony zebraszakasz előtt. Keresztezi Szegeden az egyik sétálóutca a Széchenyi tér előtt a nagy forgalomú Híd utcát: ez az út vezet a belvárost Újszegeddel összekötő Belvárosi hídhoz, ezáltal az autósforgalom állandó. A sétálóutcából mégis zebra, ráadásul egy az utca szélességét megtartó vezet a túloldalra. (És akkor a biciklisávokról még nem volt szó.)

3. Tényleg szegedi a Kétfarkú Kutya párt, nem kell különösebben odafigyelni, hogy észrevegyük alkotásait. Írtam is a múltkori street art posztban, hogy irigylem ezért Szegedet, mert nekünk ilyenünk nincs, csak tagek. Nos, Szegeden mértékrendekkel több a tag. Nálunk azért lehet tudni, hogy hol számíthat tagekre az ember, és megvannak a tagmentes területek. Szegeden minden össze van tagelve, nagyon. Ez alatt azt értem, hogy Szegeden minden össze van tagelve, nagyon. Nem hiszem, hogy előfeltétele lenne a minőségi graffitinek a tag, maximum annyiban, hogy az előbbire hajlandóak az összetagelt városból való kiábrándultságuk miatt kezdenek dolgozni az utcákon. Az biztos, hogy bár a helyzet Szegeden rosszabb, az asszociációs kapcsolat mégis Szeged-mkkp, Budapest-tag.

Az állapotok bemutatása szempontjából nem különösebben jól sikerült kép, de jobbról befigyel a srác

4. Szeged legrégebbi lakótelepén, a Tarján városrészen átfogó lakótelep rehabilitáció és panelrekonstrukciós program ment végbe nemrég. Utóbbi az épületek felújításából, komfortosabbá tételéből és a szokásos színes homlokzatfestésből állt, előbbi pedig a környezet teljes újragondolásából. Virágok, fák ültetésével zöldebbé igyekeztek tenni a környéket, sétálóutcákkal, terekkel és játszóterekkel pedig élhetővé. A meglévő utakon túl is mindenhova minél több díszburkolatos sétálóutat építettek, így például a tömböket körbefutó járdaszakasz mellé is minden tömb közé került kacskaringozó sétány; létrehoztak új, nagyobb tereket és játszótereket is,  sok kúttal és  rengeteg paddal. Az eredmény egy olyan hangulatos, kellemes városrész, ami összehasonlíthatatlan a pestiként bennem élő fogalommal, amit eddig a 'lakótelep' jelentett. Hasonló ez a Bogotában történtekhez, csak kicsiben: a rehabilitációnak köszönhetően létrejött egy élhető közösségi tér a lakótelepen.

5. Szegeden is hasonló helyzetben vannak a modern épületek, mint Budapesten: félreértik és lenézik őket, elhanyagolják, takargatják vagy bontják. A kor lenyomataihoz való hozzáállás eredménye az épületek leromlott állapota, amely tovább erősíti az előítéleteket és a rossz hozzáállást. Ilyen helyzetben van a Moszkva téri metróállomás épületéhez egyébként kísértetiesen hasonlító Mars téri autóbusz-állomás. Az épületnek nem, hogy ritmusát, dinamikáját megtöri, de gyakorlatilag eltakarja a peront takaró hullámpala. Fölülről jól néz ki, mint az épület nyúlványa, de az aszfaltról nézve megöli ezt az alkotást.

6. Várostörténetileg két momentum tetszett nagyon Szegeden, velük kapcsolatban leginkább a varázslatos és a védendő kincs szavakat használnám. Egyik a szocreál foltok, másik a Sárga üdülőtelep. Lehet, hogy a város mérete miatt, de sokkal könnyebb szocreál épületekbe botlani, mint Budapesten. Ilyen például az Attila utca Mars téri torkolatának tömbje, amit pont úgy kell elképzelni, ahogy Bécs szocreál tömbjeit: nagy boltíves kapu az Attila utcai bejárat az U-alakú tömbbe, amelynek kapualjait a bejáratok fölötti domborművek és a klasszicizáló díszítések különböztetik meg. Kis szocreál házsor áll a Jósika utcában a zsinagógával szemben is: egyszínű kockaházak klasszicizáló dísszel a kapun. (A szocialista realizmusról beszélgettünk a hetiBeton hatodik adásában.)

Az Attila utca Mars téri vége /kép forrása/

A Sárga üdülőtelepet bár nehéz megközelíteni (forró séta, de útba esik a Sziszi poharazó),  mindenképp megéri. Az egymás hegyén hátán levő épületek, a Tisza közelsége, és ez a hihetetlen építészeti megoldás megér egy látogatást, ha nem veszünk mindjárt meg egyet az eladó házakból. Amit mondanék azt úgyis csak Koós Miklóstól lopnám, úgyhogy tovább is irányítok mindenkit a koos.hu-n megjelent íráshoz, vagy egyenesen Szegedre.

Vissza a főoldalra

A címben szereplő kérdést elég sokszor megkapja az ember, ha kiderül egy ismerős/ismeretlen számára, hogy építészettel/Budapesttel foglalkozik. Az építészeknek könnyű választ adni, hisz értenek a házakhoz. Nekem, képzetlen embernek viszont nehéz okosan válaszolni a kérdésre. Ráadásul van egy olyan beütésem, hogyha elkezdek valamivel foglalkozni, akkor egy idő után megtanulom elfogadni, sőt akár még meg is szeretem az adott házat. Úgyhogy lehet, hogy a poszt végére már ezt a delikvenset is megszeretem.

Alagút utca 3 - miért? Sárgával jelöltem a KÉSZ által előírt visszabontást.

Az Alagút utca 3-as számú lakóépületről van szó. A kerületi építési szabályzat is így szól róla:

"Az épület funkcióváltása (lakás-funkció megszűnése) esetén, annak felső 8 szintje visszabontandó."

Persze az I. kerületi építési szabályzatban vannak furcsaságok (Dísz tér 17 - kötelező sátortetős kialakítás) de ezúttal egyértelműen igazat adok. Budapesten kevés olyan ház van, ami ennyire tenne a környezetére. Magasságával annyira kiemelkedik a krisztinavárosi háztengerből, hogy a Várhegyről nyugat fele tekintőkkel szinte egyvonalban (a fotón sem látunk rá a tetejére) érjen véget. Ha egymagában állna és nem egy tömb rész lenne, valamint nem a hegy mellett tenné ezt, akkor sokkal inkább elfogadható lenne. Így ez nem más, mint valami értelmetlen magamutogatás, egy alapvetően szerény küllemű épülettől. Szóval én nem értem az alapkoncepciót sem. Valaki elmagyarázhatná, hátha bennem van a hiba.

Szokásunkhoz híven megmutatjuk mi állt ott előtte. A Philadelphia Kávéház működött 1936-ig a ház földszintjén. A II. világháború vitte el az épületet.

BDzsH

vissza a bejegyzésekhez

Most megint egy hasonló cikket olvashattok, mint a beépítésekről írt posztom. Ismét csakis laikusként.

A városkép egy izgalmas téma. Nem hiába - ha kis többlettel megáldva is - ez a blog neve. Mi is a városkép tulajdonképpen? Hol kezdődik, és hol ér véget? A légkondícionálóm, vagy az erkélyre kirakott biciklim hozzátartozik? A fa tokos ablakot szívem joga kicserélni műanyagra, vagy netán jogos, ha ebbe is beleszól valaki? Vegyük szép sorba azokat a rétegeket, melyekből összeáll ez a rendkívül sokrétű, mégis másodpercekek alatt tapasztalható összhatás. A boncolgatást, a rétegek elhatárolását azok állandósága/változása adja.

1. A természetes környezet

A Pilis is Budapest városképének része

Érdekes módon a városképet leginkább nem is az épített környezet, hanem az anyatermészet határozza meg. A hegyek, a folyók, vagy épp hiányuk alapvetően eldöntik milyen is lesz egy egy település. Képzeljük el Budapestet a Duna, vagy a Várhegy nélkül. Más város lenne. Persze a természetet "legyőzi" egy idő után az emberi tevékenység, és néha még hegyeket is elhordunk vagy folyókat terelünk el, de azért általában nem ez a jellemző.

2. A közterek egymásutánisága

Szent István tér - a bazilika megépülte után vágták a városszövetbe. Valószínűleg nem változik még évszázadokon keresztül alakja.

A domborzat, és az előbbi pontban említett tényezők határozzák meg leginkább a második legstabilabb dolgot, az utcák, terek, parkok és minden mindenki által bejárható terület - vagyis a közterületek - egymásutániságát. A városban persze ezek is változnak. Jönnek nagy emberek vagy nagy korszakok, és új utakat nyitnak a szűk városban. Alapvetően ezért a város nem csak az új épületekben, de az azok keretéül szolgáló közterekben alakul a legtöbbet. Ez az új keret, aztán sokkal tovább tart, mint az őt szegélyező építmények.

3. Az épületek 

Érdekes módon a városkép legáltalánosabban vett alkotói a harmadik helyre szorulnak vissza. Az épületekben fogható meg leginkább persze az urbanánus lét, és a legközérthetőbb nyelven ők beszélnek a városról ahol állnak. Ezért ha városképről beszélünk, sokszor rájuk koncentrálunk túlzottan is. Nade bontsuk tovább szét ezt a kategóriát!

3.1 Egyházi épületek, templomok

Nem csak sokáig marad meg, de vissza is épül - 60 év után is!

Nagyon ritkán bontanak le templomot. Diktatúrákban szokás, máshol nemigen. A Belvárosi Plébániatemplom is túlélte annak idején az Erzsébet híd építését, pedig nagyon útban volt. Ezek a tornyos épületek szinte állandó kereteit adják a városoknak. A telkek ahol állnak ősidők óta az egyházhoz tartoznak, a templomokat pedig időről időre ugyan a kor divatja szerint átfazonírozták, a pincében mégis legtöbb esetben ott vannak a középkori alapok.

3.2 Műemlékek, a nemzeti örökség részei

Mit ér a védettség?

A XIX. század vége fele már intézményesített formában került sor a történelmi értékek megőrzésére. Bár az elvek változtak, a romos, vagy lerobbant régi várfalak, bástyák megőrzése, sőt újjáépítése sok helyen előfordult, és fordul elő máig. A középkori városfalak a legtöbb városon máig ható nyomot hagytak. Leginkább persze az utcaszerkezetben. A történeti városházák, és városmagok, ahol igen magas a műemlékek száma általában sokkal kevéssé hajlamosak változásra, mint a külsőbb városrészek.

3.3 A többi épület

Háztenger a városhatárig

A város ameddig tart épületekből áll. Ezek lehetnek lerobbant gangos bérházak, panelházak, családi házak. Változásuk már jóval gyorsabb lehet, mint az előbbi pontban leírtak, életkoruk lerövidül, és akár 1-1 ember élete alatt lecserélődhetnek. Persze van átjárás a védelemben részesítés alapján az előző kategóriába is.

4. A közterek állapota - forgalmi elemek, fák, utcabútorok, reklámok

Utcakép ez is.

Bizony a városképet meghatározza az is, miként néz ki az adott utca konkrétan. Egy-egy felújított, átalakított térség nagyon sokat változtat. Már korábban hivatkoztam a közterekre, de ott alapvetően alakjukra, a térképen mutatott formájukra gondoltam. Most itt a padok, fák, biciklitárolók, parkolóhelyek, zebrák helyére, létére/nem létére gondolok. Azokra amik az utcához vannak rögzítve, és maximum tüntetések alkalmával mozdulnak el helyükről. Lámpavasak, padok és minden egyéb, ami állandó jelleggel, de tudhatóan nem évtizekedig ott van.

5. A közterek használói és hatásaik

"Városképi dekoltázs"

Bizony, bizony nem csak a "koszos csöves" a városkép része, de mi magunk is. Autónk, biciklink, ruházatunk, arcunk épp úgy része a mások által alkotott benyomásnak, mint egy koszlott ház. Ha turistaként ellátogatunk egy-egy külföldi városba, bizonyosan mi magunk is megállapítjuk: mennyivel jobban/rosszabul öltöznek itt az emberek, mint otthon. Aztán itt van a viselkedés, a szemetelés, a kutyapiszok és minden egyéb. Ez változik a leggyakrabban. Képzeljük csak el az Andrássy útat a meleg büszkeség napján, és egy nappal utána. Micsoda különbség. A városkép ezen rétege óráról órára változik.

Ezzel el is jutottunk a legritkábban változó alkotóemeltől az egyfolytában módosulóig. Mindez együtt adja azt a valamit, amit városképnek hívunk. A városkép azonban nem megismerhető teljes egészében. És épp ez a nagyszerű benne, ezért ad kimeríthetetlen forrást, és vele együtt munkát blogunknak. Ezért vettük fel nevét.

szöveg: BDzsH
képek: solaitid & BDzsH

vissza a bejegyzésekhez

Veszprémben kaptak el egyszer a rendőrök, mert átmentem a piros lámpás gyalogosátkelőn, én balga. Meg is lettem rendesen dorgálva, hogy kérem szépen ez Veszprém, nem Budapest, és Veszprém nem egy nagy játszótér, mint Budapest, ugye. Ez akkor ott hülyén csengett, de tulajdonképpen nem mondott nagy butaságot a rendőr úr, csak az általa összehasonlított ideák viszonyát nem értem. Rendben, Veszprém nem játszótér, Budapest pedig az - de szerintem egy jó város egy játszó tér. Például a teret alkotó objektumokat - hívjuk őket házaknak - be lehet alkalmanként, ilyen-olyan indokkal csomagolni. És a házakat néha be is csomagolják, bizony - ha Christo és Jeanne-Claude nekünk nem is jutott. Sőt, nem is csak a házakat.

Becsomagolt Milleniumi Emlékmű

1. Felülírni

Anyagi a magyarázata annak, hogy többnyire csak politikai célból élnek a csomagolás lehetőségével, de messzebb mutató a magyarázata annak, hogy politikai célból miért élnek a csomagolás lehetőségével. Ismerték már az épített környezetben rejlő hatalmat 1919-ben is, amikor május elsejére rendesen átöltöztették az egész várost. Bedobozolták a Szent Gellért-szobrot, házat építettek az Andrássy-szobor köré, földgömbökbe rejtették a Körönd szobrait, elsötétült a földalatti legnagyobb lejárócsarnoka a Deák téren, de az igazán nagy dobás az volt, hogy lepellel borították a Millenniumi emlékművet. A kiegyezés óta eltelt korszak dicsőségének és sikerének hirdetője volt: a Sugár út végében, a Millenáris kiállítások volt főbejáratának helyén álló emlékmű Budapest nagyvárossá alakulásának koronája. A Millenniumi Emlékművön nagyon tisztán látszik, mennyire izgalmas módszer a csomagolás: 1919-ben céljaiknak megfelelően a monarchikus belsőt eltakarták, így a nemkívánatos korszak lenyomatát felülírták, azonban megőrizték, sőt, a díszítő elemek eltakarásával jobban kiemelték a test formáját; olyan, tulajdonképpen mindig is létezett arcát lehet látni az emlékműnek, ami addig lényegében rejtve volt. Az emlékműről eltűntek a szobrok és a propaganda, és megmaradt önmagában a schickedanzi térszervező gondolat. A biztonság kedvéért azért feltették a pontot az 'i'-re egy Marx-szoborral.

Becsomagolt Szabadság-szobor

Csomagoltak buzgón a rendszerváltás után is. Ekkor már egyértelmű, a csomagolás politikai funkciója az előző rendszer egy-egy emblematikus szimbólumának demitizálása: ezen reprezentatív építmények lepellel való befedésével rántható le a lepel a rendszerről magáról. Expresszív példája a technikának Szentjóby Tamás 1992-es akciója, amikor június 25-től három napra egy ejtőernyőkből eszkábált fehér anyaggal takarja el a gellérthegyi Szabadság-szobrot. A lepel csak két helyen volt lyukas, így a szovjet katonák kivonulásakor a város szinte minden pontjáról látható szobor helyén egy szellem kísértett - az alkotás magáért beszél.

Becsomagolt Műcsarnok (kép forrása)

2. Vászon

Egészen más funkcióról árulkodik azonban a Műcsarnok átmeneti csomagolása, amelyet Nagy Imre újratemetésének idejére kapott. Temetésben nagyon jók vagyunk, Kossuth Lajos halálakor az egész város feketébe öltözött, Nagy Imre újratemetési szertartásakor pedig a Műcsarnokot borították fehérrel, és oszlopait, illetve timpanonját feketével a lépcsőkkel együtt. A lépcsőkön kialakított élesen tördelt sávokon kaptak helyet a koporsók. A helyválasztás mögött szimbolika helyett praktikum húzódott, az átalakítás pedig nem akart a Műcsarnok hordozta jelentésen maradandóan változtatni. Itt a Műcsarnok mint vászon funkcionált: kölcsönvették az épület adta testet, de nemcsak az alkalomhoz illően öltöztették, hanem a díszítéssel egy komplex üzenettel is felruházták. Ez már nem a Műcsarnok, mégis teljesen természetesen születik meg a Műcsarnok épületéből a ravatal díszlete, mintha eredendően megtalálható lett volna benne, és csak a lehetőségre várt volna a kibontakozásra - kifejezetten jó szónak tűnik a "kibontakozás" ifj. Rajk László és Bachmann Gábor alkotása esetén. A Műcsarnok szempontjából érdekes, ahogy az épületből kinövő alkotás alapja a sokat kritizált portikusz.

Felállványozott Szabadság híd (csomagolva is volt)

3. Változás

Nemhogy a politikai indíttatást, de a filozófiát is nélkülözi az a helyzet, amikor egy épületet felújítás, átalakítás közben állványoznak fel és csomagolnak be. Az épület erre az időre, bár nem előre kódolt, tudatos módon, de mégis más hangon és mást mond nekünk, mint eredeti állapotában. A felújítás idejére felállványozott Mátyás-templom tornya a századfordulón is és ma is mint egy rakéta tornyosul, a Szabadság-híd hirtelen a Lánchíddal felel, az ELTE-BTK Múzeum körút 6-8-as épülete pedig egy kortársi doboz lett. Hasonlóan fordulnak ki önmagukól, mint az előző példák, de ezt jelentés nélkül teszik. Mégsem lehet elmenni emellett az évekig húzódó jelenség mellett, ha a Szabadság-szobor projektnek csak három napra volt szüksége, hogy külön emlegessük magától a szobortól: éveken át egy külön alkotást látunk az épületek helyén.

Külön izgalom a felújítások esetén, hogy a lepel lekerülésével már nem ugyanazt az épületet kapjuk vissza. A Mátyás-templom a 19. század végén állványrengetegéből teljesen új arccal bújt elő, a Szabadság-híd is jelentős átalakításokon ment át egy éve, a Múzeum körúti épület pedig ijesztően színes lesz a volt állapotokhoz képest. Talán ez a funkciója a csomagolásnak ebben az esetben, hogy hirdeti: utána valami mást fogunk ott látni, mint eddig.

Becsomagolt Múzeum körút 6-8

4. Játszó tér

A csomagolás lehetőség első körben arra, hogy az adott építmény jelentését felülírjuk. Kiaknázható vagy hozzáadható segítségével továbbá új jelentés is, vagy - akaratlanul - figyelmeztető jele lehet a változásnak. Akármelyik is, az biztos, hogy a csomagolással egyrészt le lehet menni a test legmélyére, és annak addig talán nem is látott oldalát, struktúráját lehet előhozni, másrészt nyílt térre lehet vinni a művészetet, meg lehet mozgatni az utcákat.  Street art. Szeretem a Múzeum körúti csomag csillogó, homogén homlokzatán a portikusz szögletes dudorát, a hullámok tördelte vertikális sávokat. A csomag lekerültével újra előbukkanó épületnek pedig mindenki örülni fog. Én, ha megtehetném, időről időre becsomagolnék véletlenszerű házakat a játszóteremen, anélkül, hogy bármit is alakítanék rajtuk: ezzel egyszerre mutatnám meg az épület csomagolt arcát, majd adnám át mégegyszer a már megszokott házat, mint új darabot. Talán így lehetne eszközt találni arra, hogy kapcsolatot alakítsunk ki a tér, a teret alkotó objektumok és az ezeket belakó emberek között.